Kéntelen furmint – Bencze István Furmint 2019

Van egy szegedi barátom – helyi szinten sikeres és ismert vállalkozó -, aki hobbiból kapálgat néhány négyszögöl szőlőt a Balaton északi partján, sőt, bort is készít. Évekkel ezelőtt egy Budapest-Szeged tranzit során elmondta, hogy nemcsak nagy tisztelője a „Bencze Pisti” borainak, de őt még a biodinamikus kísérletek is meggyőzték. Mivel a barátom gyógyszerész, némileg meglepett, hogy a biodinamikát szőröstől-tülköstől lenyelte, azaz meg sem próbálja az érthetőt, a talajélet felvirágoztatását leválasztani az érthetetlenről, azaz az alkimista liturgiáról. A közelmúltban aztán kiderült, hogy „Bencze Pisti” kéntelen fordulata sem tántorította el, a borait továbbra is szereti és vásárolja.

Mivel a „kénmentes” mini-kóstolónk sztárja nálam Bencze István Pinot Noirja volt, megkértem a barátomat, hogy a következő beszerzéskor gondoljon rám is. Nemcsak gondolt, hanem ismét meglepett, ezúttal azzal, hogy kaptam tőle négy palack Bencze-bort ajándékba. Feltételezem, hogy ebbe a főúri gesztusba némi hittérítői hevület is vegyült, ezért igyekszem pontosan beszámolni a tapasztalatokról.

Gyermeki türelmetlenséggel, rákészülés és kontextus nélkül a 2019-es Furmintot bontottam fel elsőként. Kontextus persze akkor is van, amikor nem látszik. Megpróbálom az enyémet rekonstruálni.

A természetes/natúr boros mozgalom számomra izgalmas és örömteli jelenség. Bár képviselőiket, egy lenéző mosoly kíséretében, szandálos hippiként szokták leírni, én a boraik és a hatásuk felől nézve inkább biztosítótűs punkoknak mondanám őket. Magát, a punk zenét soha nem szerettem, viszont amivé fejlődött és aminek megágyazott, az lett a zenei otthonom. A borban is valami hasonló folyamatra számítok: egyrészt a legtehetségesebbek megtanulnak kiváló borokat készíteni, másrészt a fősodor borászai is ihletet kapnak.

A „kénmentesség” még nem, a kénezés csökkentése viszont már meggyőzött. Én úgy találom, hogy alacsonyabb kénszint mellett a borok dinamikusabbak, izgalmasabbak lesznek, ám a mentesítés könnyen átbillen katasztrófába. A teljesen át nem billent, billegő borok élvezhetőek ugyan, de nagyon hasonlóak, elmosódnak a fajta vagy a termővidék jellegzetességei. A technológia – ez esetben „technológiátlanság” – határozza meg a bort, ami az egyediség teljes elveszítésével járhat.

Nem vagyok egy nagy furmint-rajongó, ezért inkább vakmerő, mint bátor tettnek tartom, hogy Bencze István ezzel a fajtával kísérletezik. Ugyanakkor a furmint nem egy tucatfajta, ha sikerül a kódot feltörni, akár nagy és eredeti borok is születhetnek belőle. Ez a 2015-ben telepített furmint premierje. Fátlan, szűretlen, derítetlen, kéntelen. Dűlő- és amforaválogatás.

Aki tartott már ilyen palackot a kezében, az egyet fog velem érteni: lehetetlen szó nélkül elmenni a csomagolás mellett. Nem a Furminté a legjobban eltalált címke, de esztétikailag összességében óriási előrelépés ez a mostani sorozat. Natúrboros körökben az erősebbik áramlat a kraftsörös, popartos, graffitis vonal, ezek viszont a nonfiguratív művészet meditatív, Mark Rothko-féle vonalához közelítenek, és azonnal egyértelművé teszik, hogy aki itt belép, az egy más világban fogja magát találni. Az átlag magyar boros címke nagyanyám falvédőjének szintje, ezeket pedig mintha a Guggenheim faláról akasztották volna le.

Billen vagy nem billen? Billeg. Nyitáskor enyhén pezseg, az illatot a sörös, cideres élesztősség határozza meg. Kóstolva egy sajátos koktél: kétharmad champagne, a maradékon almabor és körtelé osztozik. Megszólalásig hasonlít egy palackérlelésű pezsgőhöz, csak hiányzik belőle a buborék.

Furmint vagy nem furmint? Itt lehetne elsütni azt a poént, hogy a terroir felülírta a fajtát. Mindenesetre az én tudásomat messze meghaladná, hogy megmondjam, furmint. Talán a körte segítene, de ez tényleg az utolsó szalmaszál utáni kapkodás lenne egy MW vizsgán.

Szent György-hegy vagy sem? Itt már a poén sem segít. Ebbe talán még egy Kovács Anti sem tudná a terroirt belemagyarázni.

Meditatív vagy valami más? Szerintem pezsgő, életvidám bor, bármikor szívesen innám újra. Nem lélekgyakorlat vagy önismereti mélymerülés, inkább jó mulatság.

Drága mulatság. (És nem kéknyelű.)