Ha besétálnék egy úri borszabóhoz, hogy készítsen nekem egy passzentos öltönyt, ami hűen tükrözi az ízlésemet és finoman korrigálja az alkatomat, az eredmény megszólalásig hasonlítana egy Josep Grau-borra. Amikor néhány hete megpróbáltam rendet rakni a fejemben, a teoretikus zokni-szortírozásnak az lett a végeredménye, hogy a nekem tetsző bor áttetsző és szaftos. Sajnos, mindkét jelző magyarázatra szorul, jobb híján ragozom is őket hosszasan, pedig létezik tökéletes illusztráció, az aktuális Grau-szortimentben mindjárt hármat is találtam.
Josep Grau borainak stílusát egyszer már sikerült elég jól metaforizálnom, ez volt a lepkék préselték. Ő maga Burgundiát emleget – élénk savak, friss aromák, ruganyos test, jelzésszerű tannin. Burgundiát megcélozni Barcelona-alsón, annyira látszik kivitelezhető ötletnek, mint Dijon környékén carignanból és mourvedre-ből testes vöröset készíteni, de a mellékelt ábrák alapján mégsem lehetetlen küldetés. Még az alkohol is csak laborban mérve sok.
Volador Negre 2022
A két Volador esetében, elő kell vennem blogunk nem hivatalos mottóját: Ne higgy annak, aki nem ivott meg belőle egy palackkal! Igaz, itt a ráérős és alapos vizsgálat kap egy magyarázkodásízű gellert: nyitáskor nem sejthető, hogy mennyire jók. És ez azért elég nagy baj. Nagyon elvakult geeknek kell lenni ahhoz, hogy valaki elfogadja, hogy elsőre nem indul, és akkor egy kicsit megberhálod, akkor már indul, de még mindig köhög, aztán szépen lassan bejáratódik és te is közben folyamatosan állítgatod és végül bársonyos lesz a hangja és selymes a gangja. Szóval, harmadik napra mindkettő kiegyenesedett és megszépült. Ha ez azt jelenti, hogy még fektetni kellene őket, nos, az elég életszerűtlen elvárás egy alapbor esetében, amit instant felhasználásra, vélhetően tapas-kísérőnek szántak. A két csökönyös szamár közül a vörös a megátalkodottabb, ráadásul, a Vespres-ek és a Florens társaságában kellett volna érvényesülnie, és nem tudott az árnyékukból kitörni. A redukció múltával, egy érett, pirosbogyós gyümölcsöket mutató, élénk, virgonc, fűszeres bort kapunk, amit jó inni, de mélyebb nyomokat nem hagy, és persze ott van a hendikep: nyitáskor csak félkész. 5-6 pont és 10 euró.
Vespres 2022
Ez már az igazi, pöccre indul és nem krahácsol. Érezhetően mediterrán bor és az érett gyümölcs szépségén túl van benne valami egzotikus idegenség is, ami izgalmassá teszi. Az illat elég sötét, grafit, szeder, szilva, vadhús, de van benne egy könnyedebb vonulat is: vörös áfonya, citromfű és hibiszkusz. A korty közepesen telt, gyümölcsös savakkal, sok, érett gyümölccsel és átlagon felüli fanyarsággal. A tannin nagyon finom érintésű. 7 pont és 7100 Ft.
Vespres 2021
Határozottan más karakter, mint a 2022-es. Egyrészt idősebbnek hat, másrészt érezhetően egy hűvösebb év termése. Feltűnően elegáns, letisztult, kerek, kifinomult, selymes, könnyed és élénk. Az illatban naspolya, vörös áfonya, hibiszkusz, humusz és bőr. A kortyot a textúra finom rezgései emelik a magasba. Gömbölyű, gyönyörű bor. Bárcsak lenne belőle még egy palackkal. 8 pont
La Florens 2021
Nagyon hasonló világ, mint a 2021-es Vespres. Ha lehet, még áttetszőbb és kifinomultabb, ugyanakkor egy fokkal kevésbé komplex (ez tiszta garnacha, abban cariñena és syrah is van). Az egyik legjobb grenache/garnacha szólóban, amit valaha kóstoltam. Számomra sokkal meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a burgundi stílus jól áll a garnachának, mint a híres gredos-i reneszánsz képviselői (az egyébként kiváló 2022-es Pegaso Zeta labdába sem rúgott mellette).
A szőlő két meszes talajú, nyugdíjas korú parcellából származik. Betontartályban erjedt, fajélesztő nélkül. Kilenc hónapig érlelték 2500 literes Stockinger hordókban. Egyszerre érett és könnyed bor, vonzó és sokszínű illattal: oregánó, ribizli, szamóca és környékük. Kóstolva kerek, selymes és élő, a lecsengés hosszú, borsos fűszerességgel. A transzparencia iskolapéldája. 8 pont és 11900 Ft.
Volador Blanc 2023
A két fehér izgalmas párost alkotott. A Volador elég kusza volt nyitáskor, a Graniton pedig érződött a hordós érlelés. A Granit olyan, mint egy jó házból származó burgundi, ahol tudják, hogy mire való a hordó és mennyi kell belőle. A Volador azonban, lépésről-lépésre ledolgozta a hátrányt, és – legalábbis a mi ízlésünk szerint – végül le is hagyta. Egyszerűen a szőlőben több íz és árnyalat van, mint a fában.
Érdekes módon, illatban nem esik távol egy elegánsabb furmint/hárslevelű házasítástól: körtés, mézes, mangós, vasas, meszes. A furmint fenolossága és szögletesebb savai viszont teljesen hiányoznak belőle – ez egy gördülékeny, ruganyos, kedves, könnyen iható bor, amiből csendes derű árad. 5 pontról indulva a harmadik napra már a 7 felső határát feszegette. Óriási best buy annak, aki türelmes.
Granit 2023
Tekintélyt sugalló palack, címke és ár. Garnacha blanca 50 éves, keleti tájolású dűlőkből. Spontán erjedt és 20 hektós Stockinger hordókban érett 7 hónapon át. A hordóhasználat az alapkategóriás Montille-okat idézi: a fa nem uralja, de kétségtelenül társszerző. Az illat nemes, virágos, lime-os, kissé hűvös, nincs benne semmi túltolt vagy tolakodó. Ugyanakkor a szerecsendió, az én ízlésemnek egy késhegynyivel több, mint az ideális. Kóstolva nagyon egyben van és itt is egy szép burgundit idéz az egyensúly, az enyhe cseresség és vibrálás, a ráadás elem a sós íz. 7 pont és 4-5 évet még biztosan érlelhető. 11900 Ft.
Josep Grau és/vagy borásza a finom extrakció bajnoka(i). És még mennyi borukat nem kóstoltam!
Válasz