Most azt képzelem, hogy két nagy fehér fajtánk van, a kéknyelű és a juhfark. Amíg le nem bukunk, ebben a hitben élek. Egyelőre nincs okom az aggodalomra, jól vettük az akadályt az új évjárattal. A 2020-as kéknyelűek is szépek, már amennyire ebből a félősen konzervatív merítésből következtetni lehet. A bátorság határát a beszerzés mindenkori logisztikai és financiális korlátai jelölik ki, esetemben ez három palacknál, két forrásnál és 11 ezer forintnál állt meg.
Szászi Kéknyelű 2020
Mivel el akartam kerülni, hogy a címke láttán az előismeretekbe és előítéletekbe süppedve lustán és figyelmetlenül kóstoljak, az első kört vakra vettem. Akkor is és később is az első tétel tetszett a legjobban. Szászi Endrének hátulgombolós korom óta drukkolok, és kimondottan feszélyez, hogy évek óta nincs szerencsém a boraival. A 2018-as Kéknyelűje sem javított a mérlegen. Az évjáratváltással az arculat elveszítette népművészeti/naiv jellegét, ami számomra nagy megkönnyebbülés. A bor pedig szárnyal, ami még inkább. Légies, élő, szabad és egyedi. Az illat virágos, puskaporos, finoman zöld, a korty koncentrált, friss és tágas őszibarackos ízzel. Rieslingen innen jobb savakat nem nagyon remélhetünk. Minden korty jól esett.
Sabar Kéknyelű „Kőmagas” 2020
Ez volt az a bor, ami Toszkánában rám ijesztett, aztán mire a függöny felgördült, magára talált. Van egyfajta sabaros hordóhasználat, ami némi rutin birtokában felismerhetővé teszi a boraikat, pláne, ha a késhegynyi maradékcukrot is érzékeljük. A lényeg persze nem ez, hanem hogy finomak, vonzóak. Én újra rácsodálkoztam arra, hogy a fajtaleírásokban kötelezően szereplő „semleges aromavilág” kitétel, amit csak a hosszú érlelés tud kiszínezni, a ma kóstolható borok tükrében mennyire félrevezető. Ez a bor kimondottan gyümölcsös, az előtérben őszibarack és a fehérhúsú cseresznye, a háttérben levendula és szolidan vaníliás, szerecsendiós hordó. A korty élénk, a sav erőteljes, a fő izgalmat azonban a sós és az édes feszültsége adja. Talán almasav is, csersav mindenképpen jelentkezik a lecsengésben. Az idő múlásával a hordó besimulni látszott és a csersavtól kapott egy texturális többletet, ami a másik kettőből hiányzott.
Laposa Kéknyelű 2020
Az illatban van egy kis gyurmás fedettség és tompaság, kóstolva az összkép kissé konvencionálisabb, így érdemei elismerése mellett a másik kettő mögé szorult. Önmagában vizsgálva azonban ez is egy remek bor. Az alacsony intenzitású illatban citromfű, virágok, zöld fűszer, fehérhúsú cseresznye, lime, kóstolva finoman kesernyés, sós, árnyalatnyi édességgel, gyümölcsben citrusok, alma és egres. A sav kerek, érett. A zárlat fenolos és nem teljesen száraz. Tetszetős bor, ám nem annyira, mint a Sabar, a Szászi pedig áttetszőbb, eszköztelenebb, finomabb.
Mindhárom bor a 6-7 pontos sávban mozgott és hozták az általam a kéknyelűhöz társított eleganciát és egyediséget.
You must be logged in to post a comment.