Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Szigorú hozamkorlátozással kellett dolgoznom, évek óta nem volt ennyi ünneplésre alkalmas vörös a piacon. Hiányérzetem csak hazai oldalon van, de jövőre talán befutnak a 2017-es nagyborok és javulnak az arányok. Ezúttal is érdemes lehet a böngészést kiterjeszteni best buy rovatunkra, akadnak még jó borok 10 euró környékén. Ráadásként egy majdnem piros pezsgő, ami a rosé champagne-láz tombolása idején különösen jó vételnek tűnik. Continue reading “Piros karácsony 2019”
Egy karácsonyi bor esetében nem elég ünnepinek lenni, annak is kell látszani. És nem elég ünnepinek lenni, de lehetőleg univerzális szexepíllel is kell rendelkezni. Próbáltam a fenti szempontok alapján válogatni, de csak abban lehetek biztos, hogy én bármelyiknek örülnék akár ajándékként kapnám, akár az ünnepi vacsoránál kerülne elő. (Hamarosan következik a vörös folytatás.) Continue reading “Fehér karácsony 2019”
An unexpected job – wine list for a small restaurant aimed at foreign guests – forced me to pop my bubble. It’s no fun leaving your comfort zone but I was handsomely rewarded by the experience. I admit it’s a sily prejudice but my bubble is a cabernet-free zone. So I had to go out on a limb when making my recommendation for the budget Villány category. I think of Zoltán Günzer as a technically reliable winemaker with reasonable prices and as 2017 was a hot year there was every chance that even cabernet sauvignon would reach optimal levels of ripeness. Pouring this wine to our quality control group I was wary that my bluff was about to be called. But I got lucky. Continue reading “Universal Basic Cabernet – Günzer Zoltán Cabernet Sauvignon 2017”
Egy váratlanul érkezett felkérés nyomán (vidéki étterem, külföldi vendégek, magyar borkultúra népszerűsítése) ki kellett lépnem a buborékomból, és ez bámennyire kényelmetlen érzés, a tanulságok utólag kárpótoltak. Hitvány előítélet, ám a buborék fontos alkotóeleme, hogy villányi cabernet sauvignont nem vásárolok. Értelemszerűen, ennél a kategóriánál kénytelen voltam blöffölni, és mivel nálam Günzer Zoltán a szelíden árazó, precízen dolgozó villányi borászok minihalmazának tagja, ráadásul 2017-ben az alapborokhoz is lehetett érett szőlőt szüretelni, noch dazu, éppen akciózzák, ezt választottam. Volt bennem egy adag vizsgadrukk, amikor a próbakörben ehhez a borhoz értünk, de nem buktatott le. Continue reading “Közhasznú cabernet – Günzer Zoltán Cabernet Sauvignon 2017”
Újabban ezzel a borral szoktam az aktuális évjáratot szondázni, és – nem először – arról győz meg, hogy a tokaji száraz jó útra tért. Valójában persze csak annyit jelez, hogy létezik a jó út, de amíg ez a bor van a pohárban, elalszik a gyanakvás, hallgat a kétely. Continue reading “Ilyenből többet – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2018”
This is the wine that I regularly return to to gauge the vintage in Tokaj. Once again it filled me with hope that Tokaj drys might have found the right path. There is a purity and intensity to this wine that silenced my doubts and alleviated my fears. Continue reading “More like this, please – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2018”
Terroirism has swept aside blendism. The stocks of Burgundy and somewhereness soar high above those of Bordeaux and blending varieties. Should one set the task of finding a formula for success in winemaking today to a machine learning algorithm then the results would surely resemble the Burgundian set-up: one white variety + one red variety + worship of the climat. Continue reading “Winning Strategy – Csopak Blaufränkisch”
A terroirizmus mára agyonverte a blendizmust. Burgundia és a dűlőezoterika sokkal erősebb valuta lett, mint Bordeaux és a fajtakeverés. Ha egy gépi tanulásra képes algoritmust ma leküldenénk az adatbányába azzal az utasítással, hogy hozza felszínre a siker receptjét, akkor garantáltan valamilyen Burgundiára hasonlító modellel térne vissza: egy fehér szőlő + egy kék szőlő + rögkultusz. Continue reading “Nyerő stratégia – Csopaki Kékfrankos”
A narancsbor egy félreértés áldozata: valahogy összemosódott a fejekben a „természetes” borral. A „természetes” bort meg eluralta az alacsony kénes hitközösség, márpedig a kénnel játszani, olyan, mint fék nélküli autóval szlalomozni. A narancsbor definíciójának azonban sem a „természetesség”, sem a kén minimalizálása nem része, elvben csak annyit jelent: fehér szőlő vörösboros technológiával feldolgozva. Continue reading “Pimpelt orrszarvú – Testalonga El Bandito Cortez 2016”
Arról ugyan már leszoktam, hogy dél-alföldi kertünk vegetációjának alakulásából izgatottan latolgassam a hazai évjáratok kilátásait, de az eddig kóstolt borok azt mutatják, hogy érdemes lehet a 2017-es nagy vörösekre rákészülni. És ezzel az évjárattal a szekszárdiak 2012 óta tartó fél- és negyedsiker sorozata is megszakadhat végre. Continue reading “Van remény – Heimann Kékfrankos 2017”
You must be logged in to post a comment.