Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Hivatalosan a boruniverzum best buy galaxisának állócsillaga, saját észleléseim alapján inkább szeszélyes kvazár. Kb. 10 éve ismerem, és a kezdeti lelkesedésemet néhány drámaian nyers és reduktív (leánykori nevén: büdös) évjárat annyira lehűtötte, hogy talán 3 éve is megvan annak, hogy utoljára próbálkoztam vele. Ez viszont bombajó. Continue reading “Befektetés – Saint Cosme Cotes du Rhone 2017”
Amikor az ember már rég túlvan azon, hogy szárazat kell inni, mert azt mondják. Már csak azért is akkor vesz ilyet, mert ez nem is annyira édes vörös, mint inkább rétegbor: nem valószínű, hogy kapni hasonlót Magyaroroszágon, felhajtása külön erőfeszítést igényel. Ez egy vin doux naturel, azaz nagyjából a portói (lásd Alföldi Merlot tavalyi írásait: Édes vörös első és második rész) francia rokona, hasonló technológiával készített, erősített bor.
Continue reading “Édes vörös a sznobizmuson túl – Mas Amiel 2015, Maury AOP, Franciaország”
Engem irritál ez a nagy haptákban állás Burgundia előtt. Egyrészt mert a borok, amelyek a haptákba vágódást indokolttá tehetnék, ritkán kötnek ki az én poharamban. Másrészt, kezdem unni, hogy minden második borvidék a dűlőosztályozásban és a parcellapalackozásban látja az üdvözülés útját. Ugyanakkor a lelkem mélyén érzem, hogy a jó burgundinál nincs jobb. Continue reading “Etalon – Domaine de Bellene Savigny-les-Beaune blanc 2017”
Amikor próbáltam értelmezni azt az érzést, hogy ez a bor üres, először arra gondoltam, hogy vagy a terroir maradt ki belőle vagy a koncepció. Aztán arra, hogy esetleg egyik sem, csak mindkettő lapos. Erre a légből kapott okoskodásra azért kényszerültem, mert kóstolási jegyzetben most írtam le először azt a szót, hogy ’lélektelen’, és a bal agyféltekém ezt megfejtésre váró feladványként kezelte. Continue reading “Lélektelen – Gere A. Syrah 2017”
When I first tried to rationalize my impression of this wine being an empty shell, I thought either terroir or concept must have gone AWOL. Then I thought maybe none of them are missing, it’s just that they are both nondescript. All this belated and awkward rationalization was a consequence of my left hemisphere trying to come to terms with the fact that for the very first time the word ’soulless’ has cropped up in my tasting notes. Continue reading “Soulless – Gere A. Syrah 2017”
Nem tudom, hogy akad-e még egy bordeaux-i fajtából készült vörösbor, ami ilyen merészen eltávolodott a villányi fősodortól. Hozzátehetném, hogy jó irányban – az elegancia, továbbá a tisztaság révén a termőhely torzítás nélküli megjelenítése felé, nem pedig holmi divatos, szélsőséges borkészítési stílust (primitív bor) hajszolva. Continue reading “Villányi kedvenc – Rácz Miklós Tamás Cabernet Franc 2017”
Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. Continue reading “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
Szicíliáról teljesen leszoktam. Hordós, túlérett, zavaros identitású borokra emlékszem 8-10 évvel ezelőttről. Akkor úgy tűnt, hogy a napfényből és az árelőnyből próbálnak megélni. Aztán periférikusan érzékeltem, hogy új nyomvonalon új szerelvény robog: beindult az etnázás, a vulkánozás, sőt, az őrült belga, Frank Cornelissan révén natúrborban is szögelési pont lettek. Ma mindenki, aki valaki, azt állítja, hogy az Etna Olaszország legizgalmasabb borvidéke. Continue reading “Citromízű vulkán”
A Van Volxem Saar Rieslingen felbúzdulva tettem egy apró lépést fölfelé. Az Alte Reben Németországban befér 20 euró alá, nálunk 7100 forint. Birtok riesling, vagyis több terület termése. A névben az „Alte Reben”-t illik komolyan venni: a legidősebb tőkék állítólag 120 év fölöttiek és szemben az európai szőlők túlnyomó többségével a filoxéra vész idején sem lettek átoltva amerikai alanyra. Nagytestvére, a 2016-os Scharzhofberger Pergentsknopp „Az év rieslingje” volt 2017-ben a Vinum kalauzban. Continue reading “Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016”
You must be logged in to post a comment.