Mély nyomot hagyott bennem. Évekkel ezelőtt leszoktam az egri borokról, ezért nem tudhatom, hogy ez egy új korszak kezdete vagy csak eltévedt fecske. Az abszurd módon felpontozott, de nagyon is ígéretes Áldással és a hordóval elszúrt Böjt Bikavérrel együtt valami új és eredeti stílust ígér.
Amikor vakon kóstoltam, azt hittem, hogy ez lesz a híres Áldás, de nem azért mert a 94 pontos minőség egyből ledöntött a lábamról, hanem mert ezt éreztem kevésbé fásnak, teltnek és fedettnek, ami szinte mindig az olcsóbb bor jele. Most nem így volt, és már ez is elég örömre adna okot. (Engem bosszant, hogy a terroir egyéniségének kifejezésére szánt dűlőválogatások rendszerint a legkevésbé alkalmasak a terroir megmutatására, mert nem a technológiai transzparenciára törekvés, hanem a nagyboros étosz vezérli készítőiket (minél magasabb érettség, súly és tölgyfa).)
Nem számítottam ilyen minőségre. Élénk, de nincs benne semmi zöld, fűszeres, de nem gyümölcstelen, erős karakter, de nem hasonlít egyetlen általam ismert borstílusra sem. Éles ellentétben az akárcsak néhány évvel ezelőtti egriekkel, technológiailag hibátlan és magabiztos, nincsenek a jóindulatunkra apelláló gikszerek.
Intenzív és aromákban gazdag, az illat friss és fedetlen – áfonya, szeder, piros grapefruit és fűszerek -, a test közepes, a textúra selymes, érzéssel adagolt extrakció, könnyed, gördülékeny korty, a magas alkohol nem érződik, a sav érett, kerek és élénk, a lecsengés száraz és tiszta. A bortól ellátni a szőlőig.
Az eredetiség, a felismerhető és összetéveszthetetlen egyéniség az egyik legnagyobb érték. És ez a bor nem hasonlít semmire, amit ismerek, ráadásul, kifinomult, elegáns és jó inni. Ha nagyon muszáj, akkor a nemzetközi térképen valahol Burgundia és Észak-Rhone között helyezném el, de nem Beaujolais. Bűn lenne ezt a stílust nem továbbvinni.
Ez a 94 pont, nem az Áldás. 5800 Ft.
You must be logged in to post a comment.