Folyékony napfény. Évszázadok óta alapvető élelmiszer a Pireneusok mindkét oldalán. Ellenáll a betegségeknek, jól tűri a szárazságot, bőtermő, magas cukorfokkal, ideális alany a tömegtermeléshez. Borként édes, gyümölcsös, nem tanninos, magas a fűtőértéke, ideális alany a népélelmezéshez. A megbízható eredményt messze földön irigyelték: évszázadokon át grenache-val csempésztek érettséget a bordeaux-i és burgundi borokba. Tagkönyves rajongójaként is azt kell mondanom, hogy azért van egy komoly hátulütője: összetett, komolyabb bort nehéz készíteni belőle.
A vitamin a héjban van és a grenache-nak nem sok jutott belőle. Az aromák komplexitását és a szerkezet erősítését általában más fajtákra és/vagy tölgyfára bízzák. Chateauneuf du Pape-ben a más fajta a syrah és a mourvedre (termőterület: 72, 10,5, ill. 7 százalék), Languedocban carignan is játszik.
A spanyolok/katalánok most próbálják az alsóról a középső polcra felemelni és mint oly sokan világszerte a megoldást ők is a burgundizálásban látják. Az újjászületés a Madridhoz közeli Gredos-ból indult kb. 15 éve. Becsvágyó, friss diplomás borászifjak rárepültek a kisgazdák számára fenntarthatatlannak bizonyult ősöreg ültevényekre és a magaslati termőhely kínálta lehetőségeket kihasználva kadarkaszerű garnachákkal jelentkeztek. A Bordeaux-tól megcsömörlött véleménydiktátoroktól záporoztak a 90+ pontok, aztán a siker láttán beindult a navarrai derékhad is és ma már se szeri, se száma az alig extrahált, sillerszerűen világos, öregtőkés garnacháknak, amelyekért nem 5-6, hanem 15-25 eurót kell fizetnünk. És ne feledjük, hogy a 30-150 eurós prioratok is alapvetően garnatxára épülnek.
Az alkoholmeleg és az akolmeleg leváltása számomra is rokonszenves törekvés, ugyanakkor kérdés, hogy az alig extrahált, hordót nem látott, áttetsző, élénk savú grenache pusztán engedmény-e a korszellemnek, vagy a fajta lelkének mélyebb megértéséhez vezet. Mint ahogy arra sincs határozott válaszom, hogy a vegyítetlen grenache képes-e komolyabb komplexitást elérni, ill. mennyire lehet és érdemes-e érlelni.
A borokat nem vakon kóstoltuk. A szándék az volt, hogy a vékonyabbtól haladjunk a vastagabb felé és a spanyolokkal kezdjünk.
Comando G La Bruja de Rozas 2023
A borsajtó bezzeggyereke, a gredos-i újhullám emblematikus bora. Jó a sztori, jó a címke. Sok évvel ezelőtt kóstoltam utoljára, nem igazán győzött meg. Azóta sokat változott az ízlésem, valószínűleg ez a bor is átment egy-két koncepcióváltáson és volumenbővítésen és az árát is sikerült szépen feltornázni. Az újabb találkozásunk eredménye ugyanaz: nem az igazi. Pedig alapvetően szimpatikus – egy kissé húsosabb kadarkára emlékeztet, intenzívebb aromatikával és kiegyensúlyozottabb korttyal. Van itt csipkebogyó, vadszamóca, zöldfűszerek, de van sajnos kesernye, egy csipetnyi brett, meg egy kis tanninos túlnyúlás is. Érdekes bor, jó inni, de nem hibátlan és az ár húzós. 5 pont és €27.50.
Vina Zorzal Golerga Garnacha 2023
A Vina Zorzal a borsajtó super budget kedvence, de én néhány éve felfüggesztettem a kísérletezést velük, mert az olcsó boraikban semmi olyat nem találtam, ami megkülönböztette volna őket más olcsó boroktól. Azóta elkezdtek árban felfelé kapaszkodni és a szortiment teteje benézett a 60-70 eurós sávba. A Golergát Tim Atkin, a spanyol borok egyik fő specialistája 97 pontra értékelte, ami a 20 eurós árral párosulva elég volt meglágyítani a szívemet. Szerintem az “innen már látszik a 100 pont”-nál pontosabb leírás, hogy “már 90 fölött vagyunk”, de nem akarok fanyalogni, tényleg jó bor és megéri az árát.
Az öregtőkés, felújított ültetvény 600 méter magasan fekszik és állítólag kimondottan hűvös terület (gondolom, Navarrán belül számít annak). 100 százalék garnatxa, betontartályban erjedt és nagyobb részt abban is érett. Könnyed, élénk, fűszeres. Pont olyan kifinomult bor, amilyet reméltem, és aggódtam, hogy nem kapjuk meg. Illatban fakéreg, tinta, köménymag, szilva és vad szamóca, kóstolva alig közepes test, tiszta és élénk, közepes mennyiségű, érett tanninal. Hosszú lecsengés. Megérdemli, hogy elmélázzunk rajta, de istenigazából egy könnyen iható, kissé túlképzett bisztróbor. 6-7 pont és 20 euró.
Josep Grau La Florens 2021
Nem olyan régen írtam róla és újraolvasva kivételesen egyet tudok érteni magammal. “Josep Grau borainak stílusát egyszer már sikerült elég jól metaforizálnom, ez volt a lepkék préselték. Ő maga Burgundiát emleget – élénk savak, friss aromák, ruganyos test, jelzésszerű tannin. Burgundiát megcélozni Barcelona-alsón, annyira látszik kivitelezhető ötletnek, mint Dijon környékén carignanból és mourvedre-ből testes vöröset készíteni, de a mellékelt ábra alapján mégsem lehetetlen küldetés. Még az alkohol is csak laborban mérve sok.
Az egyik legjobb grenache/garnacha szólóban, amit valaha kóstoltam. Számomra sokkal meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a burgundi stílus jól áll a garnachának, mint a híres gredos-i reneszánsz képviselői (az egyébként kiváló 2022-es Pegaso Zeta labdába sem rúgott mellette). A szőlő két meszes talajú, nyugdíjas korú parcellából származik (75 ill. 100 éves). Betontartályban erjedt, fajélesztő nélkül. Kilenc hónapig érlelték 2500 literes Stockinger hordókban. Egyszerre érett és könnyed bor, vonzó és sokszínű illattal: oregánó, ribizli, szamóca és környékük. Kóstolva kerek, selymes és élő, a lecsengés hosszú, borsos fűszerességgel. A transzparencia iskolapéldája. 8 pont.” (Az aktuális évjárat 12500 Ft a Bortársaságnál.)
Mas Amiel Oiseau Rare 2022
Rousillon, Perpignan-felső – hivatalosan Franciaország, történelmileg, kulturálisan Katalónia. Itt a garnatxa/grenache az uralkodó fajta, és az erősített édes vörös az uralkodó műfaj, aminek a Mas Amiel a koronázatlan királya. Az Oiseau Rare a kevés komolyabb szárazboruk egyike. 100 évesnél idősebb, biodinamikusan művelt ültetvény, nagyrészt grenache, kisrészt carignan. Került bele egészfürt is, aztán nyitott kádban, amforában, betontojásban, használt kis- és nagyhordókban érett.
Precíz, modern bor, de a legkevésbé sem steril. Sötét és mély illat, sem redukció, sem brett nem terheli. Az áttetszőségre törekvő garnatxák után jól érezhető, hogy 20 százalék carignan is bőven elég megvadítani a jámbor grenache-t. A közepes intenzitású illatban a mediterrán fűszercsokor a leghangsúlyosabb komponens, málnás, áfonyás és babérleveles, vadhúsos jegyekkel. Szaftos, selymes korty, édes tónussal, de édesség nélkül. Érett, finoman masszírozó tannin, hosszú lecsengés. Érlelésre alkalmas és méltó bor. 7 pont és 22 euró.
Raymond Usseglio La Genese 2022
Rangrejtett chateauneuf-du-pape, két biodinamikusan művelt grenache ültetvényről, amiből az egyik a Rhône túlpartján, Lirac-ban található, ezért lett deklasszált tájbor. Hordót nem látott, terrakotta amforákban érett. James Suckling szerint 97 pont.
A kóstolás estéjén számomra csalódást jelentett – egy konvencionálisabb, ismerősebb világ képviselője: érett gyümölcs, behízelgő karakter, édes tónus, magas alkohol, nagy test, tipikus öregtőkés grenache. Három-négy nappal később visszakóstolva be kellett látnom, hogy igazságtalan voltam. A sor kontextusából kiszabadulva bebizonyította, hogy valóban remek bor és tanítani lehetne rajta a fajtajelleget. Ízgazdag, szaftos, selymes korty, ruganyos tannin, hosszú lecsengés. 7-8 pont és €27.50.
Clos du Caillou Chateauneuf-du-Pape Les Safres 2022
A Clos du Caillou kultikus kedvenc köreinkben. Árban és presztízsben is fölfelé lóg ki. Biodinamikusan művelt öregtőkés grenache és mourvèdre (90, ill. 10 százalék) a homokos talajú Bédines dűlőről (l. címke). Forró évjárat. Nyitott fakádban erjedt, majd 600 literes hordókban érett.
Intenzív, lendületes, strukturált, megvan benne minden, ami egy nagy bortól elvárható. A sorban egyedül itt kapott komolyabb szerepet a hordó, de azért nem főszerepet. Bár mindene nagy, a feltűnően élénk savnak köszönhetően a korty nem ül le. Az illatban áfonya, eper, málna, kávés, csokoládés és földes jegyekkel kiegészülve. Szerkezetben talán ez a sorban a legösszetettebb és a tannin mennyisége is itt a legtöbb. Nem olyan elegáns és kerek, mint a Florens, de bőven lesz még ideje csiszolódni. Mivel kóstoltunk egy 2010-es Quarzot és egy 2014-es Reserve-et is, így könnyebb megsaccolni, hogy a Safres 2-3 év múlva juthat az ideális szakaszba, ahol 7-8 évet még biztosan el fog tölteni. 8 pont és €44.
A ráadás fehérek:
Michel Tardieu Cotes du Rhone Les Becs Fins 2023
A bálkirálynő. Illatos, behízelgő, de nem pacsulis, kóstolva finom, kiegyensúlyozott, jól iható, de nem geil és nem közönséges. Rengeteg részlet, finoman vibráló, friss korty, kerek és elegáns. Viognier, grenache blanc, marsanne, roussanne és clairette kismillió parcellából összeollózva. Borászati bravúr. Ideális belépő a fehér róniak világába és árban is nagyon kedvező. 7 pont és €12.80.
Terroir al Limit Terra de Cuques Blanc 2022
Amilyen kedves és behízelgő volt a Becs Fins, annyira komoly és különleges a Cuques. Színre meglepően érlelt és talán nemcsak belemagyarázás az összetétel ismeretében, hogy valamennyire az illat és a korty is sherrykre hajaz. 70 százalék garnacha blanca, 30 pedro ximénez, 25-30 éves ültetvények. Egészfürtös erjesztés, 3-5 napig beton- és acéltartályban, majd 6 hónap érlelés betonban. Markánsan szerkezetbor, jól érezhető tanninnal, kissé rágós textúrával. Még nem narancsbor, de abba az irányba indul. Gyümölcs nuku, esetleg birslekvár, ha nagyon ragaszkodunk hozzá, inkább virágpor, méhviasz, zöldfűszerek, élesztő, karamell. Nagyon hosszú, rétegzett lecsengés. Különleges bor, de nem bizarr. 7 pont és 33 euró.
És akkor vissza az eredeti kérdésekhez. Lehet-e komplex egy vegyítetlen grenache? Talán, de nem ez a fő erénye. Jól áll-e neki a burgundi stílus? Igen, de azért inkább a molett burgundit választanám, mint a vegánt. Jót tesz-e neki a házasítás? Igen, de mostantól nem fogom automatikusan előnyben részesíteni a házasításokat a színtiszta grenache-val szemben. Végül egy zárójeles megjegyzés: a 2021-es Florens megerősítette helyét életem legjobb borai között, a 2023-as Tardieu Becs Fins pedig eszményi térítőbor azoknak, akiket még nem fertőzött meg a róni fehérek iránti rajongás.
Válasz