Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
I’m no longer in the habit of trying to make bold hypotheses about the potential quality of a given vintage by carefully monitoring the developments of the vegetation in our garden but the Hungarian reds I have tasted so far clearly suggest that 2017 is a year when premium reds might once again merit attention. This may also be the year when the run of mediocre vintages in Szekszárd had finally come to an end. Continue reading “On the rise – Heimann Kékfrankos 2017”
Eszem ágában sem volt a lapokat előre leosztani, de tanmesét tervezni sem lehetett volna jobban. A koncepció mindössze annyiból állt, hogy megkóstolom szakállas kedvencemet a lehetséges új kedvencem mellett abban az árkategóriában, amit még megengedhetek magamnak. Aztán menet közben kiderült, hogy a Magic Mountain a Van Volxem Alte Reben jóarcú párja. Continue reading “A nappaliba is kiakaszthatod – Leitz Magic Mountain 2016”
Az Auchan új kollekcióját nagyszabású őszi akciózással vezették be, de ez a két bor csak újdonság volt a választékban kedvezmény nélkül. Azoknak, akik hozzám hasonlóan rá vannak csavarodva a GSM-vonalra (grenache-syrah-mourvedre), ünnep minden újabb, tisztességes darab felbukkanása a magyar piacon. 2500 forint elegendően soknak tűnt ahhoz, hogy a totál gagyi csapdát elkerüljem, ráadásul Languedoc nem az a puccos borvidék, ahol ennyi pénzért csupán nevet adnak. Amúgy meg nevet sem adnak: mindkettő rangrejtett, Auchan-árva (egyébként a viccesen hangzó Vignobles Jeanjean termékei), és Corbières Boutenac vagy Minervois la Livinière sem olyan apellációk, amitől az ember önkéntelenül a hitelkártyájához kap. Continue reading “Nyerő páros – Auchan Languedoc”
Hivatalosan a boruniverzum best buy galaxisának állócsillaga, saját észleléseim alapján inkább szeszélyes kvazár. Kb. 10 éve ismerem, és a kezdeti lelkesedésemet néhány drámaian nyers és reduktív (leánykori nevén: büdös) évjárat annyira lehűtötte, hogy talán 3 éve is megvan annak, hogy utoljára próbálkoztam vele. Ez viszont bombajó. Continue reading “Befektetés – Saint Cosme Cotes du Rhone 2017”
Engem irritál ez a nagy haptákban állás Burgundia előtt. Egyrészt mert a borok, amelyek a haptákba vágódást indokolttá tehetnék, ritkán kötnek ki az én poharamban. Másrészt, kezdem unni, hogy minden második borvidék a dűlőosztályozásban és a parcellapalackozásban látja az üdvözülés útját. Ugyanakkor a lelkem mélyén érzem, hogy a jó burgundinál nincs jobb. Continue reading “Etalon – Domaine de Bellene Savigny-les-Beaune blanc 2017”
Amikor próbáltam értelmezni azt az érzést, hogy ez a bor üres, először arra gondoltam, hogy vagy a terroir maradt ki belőle vagy a koncepció. Aztán arra, hogy esetleg egyik sem, csak mindkettő lapos. Erre a légből kapott okoskodásra azért kényszerültem, mert kóstolási jegyzetben most írtam le először azt a szót, hogy ’lélektelen’, és a bal agyféltekém ezt megfejtésre váró feladványként kezelte. Continue reading “Lélektelen – Gere A. Syrah 2017”
When I first tried to rationalize my impression of this wine being an empty shell, I thought either terroir or concept must have gone AWOL. Then I thought maybe none of them are missing, it’s just that they are both nondescript. All this belated and awkward rationalization was a consequence of my left hemisphere trying to come to terms with the fact that for the very first time the word ’soulless’ has cropped up in my tasting notes. Continue reading “Soulless – Gere A. Syrah 2017”
Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. Continue reading “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
Szicíliáról teljesen leszoktam. Hordós, túlérett, zavaros identitású borokra emlékszem 8-10 évvel ezelőttről. Akkor úgy tűnt, hogy a napfényből és az árelőnyből próbálnak megélni. Aztán periférikusan érzékeltem, hogy új nyomvonalon új szerelvény robog: beindult az etnázás, a vulkánozás, sőt, az őrült belga, Frank Cornelissan révén natúrborban is szögelési pont lettek. Ma mindenki, aki valaki, azt állítja, hogy az Etna Olaszország legizgalmasabb borvidéke. Continue reading “Citromízű vulkán”
You must be logged in to post a comment.