Lokális globális – Szentesi Pince Vörös Dinka 2018

A magyar borászok közül Szentesi Józsefnek van a legerősebb története és hajlok arra, hogy per pillanat a legerősebb sora is. Az indoklással és a kifejtéssel egyelőre adós maradok. Amíg a törlesztésen dolgozom, álljon itt egy vignette, kurta sztorival egy nagy magyar borról.

Amikor néhány hónapja Szentesi Józsefnél jártunk, a minden előzetes elképzelést felülmúlóan bőséges kóstolósor egyik kiemelkedő tétele a vörösdinka volt. A látogatás után 6-7 borból rendeltem magamnak, ez volt az egyetlen fehér, és ez nem a fehérek kritikája, hanem a vörösek dicsérete.

Amikor egy frontmentes, napsütötte délutánon először belekóstoltunk, az volt a benyomásunk, hogy nem rossz, de ad.1 kár a hordóért, ad.2 tényleg elég szürkék ezek az elfeledett fajták. Aztán a kóstolás harmadik napjára a hümmögés-dünnyögés átcsapott csendes áhítatba. Sokszor a megismerésnek és a megértésnek is megvan a maga története, ami személyes és esetleges, érthető, ha bizonytalan vagyok, hogy a saját tapasztalatomnak van-e bármi relevanciája mások számára. A legtöbb, amit mondhatok: akiben van türelem borokkal szöszölni, napokon át kóstolni, az feltétlenül tegyen vele egy próbát. Szándékosan nem tettem hozzá, hogy „akit érdekelnek az ősi magyar fajták”, mivel a 2018-as Vörös Dinka értéke messze túlmutat a rezervátum/skanzen élményen.

Magabiztos, visszafogottan elegáns, technológiailag hibátlan, fajsúlyos bor. Ha nemzetközi koordináta-rendszerben akarnám elhelyezni, akkor valahol egy mâcon és egy dél-róni fehér között keresném a helyét. Az illat alig közepes intenzitású, viszont egyedi és eredeti, vadvirágos, rebarbarás, pikáns, érett egressel. Kóstolva kerek, koncentrált, rétegzett, a sav érett, integrált. Vastagsága ellenére is jó inni. A korty mézes és enyhén sós. A hosszú és széles lecsengés finoman fenolos. A palackérettség eszményi szakaszában lehet. Nagy magyar bor. Erős 7 pont. A pincénél 3500 Ft.

Bónusz trivia: a vörös ez esetben nem félrevezető jelző, nem a levél erezetére, a kocsány színére stb. utal, az érett bogyóhéj valóban szürkebarátosan színes. (És persze nem is volt hordóban, de az első benyomások már csak ilyenek.)