A Szentesi Vörös Dinka és Balogh Zoltán kiáltványa után megfogadtam, hogy magam is az ügy szolgálatába állok, és havi gyakorisággal beiktatok egy-egy elfeledett/újjáélesztett őshonost. Azóta, látszólag, ígéretszegésben élek, valójában megkóstoltam két Szászit – a Rózsakövet és a Kéknyelűt -, de az inger annyira gyenge, a kép annyira maszatos lett, hogy a vázlatok vázlatban maradtak.
A SAP Sárfehérje afféle szamizdat, a már ismert okokból kifolyólag, így kóstoláskor minden idegszálammal azon voltam, hogy kiismerjem, megértsem és megragadjam a karakterét. Amilyen szkeptikus vagyok a megek indokolt használatát illetően hasonló esetekben, annyira tiszta a lelkiismeretem: tényleg figyeltem. Amikor azonban írni kezdtem a borról, gyorsan beláttam, hogy ez a „fénykép” lehet ugyan pontos, de csak illusztráció, és hogy minek az illusztrációja, arról fogalmam sincs.
Szerencsére Balogh Zoltán kérésemre felvázolta a harmadik dimenziót. Előbb jöjjön az én leírási kísérletem. A tesztre két palackot kaptam, az egyik 2019-es, a másik 2020-as. Az erőltetett belemagyarázás helyett inkább azt mondom, hogy a kettő közötti családi hasonlóság felfedezése meghaladta a képességeimet. A 2019-es egy a félszáraz/félédes környékére tehető bor, ami kerek, finom, kedves és viszonylag érdekes. A 2020-as száraz és színekben, árnyalatokban jóval gazdagabb.
Somlói Apátsági Pince Sárfehér 2020
Az első benyomásom az volt, hogy somlói és tramini. Az előbbi határozottan, az utóbbi halványan. A második, hogy komplex és különleges. Az illatában van egy hűvös áramlat, ami fenyőtűre, mentára emlékeztet. Messze nem olyan intenzív, mint egy tramini, viszont ez is virágos és kissé parfümös. Gyümölcsöt alig mutat, ha nagyon ragaszkodunk hozzá, akkor nyomokban aszalt sárgabarack és almahéj. A korty sós és parfümös, viszonylag vastag, rétegzett, szolidan fenolos. A sav nem hívja fel magára a figyelmet, megvan, de nem érces és nem is többszólamú.
A második napra Somló átvette az uralmat: a propoliszos, mezei virágos vonulat mellett a vasas, kovaköves, artézi kutas jelleg vált meghatározóvá. Kóstolva sós, fanyar, közepes mennyiségű, lineáris savval. Koncentrált, fedetlen, tiszta, igazi „kézműves” bor. A lecsengés nagyon hosszú és kissé cseres. Finomabb, törékenyebb, mint a megszokott somlói képünk, főleg, ha az a juhfarkon vagy a furminton alapul.
A tankönyvi közelítésben (BLIC): egyensúly: példás; hossz: jó; intenzitás: közepes; összetettség: jó. Saját megközelítésemben: minden cseppje élmény volt, abban a stílusban elkészített bor, amit igazán szeretek, nincs benne olyan túlbuzgó, erőszakos elem, ami a komplexitás élvezetét zavarhatta volna. El tudom róla képzelni, hogy jó terroirközvetítő.
Balogh Zoltánnak négy kérdést tettem fel:
Miért kezdett el a sárfehér érdekelni?
Legfőképpen azért, mert tudjuk, hogy a Somlói Apátsági Pince egykori területein is volt sárfehér. Azt is tudjuk, hogy hol és azt is, hogy milyen bort adott (spoiler: édeset és keveset). A másik fő ok, hogy a régi Borászati Lapokban rendszeresen felsorolták a Somlón használt fajták között (Pl: 1884. április 30. 12.szám XI. évfolyam.) [1]. Vagyis tudtam, hogy ez a fajta régen alap fajtának számított. A harmadik fő ok az, hogy folyamatosan keresem az újdonságokat (még ha ilyen régiségek is ezek néha). Minden évben akarok valami érdekes, izgalmas témába belevágni, kipróbálni. A sárfehér is ebben a sorban van benne. Persze ezen próbálkozásoknak a nagy része csúfos kudarcba fullad, de néha azért gyémántot fordít ki a csákány. Hogy a sárfehér melyik lesz azt szerintem egy 10-12 év múlva fogom tudni megmondani.
Hogyan zajlott a telepítés?
Az utolsó terület bővülés nálunk 2013-ban volt, amikor a szomszéd Karcsi bácsi 1920-as ültetésű olaszrizlingjét megvettem. Azt a rizlingest próbáltuk megmenteni, de csekély sikerrel. Részben mert kiderült, hogy bár tényleg 1920-as ültetésű, de csak negyede ha rizling és a terület háromnegyede menthetetlen. Erre a menthetetlen részre találtam ki juhfarkkal váltó sorban a sárfehért. Ez egy agyagos alapon levő, nem túl nagy dőlésszögű terület, ami ideális lehet egy ilyen későn érő fajtának. 2014-ben ültettünk cirka 600 tőke sárfehért egy kedves oltványos segítségével aki teljesen svarcban csinálta meg nekünk az oltványokat. A szaporítóanyagokat a Szentesi Józsitól, Pflanzner Sanyitól és az akkor még meglevő Kreinbacher ültetvényből kaptuk. Mint kiderült ez mind a Pécsi Kutatóintézet génbankjából származik.
Milyenek a termesztési tapasztalatok?
A váltósoroknak köszönhetően kötődési problémák nincsenek. Gombás fertőzésekre nem érzékenyebb mint a többi fajta, nem rothadékony, erős fajta. Nagyon rossz cukorgyűjtő, extrém későn érő. De jól bírja a késő őszi viszontagságokat. Eddig csak jót tudok mondani róla.
Miért gondolod úgy, hogy a jövőben az általatok készített “somlóinak” ez adja majd a gerincét?
A bizalmam és az optimizmuson jelenleg még nagyobb és szélesebb mint a tapasztalatom és a tudásom. De amit már most is tudunk az az, hogy későn érő fajtaként a klímaváltozás nyertese lehet minden fajta, ami mostanában nem érik be augusztusra, szeptemberre. Ezen túl szerintem van egy olyan finom, filigrán aromatikája a sárfehérnek ami nagyon izgalmasan tudja kiegészíteni a többi somlói fajtát. Hogy fajtaborként vagy kiegészítőként egy termőhelyi/birtok házasításban fogja megtalálni a helyét a sárfehár az az előttünk álló 4-5 év során fog kiderülni.
Egyelőre én úgy érzem, hogy az újra felfedezett régi fajták lendületében a piac keresni és igényelni fogja mint fajtabort, de szerintem a végső helye egy juhfark-furmint-sárfehér birtokbor házasításban lesz. Ebben a legnagyobb szava a piacnak lesz. A jelenlegi 200-250 palackos kapacitásunkat simán elviszi a pincénk törzsfogyasztói köre. A birtokboroknak és termőhelyi boroknak pedig sajnos nem nagyon van piaca.
Amit a két palackról érdemes tudni az az, hogy ezek azért 2014-es ültetésű szőlők leve. Nem 5-6 évesen terem egy ültetvény “nagy” bort. A 2001-2003 ültetésű juhfark borainknak a 2005-2007 évjárata sem volt még igazán komplex (ereje az volt, de ez a fajtajellegből ered), talán 2013 környékén kezdte az is begyújtani az utánégetőket. Szóval a sárfehértől is 2024-2025 évjáratokból számítok a következő szintre.
[1]
Jegyzéke azon szőlőfajoknak, melyek Magyarország egyes borvidékei számára tenyésztésre a legalkalmasabbak és pedig a már megállapított borvidékek beosztása szerint:
II. Dunántuli kerület 11 borvidéke számára […]
f) Somlyó vidéke.
Fehérbor-termelésre: Furmint (Szigeti). Rakszőlő (világos). Juhfark, Olasz-Rizling. Sárfehér. Sauvignon. Semillon. Ezen borvidék ez ideig vörösbor-termeléssel nem foglalkozott: kísérletek tételére ajánltatnak azonban azon fájok, a melyek a fehér-veszprém-tolnai borvidékin ajánltattak […]
You must be logged in to post a comment.