Lecsaptak a L’ecsóban

Amikor 300 ezer palack van a pincédben, 83 tételnyi eltérés kerekítési hibának tűnhet. De amikor a leltárhiány Romanée-Conti kaliberű borokból áll össze, akkor azonnal tárcsázod a rendőrséget. A párizsi La Tour d’Argent étterem pontosan ebben a helyzetben találta magát – a hiány becsült értéke 1,5 millió euró. Soha nem jártam a La Tour d’Argent-ben és nem valószínű, hogy valaha kitolják elém zsúrkocsin a nyolckilós borlapot, a helyszín valamennyire mégis ismerős, mivel én is láttam a Pixar Ratatouille, azaz magyarosan L’ecsó című rajzfilmjét. Continue reading “Lecsaptak a L’ecsóban”

Az olcsón edukáltak

Az őszinte, kőkemény borkritikáról, ami elválasztja a szart a májtól, régen leszoktam. Ahogy öregebb lettem, a tapasztalat elhomályosította a tisztánlátásomat, és az én nyelvemről soha nem is gördült olyan természetes eleganciával a ’szar’, mint Műtanninnak. Ettől még maradt bennem nosztalgia a gonzóbb idők iránt, amikor még fullba nyomtuk a punkot. Tegnap apámtól azt a házi feladatot kaptam, hogy a Lidl olasz hetek keretében beharangozott névtelen olcsóságokból ajánljak valamit, ami nem egyenes ágon lefolyó. Continue reading “Az olcsón edukáltak”

Jefford a sznobokat alázza

Andrew Jefford a januári Decanterben egy egész oldalon át taglalja, hogy Elzászban járva miért vett egy komplett szett hülye poharat és miért használja azóta is. Ez a zöldszárú, tömpe korcs az elzászi hagyomány fosszilis része, ami mai szemmel éppen olyan elavult és szánalmas, mint egy Zaporozsec egy Mazda MX-5 mellett. Jefford mégis rákívánt, kifizette, haza vitte és most meg is magyarázza, hogy miért ebből iszik egy Riedel Superleggiero vagy egy Zalto Denk’Art helyett. Continue reading “Jefford a sznobokat alázza”

Az érlelt bor szépsége – 2HA Tabunello 2009

Lecke palackérlelésből. Egy teljes vertikális kellett nekem ahhoz anno, hogy megtanuljam (vagy elhiggyem), hogy a 2HA Tabunello képes beépíteni mindazt a tölgyet, amit a futó évjáratok 2-3 évesen mutatnak. 5-6 év után tárul ki a fogyasztási ablak, és ha vagyunk ilyen türelmesek, egy egészen elegáns és egyedi bort találunk a palackban. Na de mi a helyzet 14 év után? Continue reading “Az érlelt bor szépsége – 2HA Tabunello 2009”

Matas Altas Monastrell 2021

Elnézve a primitivo jelenlegi hazai népszerűségét (kész dömping, ami itt folyik, lásd itt, itt, itt és itt is – szegény, szegény Jancis Robinson), nem is értem, hogy a monastrell miért nem robbant még be a piacra. Hasonló a sztori: az EU legdélebbi, legmelegebb bortermő övezetében (a fülbemászó nevű C III b zóna (térkép)) fekvő termőhely találkozása sötét, sűrű, túláradó borokat könnyen adó helyi szőlőfajtával. Continue reading “Matas Altas Monastrell 2021”

Jókor jött mélypont – 60 éve nem volt ilyen alacsony a globális bortermelés

A saját nemzedékem előtt álló egyik legnagyobb marketing feladat annak megértetése a fiatalokkal, hogy mi nem a kénköves pokol felé taszigáljuk a Földet, hanem elhoztuk nekik a mediterrán nyarat ősszel. Amíg nem sikerül áttörést elérnünk, addig kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy a többségük apokaliptikus jelként fogja értékelni, hogy idén, különböző időjárási anomáliák miatt, 60 éves mélypontra zuhant a bortermelés. Az iszapszemű öreg ráják viszont, akik a visszaesésben is meglátják a negatív növekedést, örömmel fogják nyugtázni, hogy így enyhülhet a csökkenő borfogyasztás miatt kialakult túltermelési válság. Continue reading “Jókor jött mélypont – 60 éve nem volt ilyen alacsony a globális bortermelés”

Mivel cserzed a szádat?

A feleségemnek nagyon határozott elképzelése van arról, hogy miként lehet a hordóból származó tannint a szőlőből származótól megkülönböztetni. Szerinte a fatannin egy sávban, a nyelv közepén érzékelhető, szemben a szőlőtanninnal, ami egyenletesen oszlik el a fogínytől a szájpadlásig. Nem ez lenne az első eset, amikor igaza van, de én ezt a különbséget nem érzékelem olyan tisztán, mint ő, márpedig tudvalevő, hogy az ilyen színvakságszerű fogyaték a kisebbségi komplexus melegágya. Continue reading “Mivel cserzed a szádat?”