Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Hiába töröm a fejem, nem tudok olyan 2013-as magyar vöröset felidézni, ami igazán tetszett volna (egyébként 2015-öst sem nagyon). Szekszárdot eső áztatta a szeptemberi szüret idején, és ezzel elúszott a jó évjárat esélye, ezért nem számítottam arra, hogy Vidáéknál lesz La Vida. Continue reading “Nem esett csorba – Vida La Vida 2013”
I’m not sure I’ve tasted a single Hungarian red from 2013 that I was happy with (or for that matter from 2015). I know that in Szekszárd it was long spells of rain in September that ruined an otherwise promising vintage so I wasn’t really expecting the Vidas to come out with their top wine. Continue reading “Integrity unharmed – Vida La Vida 2013”
Idén is ellátogattunk a Szentesi Pincéhez, ahol egy ferdébe hajló délután keretében nem kevesebb, mint 27 bort vizsgáltunk be. Ha zanzásítani akarnék: megannyi rabul ejtő régi magyar fajta, egy érdekes rajnai kísérlet a zárási módokkal, meseszép 17-es évjárat, az egyik legjobb hazai kékfrankos és merlot élményem is ehhez a délutánhoz köthető. Continue reading “Szentesi vizit”
Abasár leghíresebb borásza egyúttal iskolaigazgató. De “igabát” más fából faragták, mint az átlag pedagógust: ránézésre viking rocker, és a gyerekeket is szereti. Borásznak sem átlagos, inkább kérdez, mint állít, inkább csodálkozik, mint előír. A Terroir Squad kisfilmje Major Leventéről:
A hónap végén vakteszten fogjuk kóstolni a 2017-es Csopaki Kódex-borokat. Ezt a mostani triót egyfajta főpróbának szántam. Na jó, őszinte leszek: inkább ellenpróbának. Azon belül is kétfrontos ellenpróbának. Én példamutatónak találom a Csopaki Kör munkáját, és amilyen mázlim van, még a borokat is szeretem. Ennek a látszólag eszményi felállásnak is megvan a maga buktatója: mi van, ha az eszem vezet az orromnál fogva? Azaz néha megkísért a kétely: tényleg olyan jók a borok vagy csak az én hozzáállásom kerekíti a pontszámokat fölfelé? Continue reading “A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016”
Az alapok, 1500 forint környéke. Négy vörösből két felejthető, egy korrekt és egy lenyűgöző – ez még talán jobb is találati aránynak, mint ahogy általában sikerül kifognom. Continue reading “Borok a hiperből – Bodri, Kovács és Lánya, Günzer”
Az alábbiakban Erhardt Gábor építész gondolatait olvashatják Tokajról. “Magam is érdeklődéssel olvastam a Szik Mátyással készített interjút, mint ahogy a beszélgetés sorozat korábbi részeit. Nekem is szemet szúrt, hogy mindegyik sommelier egy valamiben közösen nyilatkozott: Tokajban nem mennek rendben a dolgok. Az mondjuk meglepő volt, hogy mindannyian másként gondolkodtak a követendő útról, mégpedig radikálisan.
Continue reading “Féltékenység terheli az emberi kapcsolatokat – Erhardt Gábor”
Én már nem merek elvárásokkal nekivágni kadarkák kóstolásának. A kíváncsiság azonban még hajt, kapva kaptam az alkalmon, mikor éttermes barátom a kínálat szondázására invitált. Nem lettem optimistább az est végére – az erőfeszítés itt-ott (például a Heimann Stílusgyakorlat esetében) lassan már gyümölcsöket is hoz, de tartok tőle, hogy a kadarka továbbra sem kecsegtet a nagy hungarikum fajta ígéretével, amiből borászaink magabiztosan és évről-évre hozzák majd a minőséget. Continue reading “Meggyőzésen innen – kadarka vakteszt”
A cím egy Szik Mátyással készített interjú URL-címének önkényesen kiragadott szakasza. Az eredeti cím ennél természetesen lényegretörőbb: Tokajban óriási a baj. Ki ne kapná föl a fejét egy ilyen állítás láttán? Continue reading “Tokajban óriási a baj Szik Mátyással”
Borvidéki hibrid: soproni szőlő, etyeki feldolgozás. Rizikósnak hangzik, ám a bor hibátlan. Valamelyik itthoni borversenyen a legjobb kékfrankosnak választották, a Decanter World Wine Awards-on bronzérmes lett 88 ponttal. Continue reading “Tájszédelgő – Etyeki Kúria Kékfrankos 2015”
You must be logged in to post a comment.