Igaz, hogy praktikusan több, mint egy évet molyoltam vele, de azért nem vagyok egy Top 100 kiadvány (Vitorlázás Magazin melléklettel), szóval, az én válogatásom, fogalmazzunk úgy, helyi jelentőségű. Viszont ritka – nem annyira, mint a ciklikus cikádák rajzása, de majdnem. Szóval az van, hogy nyaraláskor mindig viszek magyar bort ajándékba a pincelátogatásokhoz, most azonban 12 év kihagyás után újra arra készültem, hogy külföldi borászoknak magyar borokból kóstoló menüt szerkesztek. Ezúttal kevés, konkrétan egy, de annál kiemelkedőbb montalcinói borásznak, Jan Hendrik Erbach-nak, aki a Pian dell’Orino esze és művésze, borvidéki pionír és mastermind.
Jan és Caroline az utolsó pillanatban lemondták a szállásunkra ígért vizitet, így borszerető, de nem borőrült magyar baráti körünknek prezentáltam a sort. A cél eredetileg az volt, hogy egyszerre érdekes és értékes borokat mutassak külföldieknek. Csak remélni merem, hogy az összeállítást magyar szájjal is lehetett élvezni és a magyar szem horizontját is tágította.
Péter Pince Kövérszőlő 2019
Az első két borral azt szerettem volna szemléltetni, hogy létezik jó tokaji száraz. Ehhez persze nem ártott volna egy nem jó tokaji szárazat is a sorba illeszteni, de ezt helyszűkére és takarékosságra hivatkozva elvetettem. A Péter Pince Kövérszőlője sajnos nem bizonyult ideális nyitánynak, inkább pukkant, mint robbant. Úgy látszik, a Péter-borokból nem könnyű előcsalogatni a szépséget. Neutrális faszag határozta meg, és kissé lágynak, tompának bizonyult a kánikulában. A viognier-t idéző sárgadinnye, sárgabarack ezúttal kevésbé volt intenzív, és a kóstolóknak csupán egy szűk metszetét tudta fellelkesíteni. 4000 Ft.
Gizella Barát Hárslevelű 2019
Lehet, hogy volt benne némi kompenzáció is az első tokaji halványabb szereplése miatt, de ez nagyobbat szólt. Én változatlanul a „tokaji száraz” feladvány egyik legszebb megoldásának tartom (noha nem vagyok benne biztos, hogy eléri a 2018-as magasságát). Minden toszkán pincelátogatásunkkor ezt vittük ajándékba. 3950 Ft.
Guden Kertmög Olaszrizling 2018
Nincs benne semmi emlékezetes, én mégis nagyon szeretem. Igazi olaszrizling, és mint ilyen felvezetésül szolgált a Szent Donát Szent Donáthoz. A talpra ugrás és az állva tapsolás elmaradt, de a kontrollcsoport zokszó nélkül befogadta. Fekete Zsolt mellett, a Guden a kedvenc csopaki kispincém (csak lenne könnyebb a beszerzés!).
Szent Donát Szent Donát Olaszrizling 2017
Megosztó. Ami akkor igaz volt rá, igaz most is. Nagy egyéniség, ami egyes kóstolókat képes magával ragadni, mások zavartan pillognak, mint bányaló a hóviharban. Én most is a hatása alá kerültem, és büszke voltam magamra, hogy akadt még ilyen bor a kollekciómban. 6290 Ft.
Sabar „Kőmagas” Kéknyelű 2020
Néhány órával a kóstoló előtt felbontottam az összes bort, hogy kiszűrjem a zűrös palackokat, illetve kialakítsam a kóstolási sorrendet. Akkor egyáltalán nem tetszett, az előző évjárat képével a fejemben közönségesnek és rendezetlennek tűnt. Így aztán amikor sorra került, előre elnézést kértem, és hadartam tovább a kéknyelű sztorit. Amikor levegőt vettem, a gyorsabbak csodálkozva kérdezték, hogy mi bajom ezzel a borral. Megkóstoltam és már nekem sem volt semmi bajom vele. Van még egy palack a spájzban, hamarosan részletesebb jegyzetekkel jelentkezem. 3490 Ft.
Földi Bálint Kéknyelű Szent György-hegy 2019
Számomra a kóstoló fehér szakaszának sztárja. A korábban kóstolt Földi Kéknyelűben volt egy kis romantikus túlhajtottság, ez viszont maga a klasszikus elegancia. És én legalább olyan sokra tartom a „szomjoltás képességét”, mint a koncentrációt. Egy kóstolás nem kóstolás, pláne ilyen körülmények között, de a magyar fehér mezőnyben dobogóesélyesnek tűnik. Amennyiben sikerül még vásárolni belőle, akkor alávetem egy tartós tesztnek.
Somlói Apátsági Pince Juhfark 2018
Ez külön sztori. Beszerezni sem könnyű (bár onnantól kezdve, hogy a Zwackot megtaláltuk, csak a körülményes honlapjukkal való birkózás jelent nehézséget, a szállítás példásan gyors és gördülékeny). Két nappal azután, hogy megvettem, két nappal azelőtt, hogy elindultunk volna, Cartwright Éva megosztott egy linket egy meglepően profi online borpárbajhoz. Ebben a fordulóban Alder Yarrow, Somló globális nagykövete és egy ausztrál szomelié csapnak össze: Yarrow a Somlói Apátsági Pince juhfarkját nevezte, Luke Campbell pedig egy ausztrál marsanne-t Alex McKay-tól. Mindkét bort hat magyar és hat ausztrál kóstolta meg vakon. A magyar oldalon a juhfark 3-3-ra végzett, a kritikus hangokért döntően az édesség felelt, Ausztráliában viszont 5-1-re tarolt a juhfark, gazdagságát, komplexitását és egyediségét emelték ki. Fényes magyar siker, és gondolom, néhány szemfüles pohárnok már be is rendelte a még raktáron lévő készletet.
Ezek után talán érthető, hogy a kóstoló egyik legnagyobb durranására számítottam. A mi társaságunk azonban a magyar oldal ízlését hozta, és bár volt bőven mit csodálni a boron, az ováció elmaradt, többen úgy érezték – én is -, hogy ez inkább édes, mint száraz, nem frissít és nem elegáns. Persze komplex, súlyos és emlékezetes, de megkönnyítené a befogadást, ha a fogyasztót előre figyelmeztetnék a maradékcukorra. 4891 Ft.
Juhász Milán Kadarka 2019
A vörös oldalt egy alig piros borral nyitottuk, az egyik legjobb kadarkával, amit ismerek. Juhász Milán ifjú szekszárdi titán, akinek a borai még nem is kerültek kereskedelmi forgalomba (hozzám egy marketing puccs révén jutottak el). A szőlő 1928-as telepítésű és bakművelésű, ez a „színelt” változat, a „színeletlen” talán még emlékezetesebb, de az már elfogyott. Tankönyvbe illő kadarka (legalábbis az én felfogásom szerint): tavaszi frissesség, erdei szamóca és csipkebogyó, alig érintésnyi tannin, a nem teljesen érett cseresznyét idéző (jóleső) zöld fanyarság. A kadarkaszkeptikus közönség inkább érdekesnek, mint meggyőzőnek találta.
Juhász Milán Kékfrankos 2019
Sajnos, vagy szerencsére, itt tisztán megmutatkozott a kékfrankos mint fajta fölénye a kadarkával szemben. A kadarka egy különálló kategória, amit valójában hiba a vörösborok közé bekényszeríteni. A kékfrankos ezzel szemben fel fog zárkózni a nagy kékfajták második ligájába, mondom én. 1980-as telepítésű szőlő, 1 évig amforában, finomseprőn érett, derítés, szűrés nélkül lett letöltve, minimális kénnel. Mély és intenzív aromák, sima felszín, frissesség és egyensúly jellemzi. A nemzetközi nagymenők közül leginkább syrah-ra emlékeztet. Mindenkit levett a lábáról.
St. Andrea Hangács Bikavér 2017
A részletes leírás és hozsanna itt olvasható. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez nemzetközi szinten is kiváló bor. Technológiailag hibátlan, elegáns és egyedi. 20 euró alatti árával globálisan versenyképes. Méltó zárásnak bizonyult.
[A Pian dell’Orino többszörösen Parker 100 pontos borászat, ami azt jelenti, hogy a kereskedők versenyeznek értük és nem fordítva. Én régi barátságunk ellenére 5-6 éve nem tudok tőlük bort venni (mármint magamtól semmiképpen sem tudnék, mert túl drágák, de pénzesebb barátaim strómanjaként is felsültem). Amikor Toszkánában nyaralunk, mindig meghívnak vacsorára, és akkor módomban áll hüledezni a borok minőségén, de más vendégnek lenni és más otthon meditatív magányban a borral szembesülni. Ez a mostani malőr (talán összevesztek éppen, nem lenne példátlan eset) sűrű bocsánatkérésekkel zárult és mintegy vigaszdíjként küldtek egy karton bort. Öröm az ürömben: végre megismerhetem kedvenc borvidékem kedvenc borászatát.]
You must be logged in to post a comment.