Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Minervois-hoz az Auchan és a Vignobles Jeanjean hozta meg a kedvemet. Jellemzően dél-róni fajtákkal dolgoznak, grenache, syrah, mourvedre és carignan. A változatos domborzati viszonyok miatt hiba volna nagyobb ívű általánosításokba bocsátkozni, de, mint Languedoc általában, ez is kiváló vadászterület a nagy áruházláncok által felbérelt master of wine-oknak (és összehúzott nadrágszíjjal élő kelet-európai kispolgároknak). Continue reading “Trófea a perifériáról – Chateau de Fauzan Minervois 2018”
Az ember, mint egy lugasépítő madár, folyamatosan azon dolgozik, hogy kacatokból összedobjon egy Place de l’Étoile-t Diadalívvel a közepén. Ez a kacatkonstrukció állítólag személyiségünk tükre, és aki ismeri a lélek anatómiáját, az diadalívünket szemügyre véve egyenesen a vesénkbe lát.
Continue reading “Az én kis lugasom – Clos de Los Siete 2016”
Szüleim a közelmúltban megleptek egy 2 literes, koronazáras Nyári Ödön Olaszrizlinggel. Néhány éve már kóstoltam ezt a folyóborszerűséget, akkor is briliáns volt, most is lenyűgözött. Nemcsak azért mert 1800 forint a pincénél, hanem mert megmutatja, hogy milyen az olaszrizling pőrén (szerintem). Az élménytől megrészegülve vettem egy kiskartonnyi olcsóbbnak mondható bort innen-onnan. Azt reméltem, hogy amennyiben Nyári Ödönnek sikerült 675 Ft/palack áron ilyen remek bort készítenie, akkor nem irreális elvárás, hogy háromszor ennyiért kereskedelmi forgalomban is adjanak jó alapbort. Continue reading “Vakok között Sólyomszem – Folly Arborétum Boróka 2018”
A few weeks ago I received a 2 liter crown capped bottle of Ödön Nyári’s Olaszrizling from my parents. Some years ago I had great fun with this Badacsony bulk wine and this time was no different. On the one hand, it’s ridiculously cheap (5 euros ex cellar), on the other hand it’s a prime example of pure, unadorned olaszrizling. Emboldened by the experience I bought a mishmash collection of relatively cheap Hungarian wines. My hope was that if Ödön Nyári can offer a classy white for 2 euros/0.75 bottle, then it can’t be beyond well-established names to produce something similar for 3 times more. Continue reading “Hawkeye in the Land of the Blind – Folly Arborétum Boróka 2018”
Kevésbé meggyőző, mint a közelmúltban kóstolt Demeter Zoltán Furmint, de egyértelmű jel, hogy a tokaji furmint új ritmusra jár. Néhány évvel ezelőtt egy publikálatlan posztomban azt írtam, hogy „az elegáns furmint oximoron”. Egyre inkább örülök, hogy ez vázlatban maradt. Arról ugyan még nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy beköszöntött az elegancia, de a tetszetős furmint már létezik. A szögletes, érdes, kőkemény száraz tokajiak napjai meg vannak számlálva. Talán. Continue reading “Új ritmus – Gizella Pince Furmint 2018”
Though not quite as convincing as the recently tasted Demeter Zoltán Furmint, to my mind this is still another obvious sign that Tokaj Furmint is marching to a new beat. Hopefully, the days of cumbersome, unapproachable, tough as nail Furmints are over. Continue reading “New Beat – Gizella Furmint 2018”
A 2018-as szüret után Németországszerte örömtüzek gyúltak. Valóra vált minden borász álma: nászra lépett az außerordentlich ertragreich az ausgezeichneter Gesundheitszustanddal. Minden lehetséges fórum és szakértő vásárlásra ösztökél, az egyetlen kivétel az, akit személyesen is ismerek. Fenntartásainak súlyát növeli, hogy Rieslingország szívében lakik és fogmosáskor is rieslinggel öblöget. Ám bármennyire adok is a véleményére, szó sem lehetett arról, hogy mintavétel nélkül menjek el egy ilyen évjárat mellett. Continue reading “Win-Win – Riesling 2018”
Whether in its two decade career there has ever been a vintage when Kopár/Kopar could be called “red wine of the year” I couldn’t tell, but I am in no doubt that none of its rivals could match its consistency. Not by a mile. Unfortunately, its bright career is also littered by less than glorious moments like the reluctant revelation that the grapes only partially come from the Kopár vineyard and years later the half-hearted name change, the steep increase in production etc. But striving for objectivity, or at least impartiality is something I would never give up on and I’d rather go silent than falsify my experience to make it conform to my theories or biases. Good wine is a minor miracle, let’s not look aside when it reveals itself. Continue reading “Render unto Caesar – Gere Kopar 2016”
Lehet, hogy két évtizedes története során a Kopár/Kopar egyetlen évben sem volt a legjobb magyar vörösbor, de abban biztos vagyok, hogy ilyen átlagot egyetlen riválisa sem hozott. Megközelítőleg sem. Az érdemek elismerése mellett, maradt, sajnos, elég ok a berzenkedésre: a visszaélés a termőterület nevével, az olcsó trükk az ékezettel, a meredek volumennövelés, a legjobb merlot átfejtése a Solus-ba, a legjobb minden más átfejtése az Attilába. De az elfogulatlanságért folytatott sziszifuszi küzdelmet én soha nem adnám fel; előbb fogadnék némaságot, minthogy az elméleteimhez igazítsam a tapasztalatot. A jó bor ritka csoda, ne húnyjuk be a szemünket, amikor ránk mosolyog. Continue reading “Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016”
“Nem is lehetne jobb borászt találni a természetnél.” A Terroir Squad lírai kisfilmje a Szent György-hegyről, Bencze Istvánról és szőlőjéről.
You must be logged in to post a comment.