Solus 100

100 pontos bort kóstolni mindig csalódás. Kész szerencse, hogy ritkán kerül rá sor. De nehogy azt higgyük, hogy 99, 98 vagy 97 pontos bor esetén jobb a helyzet (nem mintha ez gyakrabban fordulna elő). Az egyik magyarázat, hogy rajtunk kívül mindenki hülye (aki nem, az le van fizetve). A másik, hogy bennünk van a hiba. Az első magyarázatot illik visszakézből elvetni, pedig szorult bele igazság. A másikat illik elfogadni és a pszichés okokat felszínre hozni.

Én próbálok a másodikból egy harmadik utat nyitni. Az én kedvenceim alulról nőnek. A százpontosak pedig felülről fogynak. Az alulról építkezés közös munka, csapatösszekovácsolás, élménybrigád. A tökéletes viszont befejezett tény, azt sugallja, hogy minden eddigi kedvenced tévedés volt, ideje őket megtagadnod és az egyetlen istent imádnod. A nagytekintélyű pontosztó azt üzeni: „Öcsisajt, pakold el a legóváradat, mert holnap elviszem hozzátok a kvantum számítógépemet, lejátsszuk a harmadik világháborút és kiürítjük Jeff Bezos magánszámláját”. Aztán eljön a demonstráció napja és az élmény talán izgalmasabb, mint egy legóvár, de a harmadik világháború gyanúsan emlékeztet a másodikra és pénz sem érkezik a számlánkra.

Stuart Pigott inkább jófej, mint nem, mégis nehezen tudom elhessegetni a gondolatot, hogy James Sucklingtól pont a hülyeséget tanulta el, azaz nyakló nélkül osztja a pontokat. A gátlástalan pontinflálásnak van némi értelme, aki teret akar foglalni, annak érdemes felfelé kerekítenie, hiszen a termelő és a kereskedő is a magas pontszámot szereti újrahasznosítani saját felületén és így közvetve a kritikust népszerűsítik. Erre pedig egy pálya(újra)kezdőnek nagyon is szüksége van.

A 2023-as A.Gere Solus-ra kiosztott 100 pontjáról itt írtam. Retorikai szempontból ügyes húzás volt, hogy azt mondta, bár a merlot-t mint fajtát utálja, el kell ismernie, hogy ez a bor tökéletes. Ráadásul, huszadannyiba kerül, mint ihletője, a szupertoszkán Masseto. Ezek után a Solus-t akkor is meg kellett volna kóstolnunk, ha a mi baráti körünk is utálja a merlot-t, de erről szó sincs (sőt, egyesek nyíltan vállalják a merlot-szimpátiát).

Mini vaktesztünkben három másik vörös végzett zavarórepülést. Hogy pontosan milyen borokról van szó, azt rajtam kívül senki nem tudta. Volt egy 2021-es, magasan jegyzett vranacunk, egy 2018-as magasan jegyzett riojánk, és egy még nem jegyzett, de sokra hivatott Bockunk.

Szerintem a 2023-as Solus kiváló bor. A test közepes, a sav kellően élénk, az aromatika cseresznyelikőrös, szerecsendiós, fahéjas, az alkohol enyhén fűt, a tannin nem húz. Még nagyon fiatal, viszont kétségtelenül jól elkészített, arányos bor. Egyediséget viszont nehéz lenne felfedezni benne. 100 pontos rendszerben én 92 pont környékére tenném.

Kilencfős társaságunkban egyáltalán nem tarolt. Csak az első helyezettre szavaztunk és a Solus egyetlen szavazatot sem kapott. Hat első hellyel a Remelluri Rioja Reserva fölényesen nyert, két szavazatot kapott a Bock és egyet a vranac.

Mi a tanulság? Nem tudom. Illetve tudom, a Remelluri kiváló bor és a Bock is figyelemreméltó. A Solus meg talán egyszer felnő a 100 ponthoz (most éppen 17000 Ft, ez igazán bagatell összeg a remélt tökéletességért).