Aminek szánták – Tüske Siller 2020

~ Németi Zoltán
Fotó: wineloverswebshop.hu

Elvétve még találni sillert a polcokon. A kihalás szélén áll a bortípus, talán nem minden ok nélkül – én történetesen időről-időre próbálkozom vele valamiért, vonz ez a színfolt a bortérképen, de a lelkesedésem általában néhány próbálkozás után kifullad. Szabályt erősítő kivételként a Piroska Siller ugrik csak be (éppenséggel az aktuális 2021-est túl savasnak találom), Polgárék villányijáról is jó emlékeim vannak, és most megint találtam egy kellemes darabot. Continue reading “Aminek szánták – Tüske Siller 2020” →

A neonzöldtől az olíváig – Greywacke Sauvignon Blanc 2021

~ Alföldi Merlot

Ausztrál létére Kevin Judd a modern új-zélandi bor egyik alapító és szellemi atyja. 25 éven át dolgozott a Cloudy Bay főborászaként és meghatározó szerepet játszott a világhódító sauvignon blanc receptjének kidolgozásában. Amikor a Moët Hennessy Louis Vuitton konglomerátum felvásárolta a borászatot és az új vezetés „márka nagyköveti” állást ajánlott neki, ő inkább a céges ajándékot választotta (azt hitte, TAG lesz, tévedett, azóta nem hord órát (pofás történet, érdemes elolvasni)). Judd 2008-ban alapította meg saját borászatát, a Greywacket azzal az elhatározással, hogy szakít a szabvány új-zélandi stílussal. Continue reading “A neonzöldtől az olíváig – Greywacke Sauvignon Blanc 2021” →

Bajnokok reggelire

~ Alföldi Merlot

Ha valaki még nem hallotta volna, a balatonfüredi Zelna borászat belépőszintű olaszrizlingje az idei Decanter World Wine Awards-on 97 pontot szerzett és platina érmet kapott. Emlékeim szerint ez magyar száraz borral csak egyszer fordult elő, a Figula Kövessel (60% szürkebarát, 40% olaszrizling). A siker értékét fokozza, hogy ezt nem 32500, hanem 1500 forintért árulták (a Lidlben, de teljes áron is csak 2000). Continue reading “Bajnokok reggelire” →

Stílusgyakorlat – Disznókő Visus Hárslevelű 2021

~ Alföldi Merlot

Az Alföldre az emailt is postagalambok hozzák, én legalábbis valami hasonlóan gyenge poénnal védekeznék, ha számon kérnék rajtam, hogy nálunk miért most hír az, ami Pesten másfél hónapja lefutott. A Disznókő jótékonysági hárslevelűjének sztorija ismerős lehet a Borrajongóról vagy a Táncoló Medvéről vagy a Food and Wine-ról (ez egy magyar blog) vagy a Gustóról vagy a hivatalos kommünikéből. Én még nem olvastam egyiket sem, mivel nem akartam, hogy mások véleménye befolyásoljon. Continue reading “Stílusgyakorlat – Disznókő Visus Hárslevelű 2021” →

Mintha tilos lenne népviseletet hordani, tilos lenne népdalokat énekelni – Balogh Zoltán írása

~ Alföldi Merlot

Az alábbiakban Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosának írását adjuk közre, gondolataival mélyen egyetértve. Van egy rendszeresen visszatérő álmom. Nem igazán szoktam róla beszélni, mert az álmok mégiscsak intim dolgok, és biztos vagyok benne, hogy sokan ki is nevetik az ilyen ábrándozást. Az álmomban szőlősgazda vagyok, aki talál egy fél-negyed hektárnyi betelepítendő területet, és elhatározza, hogy valami vagány dolgot fog ott csinálni. [A képen a legendás 300 éves Rózsamáli tőke, valószínűleg a barna királyszőlő egyetlen saját gyökéren élő példánya.] Continue reading “Mintha tilos lenne népviseletet hordani, tilos lenne népdalokat énekelni – Balogh Zoltán írása” →

Sauvignonom a sezlonyon kortyolom

~ Alföldi Merlot ~ 1 Comment

Mérhetetlen hálátlanság, telhetetlen mohóság, hogy a fagyiárusok és fagyigyárak körömszakadtukig harcolnak, hogy portékájuk ne legyen szezonális. Vagy itt vannak a balatoniak, akik egyik szemükkel azon sírnak, hogy az alkalmi betolakodók mindent feldúlnak és lelaknak, a másikkal azon, hogy az ostoba turisták csak nyáron nyaralnak. Mindennek megvan a maga ideje, mondhatnánk stratégiai nyugalommal, de borban messze nem ez a helyzet, sok minden csak szeretné, hogy meglegyen. A sauvignon blanc szerencsés, övé a tavasz. Hamvas Béla biztosan meg tudná mondani, hogy miért. Continue reading “Sauvignonom a sezlonyon kortyolom” →

Meddig olcsó, honnan drága?

~ Alföldi Merlot ~ 1 Comment

Ez volt az a kóstoló, ami után el kellett gondolkodnom, hogy mi számít ma olcsónak, átlagosnak, drágának. Valamikor régen elsütöttem egy olyan provokatív poént,  hogy 10 eurónál többet csak az költ borra, aki nem ért hozzá. A 10 valójában akkor is 15 volt – pusztán a jobb hangzás miatt kerekítettem lefelé -, és tegyük hozzá, hogy ez még az az időszak volt, amikor lincshangulat tört ki, amint az euróárfolyam megközelítette a 300-as rémálomhatárt. Azóta nagyot fordult a világ, ha most akarnék polgárt pukkasztani, a limitet már 20 eurónál húznám meg, ami 8000 nyalka magyar forint. Continue reading “Meddig olcsó, honnan drága?” →

Girls on Film – magyar rozék

~ Alföldi Merlot

Tavaly tettem egy próbát a komolyabban árazott és ezért komolyabb szándékúnak gondolt magyar rozékkal. Az eredmény tükrében, azt hiszem, megbocsátható, hogy idén nagy ívben kerültem őket. A számítás bevált; lejjebb kell tenni a lécet és mindjárt minden második versenyző Szergej Bubkaként szárnyal. A viccet félretéve, összességében kellemesen csalódtam és a kármentőt sem kellett sűrűn üríteni. Continue reading “Girls on Film – magyar rozék” →