Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Eljött a nagy pillanat, nyíltak a kártyák, felfedődtek a lapok. Az eredmény döntetlen lett, de xG-ben simán nyertük a meccset. Mire fogok emlékezni három év múlva? Először is, hogy Barta a király. Másodszor, hogy mennyire magas volt a színvonal. Harmadszor, hogy mennyire más az eredmény, ha egyszerre hat vendégre és egy borra kell figyelnem, mint amikor nulla vendégre és egy borra. Continue reading “Magyar-osztrák örökrangadó”
A harmadik kör – a furmint és környéke területi selejtező – csonka lett volna, egyrészt, a 2024-es Gizella nem érkezett meg időben, másrészt, a Barta KVG-ről logisztikai és anyagi nehézségek miatt lemondtam (#amatőrizmus, inkompetencia, blognyomor). Ezért bevártam a felmentő sereget és a badacsonyi és somlói szabadcsapatok csatlakozásával ígéretes mezőny alakult ki. Más kérdés, hogy nem mindenki hozta a kötelezőt. Continue reading “Magyar fehér válogatott – zárókör”
Erős lesz a keret, ez már biztos. Illetve semmi sem biztos, visszatérő félelmem, hogy saját ízlésem ütközik a közével, azaz mi lesz, ha a kóstoló napján derül ki, hogy ami nálam hangrobbanás, az náluk halk cincogás? A „halk cincogás” több, mint metaforikus félelem: a hazai fajták nem éppen gyümölcsbombák, nem kiszínezett görög szobrok, hanem törtfehér márványalakok – jó esetben -, ahol színek nem zavarják az elmélyülést a forma, a felület, a kompozíció élvezetében. Vajon a színes vulgárisnak hat-e majd mellettük, vagy éppen fordítva, az én válogatottam lesz szürke és ingerszegény?
Közszolgálati szempontból merő hülyeség erről a borról írni, mert nálam a nyomdai átfutási idő hosszabb – nyomda nélkül is -, mint a bor kifutási ideje. Hogy miért ennyire kapós, csak találgatni tudom. Olyan kevés készül belőle, hogy megveszik a rokonok, szép a címkéje, egzotikusan izgalmas az őshonos? Continue reading “Drága, ritka, jó – Földi Bálint Kéknyelű 2021”
Nem én vagyok az egyetlen, akinek revelációt jelentettek az új rezsimben készült Barta-borok, és ezek Ujvári Vivien tehetségét dicsérik. Mivel a Sabar főborászával, Földi Bálinttal beszélőviszonyban vagyok, tudom, hogy Ujvári Vivien közeli barátja és ami a borászati felfogást illeti, elvtársa. Azt is tőle tudom, hogy valójában földiek, az Ujvári család borai a Szent György-hegyen készülnek. Continue reading “Champagne buborék nélkül – Ujvári Szent György-hegyi Olaszrizling 2019”
Most azt képzelem, hogy két nagy fehér fajtánk van, a kéknyelű és a juhfark. Amíg le nem bukunk, ebben a hitben élek. Egyelőre nincs okom az aggodalomra, jól vettük az akadályt az új évjárattal. A 2020-as kéknyelűek is szépek, már amennyire ebből a félősen konzervatív merítésből következtetni lehet. A bátorság határát a beszerzés mindenkori logisztikai és financiális korlátai jelölik ki, esetemben ez három palacknál, két forrásnál és 11 ezer forintnál állt meg. Continue reading “Hálás egynemű – Kéknyelű 2020”
Nem szeretnék papagájként szajkózni, de idén talán egyszer még belefér: Földi Bálint remek borokat készít. Három néven is és persze nem kizárólag. Continue reading “2 buddies + Anti OR18”
Ha dolgozatot kellene írnom róla, akkor ezzel a puskával indulnék csatába: rokontalan, nőivarú, késői érésű, alacsonytermésű, „úri szőlő”, semleges aromatika, jó terroirközvetítő, hosszan érlelhető, magas sav, magas extrakt, Badacsony 1ha → 46ha. Ennyit sikerült a minimális online jelenlétből leszűrnöm. Nem vagyok rendszeres fogyasztója, soha nem vettem részt kéknyelű teszten, nemhogy szemináriumon, a fentiekhez, tapasztalatból, semmit nem tudnék hozzátenni. A próbafúrás ötlete sem tőlem származott, szögedi ivókörünk egyik tagja vetette föl. Continue reading “Tényleg ennyire jó a kéknyelű?”
Szüleim a közelmúltban megleptek egy 2 literes, koronazáras Nyári Ödön Olaszrizlinggel. Néhány éve már kóstoltam ezt a folyóborszerűséget, akkor is briliáns volt, most is lenyűgözött. Nemcsak azért mert 1800 forint a pincénél, hanem mert megmutatja, hogy milyen az olaszrizling pőrén (szerintem). Az élménytől megrészegülve vettem egy kiskartonnyi olcsóbbnak mondható bort innen-onnan. Azt reméltem, hogy amennyiben Nyári Ödönnek sikerült 675 Ft/palack áron ilyen remek bort készítenie, akkor nem irreális elvárás, hogy háromszor ennyiért kereskedelmi forgalomban is adjanak jó alapbort. Continue reading “Vakok között Sólyomszem – Folly Arborétum Boróka 2018”
A few weeks ago I received a 2 liter crown capped bottle of Ödön Nyári’s Olaszrizling from my parents. Some years ago I had great fun with this Badacsony bulk wine and this time was no different. On the one hand, it’s ridiculously cheap (5 euros ex cellar), on the other hand it’s a prime example of pure, unadorned olaszrizling. Emboldened by the experience I bought a mishmash collection of relatively cheap Hungarian wines. My hope was that if Ödön Nyári can offer a classy white for 2 euros/0.75 bottle, then it can’t be beyond well-established names to produce something similar for 3 times more. Continue reading “Hawkeye in the Land of the Blind – Folly Arborétum Boróka 2018”
You must be logged in to post a comment.