Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 2. rész: kihívásokban a Balaton másik partján sem volt hiány, ám Légli Géza (Kislaki Bormanufaktúra) is optimista. Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Légli Géza, Kislaki Bormanufaktúra”
Category:
Hol tart most Wachau?
Nem én voltam az ötletgazda, de ha már beleestem a wachaui krédóba, gondoltam ráérősen szétnézek; régen jártam feléjük, ki tudja mikor fogok legközelebb. Annak, hogy kerüljük egymást merőben prózai oka van: kiárazódtam a piacról. Évente egyszer-kétszer előfordul, hogy kicsengetek 30-40 eurót egy palack borért, de nem egy zöldvelteliniért vagy egy osztrák rieslingért.
Évjáratértékelő 2024: Török Csaba, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet
Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Török Csaba, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet”
A rozé nem egy híg vörösbor
Nyomasztó és küzdelmes nyaram volt, rövid megszakításokkal. A rövid megszakítások egyike egy kellemes rozé-teszt volt, aminek eredményét bűnösen hosszú átfutási idővel és pofátlanul rövidre fogva teszem közzé, kiegészítve néhány palacknyi rozépezsgő jegyzeteivel. Continue reading “A rozé nem egy híg vörösbor”
Szeretnéd, ha ismernéd – dél-francia fehérek
Lehetne hosszan agyalni azon, hogy a nyáron fehéret iszunk, jól behűtve és a télen vöröset, nem annyira behűtve, mennyire élettani szükségszerűség és mennyire kulturális beidegződés. És lehetne azon is okoskodni, hogy ha már fehér, akkor melyik nyári hónap a dél-francia fehéreké. Mondjuk, szeptember? Vagy most már október? Continue reading “Szeretnéd, ha ismernéd – dél-francia fehérek “
Nyolc rozé
Influencer leszek – Pt. 3
Másnap átrobogtunk Épernay-be (fél óra autóval), gyorsan találtunk egy mélygarázst, aztán a felszínre érve utolért a modern átok, a gps-vakság: rohangáltam fel-alá, próbáltam az utcasarkok alapján égtájat fogni, de hosszú percekig nem találtam/tuk a helyes irányt. A bénázás után kissé kifulladva és csapzottan, de még vállalható késéssel estünk be a Leclerc Briant-hoz. Az első úriember, aki egy amerikai kiscsoportból kiválva üdvözölt bennünket, maga a főborász/pincemester volt, akit persze nem ismertünk meg, ő viszont tudott rólunk és biztosított arról, hogy a látogatás végén majd csatlakozik hozzánk. Az ígéretét betartotta, de addig még sok jó történt velünk.
Influencer leszek – Pt. 2
Egész utunkon az egyetlen szállás, amit nem tudok ajánlani, pont a reims-i volt (digitálisan jól nézett ki, de a gyakorlatban két család számára szerencsétlen az elosztás, az egyik vizes blokk egy légtérben van minden mással, ajtók nélkül – a személyre szabott balszerencse pedig abból adódott, hogy a tetőt éppen újracserepezték, így a hálószobánk ablakából állványokat láttunk, az állványokról a hálószobánkba láttak, az ingyenes parkolóhelyünk ugrott és a derék tetőfedők egész nap hallgatták a helyi slágerrádiót és gajdolták a dalszövegeket (szerencse a balszerencsében, hogy munkaidőben mi sem otthon dekkoltunk)). Continue reading “Influencer leszek – Pt. 2”
Orsolyák Attila Percze és Szent Tamás 2021
Mintha csak tavalyelőtt lett volna, de már négy éve, hogy Orsolyák-borokról írtam (leszámítva a legutóbbi Furmint Februáros gyorsjelentést). Az évjárat (2021, a sav éve) egy másféle arcát emeli ki ezeknek a tokajiknak, Dél-Rhone-t eszembe nem jutna emlegetni ezúttal – erőltetett a hasonlat, de ilyen feszes struktúrák mellett nekem önkéntelenül is Chablis ugrik be. Continue reading “Orsolyák Attila Percze és Szent Tamás 2021”
You must be logged in to post a comment.