Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a riesling össze-vissza keresztezések között talán a legjobb. És ezzel a borral a csúcsra értek, ez a Kősziklás-stílus megdicsőülése, a kitartó, következetes és okos reszelgetés megkoronázása. Continue reading “Müller-thurgaut minden háztartásba! – Kősziklás Rizlingszilváni 2022”
Category: 2000 alatt
Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf
Gyorsan tovatűnő ízek, melyekkel nem lehet betelni. Nekem ez jut eszembe, ha az újborra gondolok. Nem is értem a bozsolé-koncepció feletti fanyalgást (ti. hogy a 2000-es években meredeken leesett a Beaujolais Nouveau népszerűsége, manapság gyakorlatilag kötelező elem mentegetőzéssel kezdeni a témában születő írásokat, lásd itt), míg szembe nem jön egy olyan banánaromás, műanyag hatású bor, ami rögtön más megvilágításba helyezi a történetet. Continue reading “Kis primőrszemle: Ruppert, Vylyan, Bock és Duboeuf”
Talpig becsületes – Nyári Ödön Olaszrizling Folyóbor 2019
Valamikor nagy tisztelője voltam az évjáratoknak. Erről főleg Villány, a Wine Spectator és a Brunello Consorzio tehetett. Régen volt. Aztán valahogy meghasonlottam, bepöccentem, elfásultam. Mivel öt tő paradicsomnál többet életemben nem próbáltam a termésig elkísérni, nincs bennem elég beleérző képesség, pláne, nem együttérzés, hogy a szőlészek, borászok sirámait komolyan vegyem; amikor egy-egy évjárat aljas húzásait taglalják, én ezt ugyanúgy elengedem a fülem mellett, mint amikor a rádióban az őstermelők a túl sok esőre vagy a túl kevésre panaszkodnak. Kész szerencse, hogy jó bor nemcsak jó évjáratban készülhet. Continue reading “Talpig becsületes – Nyári Ödön Olaszrizling Folyóbor 2019”
Fehéret Villányból – Bakonyi Csavargó 2020
Ez a bor nekem mindig rácsodálkozás. Szóval a villányi fehér jó tud lenni. A stílus sem ismerős más borvidékeinkről, meg is lep, vakon valószínűleg osztráknak tippelném a precizitása, élénksége révén. Na és a magyar zöldvelteliniben sem hiszek, ritkán győz meg – ez ugyan házasítás, még az is lehet, hogy azért működik. És ha már, akkor örömmel látom, hogy az általam sokra tartott, ám fájóan mellőzött hungarikum, a királyleányka is helyet kapott benne. Continue reading “Fehéret Villányból – Bakonyi Csavargó 2020”
Aminek szánták – Tüske Siller 2020
Elvétve még találni sillert a polcokon. A kihalás szélén áll a bortípus, talán nem minden ok nélkül – én történetesen időről-időre próbálkozom vele valamiért, vonz ez a színfolt a bortérképen, de a lelkesedésem általában néhány próbálkozás után kifullad. Szabályt erősítő kivételként a Piroska Siller ugrik csak be (éppenséggel az aktuális 2021-est túl savasnak találom), Polgárék villányijáról is jó emlékeim vannak, és most megint találtam egy kellemes darabot. Continue reading “Aminek szánták – Tüske Siller 2020”
Túl jó hiperbe – Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2019
Pannon rosso. A magyar vöröst én kékfrankosként képzelem el. Nem kizárólagosan, hanem alapértelmezésben. Ahogy sangiovesére vágyom, ha toszkán bort akarok inni. Continue reading “Túl jó hiperbe – Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2019”
Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018
A minap eszembe jutott, hogy megnézem, Jancis Robinsonnál volt-e mostanában valamilyen magyar bor, amiről lemaradtam. Az első, amibe beleakadtam, a Pajzos “T” Furmint volt, a 2019-es. „Mit csinál a Wine Society beszerzője – még mindig Freddy Bulmer? – a magyar borászokkal…? Ha ez kétszer ennyibe kerülne, akkor sem lennék meglepve.” 17 pont és nagyon jó vétel, állítja JR. Continue reading “Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018”
Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020
Alacsony elvárásnak könnyű megfelelni, mondhatnánk. Portugiesert ritkán veszek, akkor is azzal, hogy biztos ez is kiábrándító lesz. De a Macska kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy visszamentem még egy palackért. Még mindig tetszett. Ezek után felbátorodva próbáltam rá egy T****ire – az “oportó” iránt ébredező bizalmam itt tüstént zátonyra is futott. Continue reading “Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020”
Lelkük rajta – SZM Sommelier Red 2018
A szóbanforgó pohárnok Szik Mátyás, sokaknak csak Matyi, örökös sommelier bajnok, a magyar bor egyik arca és manökenje. A Winelovers Top 100 kiadványt lapozgatva tűnt fel, hogy neki sikerült a ritka bravúr: egyszerre fog egeret kint s bent, azaz egyik kezével bort házasít, a másikkal aranyérmet oszt magának. Continue reading “Lelkük rajta – SZM Sommelier Red 2018”
Bolyki Királyleányka 2020
Semmi nem változott, csak az évjárat. Minden más a régi: egyrészt királyleánykát fajtaborként alig kapni – még tömegtermelt, alsópolcos opcióban is csak elvétve, nem hogy minőségre kihegyezve -, másrészt továbbra is úgy gondolom, hogy ez a karakteres szőlő többre hivatott, harmadsorban pedig a Bolyki most is ütős.
You must be logged in to post a comment.