Category:

Tündekovácsok kalapálták össze a legjobb magyar bort

~ Alföldi Merlot
A világhírű írónő Szlovéniában szüretel.

Jancis Robinson közép- és kelet-európai helytartója sajnos egy grafomán időrabló. Lehet, hogy kiválóan ért a borokhoz, de ahogyan és amennyit ír, az minden lehetséges erényét visszamenőleg lenullázza. Rejtély, hogyan köthetett ki egy istállóban Jancis Robinsonnal, aki kóstolási jegyzeteiben a lakonikus semmitmondást fejlesztette tökélyre. Hozzá képest Tamlyn Currin a bemeszkalinozott francia szürrealista költő, akit felkap a tudatfolyam és öt-hat többszörösen összetett mondatnál hamarabb soha nem tesz le. Neki minden aromajegyre van legalább három szinonimája és ugyanennyi gyerekkori emléke. Continue reading “Tündekovácsok kalapálták össze a legjobb magyar bort” →

Biondi Santik és egyéb úri huncutságok

~ Alföldi Merlot

A közismert eredetmonda szerint a Monte Amiata hófödte csúcsáról alászállva Ferruccio Biondi Santi, civilben kisvárosi patikus, hozta el a montalcinóiaknak a brunello receptjét. A recept bevált, a Biondi-Santi névből örök nyugdíjra jogosító nemesi cím lett, a brunello pedig befektetési portfólió diverzifikációs eszközzé avanzsált. 2013-ban aztán elhunyt a mitikus Ferruccio unokája, a legendás Franco, és néhány év tipródás után a puhább fából faragott utódok bitcoinra váltották a családi örökséget. A Biondi Santi immár francia kézben, a Piper- és a Charles Heidsieck istállótársaként küzd a luxuspiacon. Continue reading “Biondi Santik és egyéb úri huncutságok” →

Trónviszály – Kreinbacher vs Carassia

~ Alföldi Merlot

Az én finom rezdülésekre kalibrált lelkemtől mi sem állhat távolabb, mint a drag race. Most mégis elkapott a versenyláz és a két legjobbnak gondolt magyar pezsgőt betereltem egy forgalomtól elzárt útszakaszba (a pimpeléstől eltekintettem). (Apropó, drag race. Feltételezem, hogy RuPaul nagysikerű sorozata a mai kelet-európai tinédzserek számára teljesen más vágányra állította a kifejezés értelmét, de az én nemzedékem, ha máshonnan nem a Grease-ből (Pomádé) tudhatta, hogy ez gyorsulási versenyt jelent. Continue reading “Trónviszály – Kreinbacher vs Carassia” →

Hogy kerül a csizma a borospohárba?  

~ Alföldi Merlot

Nem alapkőzet, hanem baktériumkolónia tesz csuda dolgokat. A jövő Szepsy Istvánjai már nem kőzetmintákkal fognak zsonglőrködni, hanem a szőlőgyökereket körbehálózó gombafonalak holografikus kivetítésével nyűgözik le a hallgatóságot. Vagy a kalandozó élesztőtörzsek hódításainak 3D-s animációjával. Éppen egy éve annak, hogy “Organominera” nevű olvasónk nagyhatású esszében foglalta össze az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy a borokban tükröződő “terroir” nem annyira a kőzetréteg, mint inkább gombahálózat és mikrobaközösség. Most elkészült a folytatás, a hangsúly ezúttal az élesztőtörzsekre került. Continue reading “Hogy kerül a csizma a borospohárba?  “ →

Chapoutier Magyarországon

~ Alföldi Merlot

Michel Chapoutier egy lelőhetetlen dumagép, egy kisvárosi polihisztor, egyúttal vaskezű birodalomépítő és üzleti zseni, a biodinamika úttörője és faltörő kosa Észak-Róniában. Ránézésre meg nem mondanánk, de a szemüveges, joviális fizimiska vérszomjas ragadozót rejt: karrierjét azzal kezdte, hogy 25 évesen megpuccsolta a faterját, a cégtulajdonos nagyapa egy generációt átugorva neki adta át a családi vállalkozás irányítását. Könyörtelenségére jellemző, hogy amikor először kapott 100 pontot Robert Parkertől, és hirtelen reflektorfénybe került, másnap körbeírt a kereskedőknek, hogy az apja által készített borokat semmisítsék meg, ad helyettük másikat. Az idő őt igazolta, az M. Chapoutier ma világmárka, és alig akad olyan kontinens, ahol ne lenne minimum egy közös borászata valakivel. Continue reading “Chapoutier Magyarországon” →

Vörös őshonosok a világfajták ellen

~ Alföldi Merlot

Egyik pillanatban azt reméltem, hogy a puszták népe karikás ostorral odacsördít a jóbarátok szeme közé, a másikban attól tartottam, hogy Rachel fog epilációs proszemináriumot tartani Bangó Margitnak. A koncepció az volt, hogy megnézzük, vajon a hagyományos magyar fajták (valójában inkább K.u.K.) felnőttek-e már a nemzetköziekhez. Másik végén megragadva a petrencés rudat: igazuk lett-e azoknak a villányi, szekszárdi nagyoknak, akik 25 évvel ezelőtt azt mondták, kadarkából, kékfrankosból nem lehet várat építeni. Az előzményekről bővebben itt olvashatnak. Continue reading “Vörös őshonosok a világfajták ellen” →