A probléma adott: kevesebben isznak bort, akik isznak, kevesebbet isznak. Az ágazati megmondóemberek lázasan keresik az okokat és ontják a mentő ötleteket. Életérzés, borturizmus, wellness? A kóstolási jegyzetekben gyakrabban kellene leírni, hogy kúl, epik, ütős, és ritkábban, hogy pomelo, tőzegáfonya és cserszömörce? Szedjük ízekre a tudományos kutatások eredményeit? Gúnyolódjunk az egészségiparon? A száraz januárra küldjük rá a kefekötő februárt?
Rod Phillips, Ottawában élő történészprofesszor és cicatudós szerint a baj nagyobb, a bor jó eséllyel egy nagyívű kulturális forradalom áldozata. A The World of Fine Wine-ban megjelent cikkében azt állítja, hogy a fiatal generációk életmódja, társasági élete, szórakozási szokásai, pénzügyi helyzete és szemlélete alapvetően más, mint a szüleiké volt. Márpedig egy ilyen léptékű változással szemben a borágazat tehetetlen.
Az évszázados küzdelem az alkoholizmus ellen meghozta gyümölcsét és a mai fiatalok mélyebben tudatában vannak az alkoholfogyasztás kockázatának. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a pályakezdők nehezebben találnak állást, a rezsin felül kevesebb pénzük marad és nem engedhetik meg maguknak, hogy egy átbulizott éjszaka után másnaposan menjenek be a munkahelyükre.
A Phillips által felsoroltak között akad egy olyan ok is, amellyel korábban nem találkoztam, ugyanakkor lehetetlen vele vitatkozni. A borkultúra alapvetően európai jelenség, a globális fogyasztás feléért mi vagyunk felelősek. És ez a “mi” fogyóban van. 2025-ben a teljes európai népesség 21 százaléka tartozott a 40-54 éves korosztályhoz, ezzel szemben csak 17 százalék a 20-34 éveshez. Ha a fiatalok nem innának kevesebbet, mint a szüleik, a fogyasztás akkor is jelentősen csökkenne. De tudjuk, hogy kevesebbet isznak és így a reális előrejelzés az, hogy a kereslet radikálisan csökkenni fog a következő évtizedekben. Túl vagyunk a fénykoron.
(A cím háttere: „It’s the economy, stupid”. Rod Phillips portréját innen metszettem.)
Válasz