A múlt század második felében Languedoc volt a francia bor nyomortanyája és puskaporos hordója, amit segélyekkel próbáltak felszámolni. Azért mondom, hogy felszámolni és nem felemelni, mert a kivágási támogatást nehéz lenne vállalkozásélénkítésnek látni, inkább a sóval behintés humánus formája. A gettótlanításból, úgy tűnik, jól jöttek ki, mert a franciák kétfejű Robert Parkere, Bettane és Desseauve már „új Kaliforniaként” hivatkoznak Languedoc-ra. Bár nem teljesen világos, hogy mire gondoltak – vadnyugat, aranyláz? -, Kalifornia biztosan nem a nyomortanya szinonimája.
Most jövök Languedoc-ból, nyomort én sem találtam, igaz, nem is kerestem. Mi eleve a kirakatkörzetbe, Pic Saint-Loupba mentünk, ahol mindig is zöldebb volt a fű: több a szél, a csapadék, a mészkő és önsorsjavításban is élen jártak: már a ’80-as években elkezdték az aramont átoltani syrah-ra. A sors kegyeltje minden olyan borvidék, amelyik virágzó nagyvárossal határos, márpedig Pic Saint-Loup gyakorlatilag Montpellier kertvárosa. Az éttermek borlapja irigylésreméltó lokálpatriótizmusról árulkodik, a tételek minimum harmada Pic Saint-Loup-ból származik. (És az éttermek elég jók.)
1000 körüli alapításával Montpellier mediterrán mércével fiatal városnak számít, viszont itt működik a világ egyik legrégebbi egyeteme (1220). Itt tanult Nostradamus, Rabelais, Petrarca, Auguste Comte és Enver Hodzsa és itt ismerkedett a labdával Laurent Blanc és Nikola Karabatić. A legdinamikusabban fejlődő francia nagyváros, 2017-23 között 100 ezer fővel nőtt a lakosság és közel egynegyedük egyetemista (70 a 310 ezerből). A hetedik legnagyobb francia város, agglomerációval együtt 813 ezer az összlakosság. Gazdasági erejét főleg a tudásiparnak köszönheti (biotechnológia, IT, startup inkubátorok), de a strandipar, az osztrigaipar és a barackipar is jelentős. Alapítása a Santiago de Compostela zarándokúthoz kötődik, 1349-ig az Aragón Korona alá tartozott és a spanyol hatás máig erős (az algériai, a marokkói, meg az olasz mellett). És itt pohárnokoskodik Ménesi Szabi, aki Franciaország egyik legjobb borbárját vezeti: Hotel Pinard.
Ide nem gyűrűzött be a válság, vagy csak alig. A borvidéket nyugodt magabiztosság hatja át, az épületek, a belsőépítészet, a címkék és az árak szolid jólétet és kifinomult ízlést sugároznak. Joggal gondolhatnánk, hogy a közeli Chateauneuf du Pape és szatellit borvidékei ismertségüknek és presztízsüknek köszönhetően árplafont feszítenek Pic Saint-Loup fölé, de a tapasztalat nem ezt tükrözi. Mintha a helyi borászok mélyen észbe vésték volna, hogy aki egyszer lejjebb adja, azt magával rántja az árörvény és a Lidl Akciós Magazinból nincs kitörés. Az általunk meglátogatott pincéknél nem találkoztunk 10 euró alatti borral, viszont láttam dűlőválogatást 80 euróért. Felelős fogyasztó énem ezt örömmel nyugtázta, magyar jövedelemtermelő énem már kevésbé. Mindenesetre a pozicionálással nem estek pofára, az évjáratok szépen ki vannak futva (90 százalékban 2023-as, 2024-es és 2025-ös borokat kóstoltunk). Most, hogy elveszett Amerika, Kína talán soha ki sem nyílt és a bor globális közellenség lett, ez nem lebecsülendő teljesítmény.
Hazaérve szerveztem barátainknak egy kóstolót, ahol próbáltam a borvidék profilját a legelőnyösebb szögből megmutatni. Ehhez két borászatot választottam: a leghíresebbet és a számomra legmeggyőzőbbet. A ráadás egy limoux-i pezsgő volt.
Domaine de l’Hortus
A borvidék emblematikus birtokát Jean Orliac agronómus és közgazdász a feleségével, Marie-Thérèse-vel közösen 1978-ban kezdte építeni. Az ihletet a táj adta, a táj ismerete pedig a túrázásból és hegymászásból fakadt. Nulláról indultak, irtással, talajrendezéssel és telepítéssel, kölcsönökből. Bár hajdan termett itt szőlő, a völgyet régen benőtte a bozót és a ligetes erdők. A Pic Saint-Loup szoknyájára syrah-t telepítettek (északi fekvés), a szemközti Hortus szirtjének tövébe mourvedre-t (déli fekvés), a völgy aljába pedig grenache-t. Hosszas kísérletezés után az első piacra dobott évjáratuk az 1990-es volt. Az eredeti 4 hektár mára 80-ra nőtt és a borászat – a címkéken is visszaköszönő – pavilonja szinte beleolvad a tájba.
Domaine de l’Hortus Bergerie de l’Hortus blanc 2025
Profiknak talán mond valamit ez a bor a borvidékről, nekünk csak annyit, hogy profik dolgoztak rajta. A sauvignon blanc és a chardonnay jelenléte miatt könnyű lenne arctalan, hontalan, rongyszőnyegként elkönyvelni, de az eredmény túlságosan is megnyerő ahhoz, hogy az intellektuális fanyalgás eluralkodjon. Díszítőjegyeiben sárgadinnye, ananász, lime és körte, a végén finom mandulás fanyarsággal. A korty közepesen telt, szaftos, lendületes, talán kapott egy kis seprőt is és így némi szerkezetet. Erős 6 pont és 15 euró.
Domaine de l’Hortus Bergerie de l’Hortus rouge 2024
Az előző évjáratból tavasszal kóstoltunk egy magnumot és az teljesen egyértelművé tette, hogy ez egy kiváló borászat. Itt nincs probléma a tájhűséggel: az összetétel 60 százalék syrah, 20 grenache és 20 mourvèdre. Nagyrészt acéltartályban érett, kisebb részben harmadtöltésű hordókban. Bontáskor málna és ló. Aztán mindketten elporoszkálnak és többet nem látjuk őket. Némi levegőzés után határozott syrah-jegyeket mutat, füstölt sonkával, áfonyával, vadhússal, ibolyával és tintával. Még a kamaszkori szertelenség korszakában van, de az jól érződik, hogy arányos, eleven, energikus, lédús, gyümölcsben gazdag és a tannin érett, finomérintésű. Most is jól esik, de egy-két év érlelés emelni fog rajta. 6-7 pont és 18 euró.
Chateau de Lascaux
A Vinatis-ban kapható Carra nevű házasításukból többször is vásároltam és mindig kiválónak találtam (és nem azért, mert Liverpool-drukker vagyok). Egyébként azonban semmit nem tudtam erről a nagymúltú borászatról. Tősgyökeres család, az első írásos említésük mint helyi gazdálkodók a XVI. századból datálódik. A borászati térképre a tizennegyedik generációt képviselő Jean-Benoit Cavalier-nek köszönhetően kerültek fel, aki a ’80-as évek közepétől korszerűsítette a fajtaszerkezetet, a művelésmódot és új pincét épített. 2009-ben értek az organikus átállás végére és 2018-ra jutottak el a Demeter-minősítésig. A névvel és a logóval rájátszanak a Lascaux-barlangra, de valójában semmi közük hozzá. A mentség vagy apropó, hogy a borászat közvetlen közelében van a Las Caux nevű dűlőjük, a ló pedig a család nevére utal. Ez volt az egyetlen pince, ahol érettebb borokat is kóstolhattunk, sőt, vásárolhattunk. Aki bírja a franciát, az itt megkapja a nagy Lascaux-megmondást Bettane és Desseauve-tól.
Chateau de Lascaux Carra 2023
Hordót nem látott, betontartályban érett. 60 százalék syrah, 25 grenache és 10 mourvèdre. Gyümölcsbomba garrigue-val behabarva. Élénk, transzparens, vonzó. Kifogástalan egyensúly. Minden korty degeszre van tömve ízekkel. A felhőtlen jókedv bora. Szinte lebeg – sem alkohol, sem édesség, sem tannin nem húzza le. Ebben a műfajban valószínűleg nem ittam jobb bort. Ha a texturális komplexitás és a komolyság alapkövetelmény, akkor 6-7 pont. Ha nem, akkor 9-10. 13-15 euró (a pincénél 11 volt).
Chateau de Lascaux Nobles Pierres 2020
65 százalék syrah, 35 grenache. Az érett, hordóban érlelt, iskolázott, felnőtt változat. Sokkal visszafogottabb, mint a Carra. A meggyes, cseresznyés jegyekhez garrigue és ánizs társulnak. Kerek, mély, strukturált. A súly ellenére sem nehézkes, a savak nem hívják fel magukra a figyelmet, csendben teszik a dolgukat. Édesebb tónus, a 14,5-es alkohol azért érződik. Robert Parkernél és a Wine Enthusiastben is 93 pont, nálam 8, de a szívem a Carra felé húz. 25 euró.
Chateau de Lascaux Les Secrets, Madeleine 2013
Syrah 50 százalék, grenache 50. A pince aranytartaléka. Becsvágyó bizonyítási kísérlet arra, hogy egy languedoc-i bor is lehet hosszan érlelhető. A bizonyítás fényesen sikerült, de inkább szájban, mint illatban. Az illat jellegét a balzsamecet határozza meg, ha sikerül mögé pillantani, akkor oregánó, fekete cseresznye, cseresznyelikőr és fekete csokoládé. Kóstolva meglepően fiatalos és a gyümölcsös, fűszeres jegyek itt balzsamecet nélkül élvezhetőek. A nagyboros stílust hozza: kerek, testes, sima felszínű, bársonyos tanninnal, kissé emelkedett alkohollal. Jancis Robinsonnál 17,5 pont, nálam 8. 49 euró.
A három Lascaux-vörös jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy palackérettség és hordós érlelés tekintetében kalibráljuk az ízlésünket. A konszenzus talán úgy írható le, hogy az elsőn túl, a másodikon innen.
Chateau de Lascaux Les Pierres d’Argent 2023
A fajtaösszetétel róni/provanszi, a bor jellege mégis burgundi (40 százalék rolle (vermentino), 35 marsanne, 15 roussanne, 10 viognier). A hordós érlelés jól érezhető, de a fa és a pörkölés minősége, illetve az adagolás visszafogottsága is. A vulgáris hordókezelés vaníliás, puncsos jegyei teljesen hiányoznak, a textúra nincs elszappanosítva. Az illat visszafogott és elegáns: szerecsendió, sóban eltett citrom, körte és ananász, minerális felhangokkal. Kóstolva kiegyensúlyozott, eleven és rétegzett, teljesen száraz. Nemes bor. 7-8 pont és 18 euróért nagyon jó vétel.
J. Laurens Les Graimenous Crémant de Limoux
A borászatot 2000-ben egy jónevű champagne-i termelőtől vásárolta meg Jacques Calvel, aki programozóként Svájcban futott be üzleti karriert, de Limoux közelében született és nőtt fel. Amennyire van rálátásom a crémant de limoux-termelőkre, ez a pince versenyben van a legjobb címért. Sokszor kóstoltam már, soha nem okozott csalódást.
12 hónap seprőntartás, 6 gramm dozázs, 60 százalék chardonnay, 30 chenin blanc, 5-5 mauzac és pinot noir. Az illat közelebb esik egy alapszintű champagne-hoz, mint a mauzac-hangsúlyos limoux-khoz. Kifinomult, elegáns, almával, citrusokkal, élesztővel és enyhe briósos jegyekkel. Élénk habzással nyit, de néhány perc után finom, gyengéd gyöngyözésre vált át. A 6 grammos dozázs telitalálat, az egyensúly kifogástalan. Frissítő, jól iható, viszonylag hosszú lecsengéssel. Lehetne komplexebb, de ezen az árszinten így is kiemelkedő.
[A nyitókép forrása: https://www.sauterwijnen.nl/domaine-de-l-hortus-pic-saint-loup
A Domaine de l’Hortus épületének fotója: https://disndis.com]
Válasz