Igaz, hogy praktikusan több, mint egy évet molyoltam vele, de azért nem vagyok egy Top 100 kiadvány (Vitorlázás Magazin melléklettel), szóval, az én válogatásom, fogalmazzunk úgy, helyi jelentőségű. Viszont ritka – nem annyira, mint a ciklikus cikádák rajzása, de majdnem. Szóval az van, hogy nyaraláskor mindig viszek magyar bort ajándékba a pincelátogatásokhoz, most azonban 12 év kihagyás után újra arra készültem, hogy külföldi borászoknak magyar borokból kóstoló menüt szerkesztek. Ezúttal kevés, konkrétan egy, de annál kiemelkedőbb montalcinói borásznak, Jan Hendrik Erbach-nak, aki a Pian dell’Orino esze és művésze, borvidéki pionír és mastermind. Continue reading “Magyar válogatott Montalcinóban” →

Amit mások kiáltanak ki legjobbnak, abban óhatatlanul csalódni fogunk. Ez a tétel igaz volt a sztékre, ám szerencsére nem volt igaz az élmény egészére. Ha mindent felpakolunk a mérlegre, akkor kijön a matek: ahol sokat vártunk, ott kevesebbet kaptunk, ahol kevesebbet, ott többet. A zarándoklat helyszíne kellően egzotikus, a konyha kiváló, a borlap lenyűgöző, a jó társaságot pedig otthonról hoztuk. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – El capricho, avagy a világ legjobb sztékje (2. rész)” →

Ha nagyon blikkfangosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy 3000 kilométert utaztunk és félmillió forintot fizettünk egy szelet sztékért. De ez az állítás távolról sem bontaná ki az igazság minden részletét. Az egész úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt láttam egy dokumentumfilmet, amiben egy ismert francia hentes ki akarta nyomozni, hogy náluk miért nem elég jó a marhahús. Számomra ez egy teljesen periférikus kérdés, soha nem ettem charolais sztéket, sőt, nekem a szték is mindig megmaradt nagy ígéretnek: ami hozzám eljutott, az kisebb, általában inkább nagyobb csalódást okozott. Ahhoz azonban vaknak kellett volna lennem, hogy ne lássam a marhakultuszt, ne csipegessek fel információmorzsákat a wagyuról, a chianináról, az angus-ról vagy a márványozottság fokozatairól, így arra a tentatív álláspontra jutottam, hogy ahol ekkora a füst, ott valahol lángnak is kell lennie. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – El Capricho, avagy a világ legjobb sztékje” →