Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Mind egyéniségek. Határozottan elkülöníthető stílussal, ez igazán csak most tudatosult bennem, pedig tavaly is kóstoltam mind a négyet (lásd itt és itt). A Libás rendkívül populáris, a két portugieser inkább a skála másik végéhez tartozik, a Bogyólét pedig nevezhetjük középutasnak – ráadásul idén igazán jól sikerült. Continue reading “Vörös újborok”
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 7. rész: Tarnóczi Zoltán (Orsolya Pince, Eger) Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Orsolya Pince”
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 6. rész: Orsolyák Attila meglátásai Tokajból. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Orsolyák Attila”
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 5. rész: Sauska Villány – a kevésbé meleg Siklós kezd felértékelődni. Makó Bence szőlész és Futó Júlia borász válaszai. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Sauska Villány”
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 4. rész: Bakó Ambrus beszámolója. Kész tanulmány, ahogy tőle megszokhattuk, precízen, rengeteg részlettel. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Bakó Ambrus”
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 3. rész: Szekszárdra váltunk, Sebestyén Csilla és Csaba válaszol. Jó évet zártak. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Sebestyén Pince, Szekszárd”
Mission impossible. Ennyi bort lehetetlen megkóstolni néhány óra alatt. Úgy hat asztalnál tematikába rendezett kínálat (francia, magyar, újvilági stb), egy külön szekcióban hazai borászok, a másik végen meg külföldi vendégek és párlatosok. Rögtönzött koncepcióként a fehér, vörös, habzó, majd minden más sorrendet tűztem ki magam elé, amiből aztán az lett, hogy (csendes, száraz) fehérboron kívül mindössze egy szűk vörös merítésig jutottam.
Continue reading “Radovin portfólió bemutató 2024 – a kedvencek”
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 2. rész: kihívásokban a Balaton másik partján sem volt hiány, ám Légli Géza (Kislaki Bormanufaktúra) is optimista. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra”
Nem én voltam az ötletgazda, de ha már beleestem a wachaui krédóba, gondoltam ráérősen szétnézek; régen jártam feléjük, ki tudja mikor fogok legközelebb. Annak, hogy kerüljük egymást merőben prózai oka van: kiárazódtam a piacról. Évente egyszer-kétszer előfordul, hogy kicsengetek 30-40 eurót egy palack borért, de nem egy zöldvelteliniért vagy egy osztrák rieslingért.
You must be logged in to post a comment.