A röghözkötöttség bálványozásának korában minimum műveletlenségnek hat beismerni, hogy én egy rieslingtől alapvetően azt várom, hogy olyan legyen, mint a németek. Mentségemre szóljon, rengeteg magyar rieslinget kóstoltam, amelynek sajátos arcberendezkedése, kizárásos alapon, a hely szellemének kézügyetlenségét tükrözi (a borász általában mossa kezeit, hiszen ő nemcsak kézműves, de tétlen is). A „reduktív, ropogós, csapott teáskanálnyi maradékcukorral kerekítve” nem tűnik bonyolult receptnek, itthon mégis kevesen követik. A Pannonhalmi Főapátság rieslingjei szerencsére németül beszélnek, és ehhez képest részletkérdés, hogy milyen az akcentusuk.
Pannonhalmi Főapátság Rajnai Rizling 2019
Már háromszor kóstoltam, kiváló bor méltányos áron. Tiszteletbeli német. Vakteszten nem lógna ki, igaz, nem versenyezne a legjobbakkal. De a sorbasimulás is nagy szó. Az egyik palackot a Laposa Rizling2 mellett kóstoltuk, a különbség kijózanító és felvillanyozó volt. Kár a hordóval erőlködni.
Gyönyörű illat, intenzív, bodzás, citrusos, őszibarackos, narancsvirágos. Kóstolva is csillog-villog, echte riesling savai vannak, a korty lédúsan gyümölcsös, jól strukturált (talán egy kis seprőntartásos utókezelést is kapott). A lecsengésben egres és citrusok, hosszú és vibráló. Minél melegebb van, annál hűvősebb. Le a kalappal.
6 pont és best buy.
Pannonhalmi Főapátság „Prior” Rajnai Rizling 2019
Mindenféle meteorológiai vis maiorok miatt 2016-ban készült utoljára. Az általam ismert két évjárat alapján (’15 és ’16) ez az egyetlen PAP-bor, ahol indokoltnak érzem a magasabb árat. Mivel a 2019-es alapriesling semmilyen hiányérzetet nem hagyott bennem, kissé félve találgattam, hogy ez ugyan miben nyújthat többet (a leírásokból az szerencsére világosan látszott, hogy nem hordóval akarták feldobni). Mint kiderült, ez egy kiugrási kísérlet, pontosabban seprőpuccs.
Nyitáskor sem tutti-fruttis, ellenben intenzív, markáns és eredeti az illat. Sárga alma, kandírozott citrusok, ananász, a háttérben egy hűvösebb, borsmentás vonallal. Mintha a rieslingnek csak a szép oldalát ragadták volna meg; gyengédebb, kedvesebb, szájbarátabb, mint a nagy átlag. Az érem másik oldala, hogy kevesebb hangszeren játszik és a kompozícióból hiányoznak azok a félhangok, amelyek izgalmasabbá, elgondolkoztatóbbá tehetnék. A korty sűrűszövésű, krétás textúrájú, enyhén cseres, nem robbanékony, de nem is lomha. Ezzel a vastagsággal és a 14-es alkohollal nem gyorsul úgy, mint az alapriesling, viszont hosszú és tartalmas bor. Számomra tulajdonképpen eredeti ötlet, újszerű kísérlet (ám az, hogy én nem ismerek olyan német példát, ahol hosszú seprőntartással növelnék a súlyt és a tapadást, nem sokat jelent, a nagy számok törvénye alapján bizonyára akad szép számmal).
Erős 6 pont és 5000 forintért sem rossz vétel.
You must be logged in to post a comment.