Hol tart most Wachau?

Nem én voltam az ötletgazda, de ha már beleestem a wachaui krédóba, gondoltam ráérősen szétnézek; régen jártam feléjük, ki tudja mikor fogok legközelebb. Annak, hogy kerüljük egymást merőben prózai oka van: kiárazódtam a piacról. Évente egyszer-kétszer előfordul, hogy kicsengetek 30-40 eurót egy palack borért, de nem egy zöldvelteliniért vagy egy osztrák rieslingért.

Continue reading “Hol tart most Wachau?”

Szeretnéd, ha ismernéd – dél-francia fehérek  

Lehetne hosszan agyalni azon, hogy a nyáron fehéret iszunk, jól behűtve és a télen vöröset, nem annyira behűtve, mennyire élettani szükségszerűség és mennyire kulturális beidegződés. És lehetne azon is okoskodni, hogy ha már fehér, akkor melyik nyári hónap a dél-francia fehéreké. Mondjuk, szeptember? Vagy most már október?   Continue reading “Szeretnéd, ha ismernéd – dél-francia fehérek  “

Nyolc rozé

Rekordot döntöttem rozé fogyasztásból – a jellemzően néhány palackos éves teljesítmény helyett immár tucatnyin is túl vagyok. Az aszalóan forró és száraz nyár kérlelhetetlenül kibillentett a szokásos mederből – hosszúra nyúltak a hetek, mikor hűtőhidegen felszolgálható boron kívül semmi egyéb nem jöhetett szóba. És még nem értünk a végére.

Continue reading “Nyolc rozé”

Influencer leszek – Pt. 3

A láthatóvá tett magic – stílszerűen homályosan

Másnap átrobogtunk Épernay-be (fél óra autóval), gyorsan találtunk egy mélygarázst, aztán a felszínre érve utolért a modern átok, a gps-vakság: rohangáltam fel-alá, próbáltam az utcasarkok alapján égtájat fogni, de hosszú percekig nem találtam/tuk a helyes irányt. A bénázás után kissé kifulladva és csapzottan, de még vállalható késéssel estünk be a Leclerc Briant-hoz. Az első úriember, aki egy amerikai kiscsoportból kiválva üdvözölt bennünket, maga a főborász/pincemester volt, akit persze nem ismertünk meg, ő viszont tudott rólunk és biztosított arról, hogy a látogatás végén majd csatlakozik hozzánk. Az ígéretét betartotta, de addig még sok jó történt velünk.

Continue reading “Influencer leszek – Pt. 3”

Influencer leszek – Pt. 2

Giccsművészet a Pommerynél (a végtelenített 3 taktust a 4 évszakból képzeljük hozzá)

Egész utunkon az egyetlen szállás, amit nem tudok ajánlani, pont a reims-i volt (digitálisan jól nézett ki, de a gyakorlatban két család számára szerencsétlen az elosztás, az egyik vizes blokk egy légtérben van minden mással, ajtók nélkül – a személyre szabott balszerencse pedig abból adódott, hogy a tetőt éppen újracserepezték, így a hálószobánk ablakából állványokat láttunk, az állványokról a hálószobánkba láttak, az ingyenes parkolóhelyünk ugrott és a derék tetőfedők egész nap hallgatták a helyi slágerrádiót és gajdolták a dalszövegeket (szerencse a balszerencsében, hogy munkaidőben mi sem otthon dekkoltunk)).   Continue reading “Influencer leszek – Pt. 2”

Orsolyák Attila Percze és Szent Tamás 2021

Mintha csak tavalyelőtt lett volna, de már négy éve, hogy Orsolyák-borokról írtam (leszámítva a legutóbbi Furmint Februáros gyorsjelentést). Az évjárat (2021, a sav éve) egy másféle arcát emeli ki ezeknek a tokajiknak, Dél-Rhone-t eszembe nem jutna emlegetni ezúttal – erőltetett a hasonlat, de ilyen feszes struktúrák mellett nekem önkéntelenül is Chablis ugrik be. Continue reading “Orsolyák Attila Percze és Szent Tamás 2021”