Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Egy Tokaj könyv, amelynek nem Szepsy István a pozitív hőse. Egy Tokaj könyv, amely szerint a szabadság és a fenntartható siker záloga a szabad piaci verseny. A Tokaji keserű egyszerre vádbeszéd, történelmi tanulmány, piacelemzés és szórakoztató anekdotagyűjtemény. Continue reading “Tokaj menthetetlen? – Pallagi Ferenc: Tokaji keserű”
Fiáth Attilának sokat köszönhet a magyar bor. Remélem, Fiáth Attila is sokat köszönhet a magyar bornak. Például, hol tartanánk most, ha nem fedezi fel valamelyik alapszintű borismereti tankönyvben, hogy Burgundiában létezik egy négyosztatú besorolás, amit általában piramisként ábrázolnak, és – figyelem, itt jön az eredeti mozzanat! – ezt akár a Lajtán túli bennszülötteknek is el lehetne adni? Így született meg „a magyar bor értékpiramisa”™, amelyben a régiós borok helyére a régiós borok kerültek, a településszintű borok helyére a települési borok, az elsőosztályú dűlős borok helyére a dűlős borok. Egy kevésbé kreatív elme talán beéri ennyivel, nem így a nemzetközi akadémikus, aki a grand cru borok helyére is talált valamit: a koronát. A magyar piramison a tokaji aszú a koronazár. Lehet, hogy itt érzünk egy logikai bukfencet – hiszen tokaji aszú csak Tokajban készülhet, míg a piramis első három szintje bármely borvidékre adaptálható -, de amikor a rendszert maga, a rendszerteremtő magyarázza el, eloszlik minden homály. Continue reading “Az újrahasznosítás bajnokai – Mediaworks Top 100 és Fiáth Attila”
Alacsony elvárásnak könnyű megfelelni, mondhatnánk. Portugiesert ritkán veszek, akkor is azzal, hogy biztos ez is kiábrándító lesz. De a Macska kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy visszamentem még egy palackért. Még mindig tetszett. Ezek után felbátorodva próbáltam rá egy T****ire – az “oportó” iránt ébredező bizalmam itt tüstént zátonyra is futott. Continue reading “Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020”
Mentünk, láttunk, kóstoltunk, csóváltuk a fejünket, talán van, aki még emlékszik. Azóta vártuk a pillanatot, hogy kiderüljön, vajon a hely szelleme szépítette meg a borokat és szédített meg bennünket, vagy 2500 kilométerrel keletebbre, pusztán palackból, pohárból is működik a varázslat. Continue reading “Randevú a lehetetlennel – Dominio del Aguila”
Gyakoriságban még nem tartunk ott, hogy kattintás nélkül menjünk el egy világsiker vagy majdnem világsiker mellett, de most már két-három havonként stabilan becsenget egy. A nyáron az egyik világraszólót a gyakorlatilag ismeretlen Jammertal Borbirtok szállította Cassiopeia Merlot-jával, amely „a világ legjobb vörösbora […] lett”. Bennem ilyenkor mindig villogni kezd a bullshitriasztó, de alaposabban utánanézve, kiderült, hogy az eredményt lehet akár így is tálalni. Utána pedig azért néztem, mert egy barátom ezzel az instant legendával toppant be hozzánk, és én ilyenkor reflexszerűen szolgálatba helyezem magam. Continue reading “Megittam a világbajnokot – Jammertal Cassiopeia Merlot 2015”
Ezt a palackot eredetileg azért vásároltam, mert a hónap végén kaliforniai borokat fogunk kóstolni, és okosban akartam megoldani a Bordeuax-val való szembesítést. Az elmúlt öt évben teletömték a fejemet azzal, hogy Bordeaux az alsó végeken és a széleken ontja az olcsó és jó borokat, a Ch Brehat-ról pedig annyira pozitív képet festettek a Vinatis oldalán, hogy beadtam a derekam. A palackot kézbe véve, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel nem mehetek vendégségbe: nemcsak olcsó, de annak is látszik. Így besoroztam a magyar bordóias küvék mellé őrmesternek. Continue reading “Bordeaux okosban – Chateau Brehat 2016 Castillon”
Most, hogy már olvasható a „hazaiak a gyüttmentek ellen” teszt fehér fele, könnyebben érthető, hogy miért és mihez kerestem bordóias házasításokat (Szentesi, Schieber, SZM). Amikor kis költségvetéssel (a borbolt borszerdája sokat segített) hol ide, hol oda kaptam, teljesen kiment a fejemből, hogy két évvel ezelőtt már kóstoltam ezt a bort. Most sincs későn. Continue reading “Beérett – Szeleshát November 2017”
Ehhez a teszthez már írtam egy beharangozót, ahol a módszertannal bíbelődtem. Mielőtt rátérnénk a lényegre, ami ezúttal nem biztos, hogy valóban a lényeg, még egy kérdést érdemes megvizsgálni: Miért kellene nekünk a hagyományos fajtáinkra hagyatkozni? Akinek a hagyomány önmagában érték, az a következő két bekezdést nyugodtan átugorhatja. Continue reading “Minden bornemzetet a maga fajtái tettek naggyá, de idegenek sohasem – 2. rész”
Schieber egyszer okozott már meglepetést, de egy pozitív tapasztalat kevés lett volna a költségvetési fegyelem lazítására, a meggyőzéshez kellett még a Pécsi Borozó vagy a Pannon Borbolt (ezeket mindig összekeverem) lelkendező recenziója is. Continue reading “Látszatmegoldás – Schieber „Solutio” Cabernet Sauvignon 2017”
A szóbanforgó pohárnok Szik Mátyás, sokaknak csak Matyi, örökös sommelier bajnok, a magyar bor egyik arca és manökenje. A Winelovers Top 100 kiadványt lapozgatva tűnt fel, hogy neki sikerült a ritka bravúr: egyszerre fog egeret kint s bent, azaz egyik kezével bort házasít, a másikkal aranyérmet oszt magának. Continue reading “Lelkük rajta – SZM Sommelier Red 2018”
You must be logged in to post a comment.