Josep Graura annyira rágyógyultam, hogy elítélhető módon azon vettem észre magam, hogy szorítok neki. Meg persze magamnak is: mennyivel jobb befektetés 5000 forintért két bearanyozott este, mint három anyázós lefolyóval megfejelve. Bontáskor még rezeg a léc, élesztős, reduktív, morcos, gyűrött, de ez nem ér teljesen váratlanul, egyrészt alig egyéves, másrészt a Vespres is így szokott indítani (a Florens nem, de az már más kategória és cariñena-mentes). Másnapra kisimulnak a ráncok, a zavaró szagok elillannak, marad egy ruganyos, eleven, robbanékony mediterrán vörös.
A garnacha kerekíti, szelidíti, a cariñena űzi, hajtja. Az illatban málna, szilva, kékvirágok, avar, boróka, babér, kóstolva is fűszeres és pikáns a kékbogyós gyümölcsök mellett. Jól csúszik, de nem híg, a tannin minimális. Energikus, részletgazdag, hosszú. Nincs benne semmi túlzás, durvaság, ugyanakkor igazi bor manikűr/pedikűr nélkül. Bisztróbornak indul, de jóval többet ad.
Egy ideje el vagyok veszve, hogy árban hol húzzam meg a fájdalomküszöböt, mennyi az, amire érzéstelenítés nélkül sem szisszenek fel. Talán 15 euró. Ez éppen belefér, lévén 5200 Ft, ami klubtagsággal még lejjebb tornázható és szőrös szívvel is 6 pont. Nekem gyengém ez a stílus, vagyis az ilyen borok több örömet szereznek, mint sok tekintélytiszteletből följebb pontozott.
You must be logged in to post a comment.