Igaz, hogy praktikusan több, mint egy évet molyoltam vele, de azért nem vagyok egy Top 100 kiadvány (Vitorlázás Magazin melléklettel), szóval, az én válogatásom, fogalmazzunk úgy, helyi jelentőségű. Viszont ritka – nem annyira, mint a ciklikus cikádák rajzása, de majdnem. Szóval az van, hogy nyaraláskor mindig viszek magyar bort ajándékba a pincelátogatásokhoz, most azonban 12 év kihagyás után újra arra készültem, hogy külföldi borászoknak magyar borokból kóstoló menüt szerkesztek. Ezúttal kevés, konkrétan egy, de annál kiemelkedőbb montalcinói borásznak, Jan Hendrik Erbach-nak, aki a Pian dell’Orino esze és művésze, borvidéki pionír és mastermind. Continue reading “Magyar válogatott Montalcinóban”
Nem hiszem, hogy egyhamar lesz még ilyen kutyavásár Petőfitelepen, de miután a tavalyi nyaralásra összeszorgoskodott pénz a párnacihában kamatozott és mellékucorodott az ideire szánt, így gyors egymásutánban kétszer nyaraltunk. A torlódás nem rajtunk múlott és semmilyen szempontból sem mondható szerencsésnek, bár ahogy elnézem az újra elszaporodó szigorításokat, lehet, hogy szeptemberben már másként fogom látni. Eredetileg a spanyol út csak egy hevenyészetten feldíszített El Capricho-vizit lett volna ribera del duerói kitérővel, madridi transzferrel. Gyakorlott túraszervező barátom azonban megszórta egy maréknyi csillámporral, és ami papíron nekem fárasztó overkillnek tűnt, az a gyakorlatban szemléletformáló tanulmányi kirándulásnak bizonyult. 
Nem csinálok úgy, mint aki hirtelen
You must be logged in to post a comment.