A Robinson/Johnson-féle Boratlasz magyar újraköltői azt írják, hogy „a bor felszíne és a dugó között elhelyezkedő légtér többé-kevésbé változatlan a palack nagyságától függetlenül, ami azt jelenti, hogy a szabványméretű palackhoz képest feleakkora üvegben egységnyi térfogathoz viszonyítva kétszer annyi oxigén található, az óriáspalackban (amelynek térfogata két palackéval egyenlő) pedig feleannyi. Az adott oxigénmennyiség érlelő hatása sokkal gyorsabban érvényesül emiatt a feleakkora palackban, a szokványosnál nagyobban viszont sokkal lassabban”. Stimmt?
Én még egyszer sem kóstoltam magnumot, akarom mondani, óriáspalackot szabványméretűvel egyidejűleg, így nincs megalapozott véleményem a USP-ként reklámozott eltarthatóságot illetően, de a bulifaktor és az ezzel szorosan összefüggő repiajándék look tekintetében szerintem mindent visz.
Az Etyeki Kúria magnumjai nem sugároznak ünnepi hangulatot, de ez általában igaz az egész szortimentre (a feleségem újra meg újra megfejti nekem, hogy az EK címkéit nem az Atari Space Invaders ihlette, hanem Matolcsy Sára hímzésmintái). A méret megvan, az izgalom hiányzik. De legyünk okosak! Magnumokat adnak nekünk olyan áron, ami normál palack esetén sem lenne kirívóan drága. Pl. ezt a pinot noirt, egy kiváló évjáratból, az ideális palackérettség küszöbén. Nehogy már az amorf palack és a primkó címke nyerjen a tartalom és a QPR ellen!
Én két ellenfelet is csatasorba állítottam, egyik sem állt meg mellette. Kiváló barátomtól, Pécz Bélától kaptam egy görög pinot-t, de az sajnos annyira fajtaidegen módon édes és keserű volt, hogy beragadt a startvonalnál. Az Etyeki Kúria 2017-es válogatása méltóbb ellenfélnek bizonyult, de a „válogatás” ezúttal sem minőségi fölényben nyilvánult meg, hanem egy vaníliás, édes tónusban, ami elhomályosítja a finomabb részleteket. Fura módon, a korty magját is lazábbnak találtam, mint a 2016-os tuningmentes pinot-nál (én ilyennek képzelném azt, amikor valaki a 2017-es forró nyártól megijedve túl korán szüretel, aztán chaptáloz).
De nézzük az óriás cumisüveg tartalmát! Fedetlen, könnyed, légies. Az illat 2/3 rész cseresznye, 1/3 rész ribizli és fakéreg. Kóstolva súlyra, jellegre olyan, mint a reális kadarka égi mása: élénk, frissen gyümölcsös, fűszeres, a korty végén egy kis sós beütéssel, alig érzékelhető tanninnal. Üdítő, áttetsző, részletgazdag, felfedezésre csábít és jól iható. Tisztán hagyja a szájat, noha ez sem csontszáraz. Annyira fiatalos, hogy nem lepne meg, ha lenne benne még 4-5 év a csúcsig.
6-7 pont és a nyomdai átfutás ideje alatt megugrott az ára: most már 7920. Lassan a borpiac is olyan lesz, mint az építőanyag: napi árral dolgoznak és várólistával. Szelávi, így is besztbáj.
You must be logged in to post a comment.