Chardonnay-ban az Etyeki Kúria mellett Légli Géza a másik failproof és fair trade forrás (aki többet is tud, tegye kommentbe, köszönöm előre). Ezzel a borral azonban feljebb tette a lécet. Egy hordónyi kísérlet, ami esetünkben 300 litert és Seguin Moreau-t jelent.
A kóstolás alapján azt gondoltam, hogy ez egy örömteli kivétel: magyar fehér, amit nem lehúz, hanem felemel a fa. Mivel van hajlamom a seprőntartást összekeverni a mértékkel adagolt hordós érleléssel, felvettem a kapcsolatot Légli Gézával. Így derült ki, hogy volt ugyan seprőntartás, meg keverés, de még több tölgy: 7 hónap vadonatúj, kis hordóban. Nem tudom, hogy mennyi dicséret illeti a francia erdőket, a francia kádárokat és mennyi Légli Gézát, de az eredmény a magyar átlagtól határozottan elüt.
Nem az illatával hódít. Ha van türelmünk, akkor lime, körte, sárgadinnye, kovakő, ha nincs, akkor valami ostyás, vegetális, citrusos neszelés. Kóstolva viszont azonnal nyilvánvaló a minőség: gömbölyű, életteli, rétegzett. Semmi autotuning, polietilén vagy púder. Igazi bor, van tartása, egyénisége, akarata. Megy valahová és visz magával. Viszonylag telt, a textúra már-már olajos, a sav a fajtához képest acélos, az alkohol dicséretesen alacsony (12,5%). Az összkép nem esik távol egy jobb házból származó Macontól. Minden adott, hogy szépen érjen. 7 pont, 7300 forint.
You must be logged in to post a comment.