Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Where Szilágyi goes, Balassa goes, or vice versa. I don’t really know anything about the dynamics of their friendship, however the bond is quite obvious and this wine seems to be the counterpart of Gizella’s Dry Furmint offering similar balance and quality. And it’s 25% cheaper. Continue reading “Youthful charm – Balassa Tokaj Furmint 2018”
Szüleim a közelmúltban megleptek egy 2 literes, koronazáras Nyári Ödön Olaszrizlinggel. Néhány éve már kóstoltam ezt a folyóborszerűséget, akkor is briliáns volt, most is lenyűgözött. Nemcsak azért mert 1800 forint a pincénél, hanem mert megmutatja, hogy milyen az olaszrizling pőrén (szerintem). Az élménytől megrészegülve vettem egy kiskartonnyi olcsóbbnak mondható bort innen-onnan. Azt reméltem, hogy amennyiben Nyári Ödönnek sikerült 675 Ft/palack áron ilyen remek bort készítenie, akkor nem irreális elvárás, hogy háromszor ennyiért kereskedelmi forgalomban is adjanak jó alapbort. Continue reading “Vakok között Sólyomszem – Folly Arborétum Boróka 2018”
A few weeks ago I received a 2 liter crown capped bottle of Ödön Nyári’s Olaszrizling from my parents. Some years ago I had great fun with this Badacsony bulk wine and this time was no different. On the one hand, it’s ridiculously cheap (5 euros ex cellar), on the other hand it’s a prime example of pure, unadorned olaszrizling. Emboldened by the experience I bought a mishmash collection of relatively cheap Hungarian wines. My hope was that if Ödön Nyári can offer a classy white for 2 euros/0.75 bottle, then it can’t be beyond well-established names to produce something similar for 3 times more. Continue reading “Hawkeye in the Land of the Blind – Folly Arborétum Boróka 2018”
Kevésbé meggyőző, mint a közelmúltban kóstolt Demeter Zoltán Furmint, de egyértelmű jel, hogy a tokaji furmint új ritmusra jár. Néhány évvel ezelőtt egy publikálatlan posztomban azt írtam, hogy „az elegáns furmint oximoron”. Egyre inkább örülök, hogy ez vázlatban maradt. Arról ugyan még nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy beköszöntött az elegancia, de a tetszetős furmint már létezik. A szögletes, érdes, kőkemény száraz tokajiak napjai meg vannak számlálva. Talán. Continue reading “Új ritmus – Gizella Pince Furmint 2018”
Though not quite as convincing as the recently tasted Demeter Zoltán Furmint, to my mind this is still another obvious sign that Tokaj Furmint is marching to a new beat. Hopefully, the days of cumbersome, unapproachable, tough as nail Furmints are over. Continue reading “New Beat – Gizella Furmint 2018”
A 2018-as szüret után Németországszerte örömtüzek gyúltak. Valóra vált minden borász álma: nászra lépett az außerordentlich ertragreich az ausgezeichneter Gesundheitszustanddal. Minden lehetséges fórum és szakértő vásárlásra ösztökél, az egyetlen kivétel az, akit személyesen is ismerek. Fenntartásainak súlyát növeli, hogy Rieslingország szívében lakik és fogmosáskor is rieslinggel öblöget. Ám bármennyire adok is a véleményére, szó sem lehetett arról, hogy mintavétel nélkül menjek el egy ilyen évjárat mellett. Continue reading “Win-Win – Riesling 2018”
My attempts at finding out how long I’ve been smitten by Sabar wines came to nothing more than the realization I’m a senile, sentimental, old fool. Five years worth of our archives are inaccessable and this is not just an annoying search dead end, but also a sore reminder of failure that hurts more than I’m willing to admit. All I can remember is that my first encounters were less than convincing with the early Sabar wines offering more oaky aromas than the grapes could accommodate. The breakthrough came with the 2015 Kőmagas Kéknyelű which made it abundantly clear that this winery was destined for more than just holding promise. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018″
Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018”
Finom kimaxolva. Nem is értem, hogyan maradhatott a periférián egy olyan fajta, amelyik ennyire tisztán és dallamosan beszéli a finomat. Még a neve is dallamos, ha egyszer sikerült megtanulni (pikpul dö piné). És földrajzilag sem fapados helyre fújta a szél, ez a Cote d’Azur-ön nyaralók default halbora. Continue reading “Tengeri szél – Villa Des Croix Picpoul de Pinet 2018”
Újabban ezzel a borral szoktam az aktuális évjáratot szondázni, és – nem először – arról győz meg, hogy a tokaji száraz jó útra tért. Valójában persze csak annyit jelez, hogy létezik a jó út, de amíg ez a bor van a pohárban, elalszik a gyanakvás, hallgat a kétely. Continue reading “Ilyenből többet – Demeter Zoltán Tokaji Furmint 2018”
You must be logged in to post a comment.