Vöröseknél az érlelés az univerzális csodaszer, gyógyír minden nyavalyára, sőt, egyesek szerint nem is lehet nagy bor az, ami nem érlelhető. Vagyis az érlelés valami olyat tesz hozzá a borhoz, ami egyébként nincs meg benne és másként nem is kerülhet bele. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a nagy borok jelentős hányada fiatalon gyakorlatilag ihatatlan. Nem véletlen, hogy Riojában, Piemontban vagy Montalcinóban a többéves hordós/palackos érlelés az eredetvédelem és a minőségi hierarchia nélkülözhetetlen eleme, és Bordeaux-ban is annak kellene lennie. Continue reading “Fa nélkül is lehet nagy bort készíteni”
Tag: grenache
Szárnyas tájvadász – Telmo Rodríguez
Amióta jártam San Sebastianban, bocsánat, Donostiában, azóta folyton szem előtt vannak a baszkok. Ők az én indiánjaim, akiknek, szemben a kajova-apacsokkal, sikerült a gyarmatosítás előtti formájukat átmenteni az Optimus korszakába: egy vagon EU-s támogatással kistafírozva leszálltak a terrorizmusvonatról és a balkonról zászlólógatás feladása nélkül átnyergeltek a jólét vonatra (fun fact: Baszkföld Spanyolország leggazdagabb régiója). A baszkok Európa utolsó őslakosai, legalábbis a baszk az utolsó nyelv, amely túlélte az indoeurópai inváziót. Az utóbbi néhány évtized neves „spanyol” focistáiból mazsolázva képet kaphatunk a baszk nyelv egyediségéről: Andoni Zubizarreta Urreta, Andoni Goikoetxea Olaskoaga, Gaizka Mendieta Zabala, Aitor “Txiki” Begiristain Mujika. Számtalan ismert riojai borászat van baszk kézben (Rioja Alavesa a baszk oldal), többek között a Remelluri, amelyet 1967-ben vásárolt meg a Rodríguez-család (a Remelluri nemcsak kő/malter alapon a legősibb riojai borászat – a főépület a XIV. századból származik -, hanem írásos említésben is ők az elsők (1596)). Continue reading “Szárnyas tájvadász – Telmo Rodríguez”
Mindent bele!
Elutaztunk a fény városának elővárosába, ahonnan a pezsgést viszik az éjszakába. És a Moselt is érintettük. Minden okom meg lett volna a fényes jó kedvre, de közben apám kórházban feküdt és minél jobban éreztem magam, annál inkább mardosott a bűntudat. Eddig a privát, innen folytatódik a közszolgálat, döntöm a szakajtót. Continue reading “Mindent bele!”
Fordult a lepkeprés – Josep Grau
Nem rabolom drága olvasóink drága idejét, ha kóstolták a tavalyi párost, és tetszett, akkor nincs okuk kihagyni az ideit, ha nem kóstolták, mire várnak. Az évjáratváltás fényében kidomborodott ez meg az, de az alapképlet változatlan: egy Burgundia-rajongó kesztyűs kézzel és spontán erjesztéssel kihozza a maximumot az öregtőkés garnachából és cariñenából. Continue reading “Fordult a lepkeprés – Josep Grau”
Lepkék préselték – Josep Grau
Nem vertem nagydobra, de néhány évvel ezelőtt elkönyveltem, hogy jók a spanyol borok, de nem annyira jók, mint a franciák. Ez pontosan az a fajta általánosítás, amitől égnek áll a haj, viszont meg tudom magyarázni: abban az igényes olcsó kategóriában, ahol a szürkület beálltával portyázni szoktam, bőséges a spanyol, katalán, baszk, galego usw. kínálat az őshonos fajtákból, hordó nélkül készített, ötletesen csomagolt borokból, ám ezek gyakran megrekednek a csinos, de egysíkú, lineáris, csavartalan joven stílusban. Continue reading “Lepkék préselték – Josep Grau”
Vizsgaszint – Perrin Réserve Cotes du Rhone 2018
Ahogy a forint mélyrepülése egyre nagyobb versenyelőnyhöz juttatja a magyar borokat, és a járvány egyre jobban összetereli a gemenci szarvasokat, úgy súlyosbodnak az érvek a hazaira váltás vagy csak maradás mellett. De ahogy engem bottal sem lehet visszakergetni a franciától a magyar sajthoz, a spanyoltól a magyar sonkához, úgy a dél-róni borokat sem tudom magyarokkal kiváltani. Ilyen nincs nálunk, és amúgy máshol sem. Continue reading “Vizsgaszint – Perrin Réserve Cotes du Rhone 2018”
Észak Dél ellen
Egy dél-róni kóstolóhoz egyeztettük a mezőnyt, amikor borgyűjtő barátom megpendítette, hogy egy közös ismerősünk szerint a legjobb dél-róni sem versenyezhet egy közepes észak-rónival. Ez első hallásra inkább kiskamaszos nagyotmondásnak, mint megfontolásra méltó állításnak tűnt. Második hallásra is, végül mégis úgy döntöttem, hogy egyrészt vakteszt a tudás anyja, másrészt elvan a gyerek, ha játszik – azaz miért is ne, tegyünk egy próbát! Continue reading “Észak Dél ellen”
Trófea a perifériáról – Chateau de Fauzan Minervois 2018
Minervois-hoz az Auchan és a Vignobles Jeanjean hozta meg a kedvemet. Jellemzően dél-róni fajtákkal dolgoznak, grenache, syrah, mourvedre és carignan. A változatos domborzati viszonyok miatt hiba volna nagyobb ívű általánosításokba bocsátkozni, de, mint Languedoc általában, ez is kiváló vadászterület a nagy áruházláncok által felbérelt master of wine-oknak (és összehúzott nadrágszíjjal élő kelet-európai kispolgároknak). Continue reading “Trófea a perifériáról – Chateau de Fauzan Minervois 2018”
Chateauneuf-du-pape, nekem
Chateuneuf-du-Pape Franciaország és egyben a világ egyik leghíresebb borvidéke. Számomra az egyik legvonzóbb a hasonló sztárok közül (mint Pomerol, Montalcino, stb) – pusztán szubjektív okokból, egyszerűen így alakult (képtelenség több borvidéket közelről követni, hacsak nem főállásban foglalkozik ezzel az ember). Mai felkapottságát alighanem a parkeri kor amerikai szájra kalibrált, magas oktánszámú gyümölcsbombáinak köszönheti az appelláció (ahogy a csúcsborok nagy része is exportra megy), és bár szégyenletes módon én ezeket is szeretem, felfedező próbálkozásaimat mégis a tradicionális etalon megtalálása tüzeli.
The affordable South African red I want to drink – Rascallion 45 RPM 2016
South Africa is not my most frequent choice when it comes to reds around 10 Euros. Wines like this could easily change my attitude. Continue reading “The affordable South African red I want to drink – Rascallion 45 RPM 2016”
You must be logged in to post a comment.