Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Vakon állítólag nebbiolónak is benézhető, de őshonos görög fajta – ez lenne a mézesmadzag, és én könnyen elcsábultam. Nem bántam meg, a xinomavro tényleg olyan bort ad, amire felkapja a fejét az ember. Continue reading “Perspektíva tágító: görög xinomavro”
Continue reading “Kincs, ami nincs: 1B3 Winery Kék Bajor 2024”
Még gyűjtöm az erőt a statisztika legyártásához, de biztosra veszem, hogy idén kadarkát vásároltam és fogyasztottam legtöbbet – hazaiból, vörösből. Szépen csendben kedvenccé nőtte ki magát, amiben elvitathatatlan érdeme van az egyedi karakternek, hogy helyi fajta, és nem utolsósorban az alacsony alkoholnak (illetve a hozzá kötődő fogyaszthatóságnak). Még valami: újító termelőinknek hála, végre színre lépett a vörösbor egyik legfontosabb építőeleme is, a tannin – egyszerűen más dimenzióba a kadarkát. A legnagyobb kedvencek a merítésből: Heimann & Fiai 2024 és Vida Petit Bonsai 2024.
Bár máig nagymúltú családi gazdaságként promózzák magukat, lassan negyven éve, hogy bekebelezte őket egy sokkal nagyobb család, a Burzsoáké. Láttunk már példát arra, hogy a nagy kebelen belül a kicsi szív ideig-óráig tovább dobog, de nehéz a minden tőkét nevén szólító gazda képének hitelt adni, amikor egy komplett új-zélandi borászatot is a nevükre írattak. Címketervezésben abszolút antitalentumok, viszont ezzel el is lőttem a kritikai puskaporomat. Aki nem bírja a szembe dicsérést, az most forduljon el. Continue reading “Szaftos őszibarack és száraz puskapor – Domaine Laporte”
Az élősködő hatóságokra és életidegen előírásaikra mindenkinek van egy rossz szava. Én a borászkodást mint mezőgazdasági vállalkozást csak messziről látom, de olvasmányként vagy élőszóban annyiszor találkoztam már azzal a véleménnyel, hogy az eredetvédelemtől a növényvédelmen át a borok engedélyeztetéséig minden rendelkezés és minden végrehajtója értelmetlen és fogalomtalan, hogy végül axiómaként elfogadtam. Csak az utóbbi években, különböző borvidékek történetével ismerkedve, kezd leesni a tantusz, hogy ami ma nyűgnek és gonoszságnak hat, azért valamikor a tisztességes és tehetséges termelők maguk könyörögtek.
Continue reading “Öntözni kell, akarom mondani, nagy hiba lenne”
Fejben ugyan már régóta örökbérletes törzsszurkoló vagyok, de az ízlésemet egy óceán választja el a különlegességekre gerjedő gyűjtőkétől. Pl. nem lököm félre méla undorral a befutott borászok borait és továbbra is vonzanak a gyermeteg dolgok, mint a gyümölcs vagy az érett sav. Persze hozzám is eljut, hogy minél jobban dől a dűlő, annál minerálisabb a pala, minél kisebb a palackszám, annál autentikusabb az arc, minél jobban fáj a sav, annál rieslingebb a riesling, de amikor belekóstolok az iszapszemű ráják edzéstervébe, rövid intellektuális gimnasztika után visszamenekülök a hedonista kanapéra.
Alder Yarrow, a vinográfus, Somló nagy rajongója szerint a bor-étel párosítás a polgárvakítás minősített esete, önjelölt próféták áltudományos fontoskodása. Azon agyalni, hogy mit mivel szabad és nem szabad inni „a legnagyobb idő- és energiapazarlás”.
You must be logged in to post a comment.