Ha egy van, az már siker? – magyar pinot

A napokban belebotlottam egy remekül szerkesztett, látványosan fotografált és tartalmilag tökéletesen meggyőző libanoni borturisztikai kisfilmbe. A feleségem tíz perc után elkezdte a skyscanneren a jegyárakat pörgetni. Történelem, táj, ókori oszlopcsarnokok, gasztronómia, Baalbek és cédrusok, nyolcezer éves borkultúra, ezer méter fölötti ültetvények. Amíg forgatott a stáb, az ország éppen zavartalanul működött (ki kell fogni).     Continue reading “Ha egy van, az már siker? – magyar pinot”

Nem hagy nyugodni – Bott Frigyes & Kristinus

Hajlott hátú popperiánusként régen bele kellett volna törődnöm, hogy nincs fekete és nincsen fehér, nincs kettő és nincsen négy, mégis szíven üt és kiborít, hogy Schrödinger macskája visszamászik a spájzablakon, tanyát ver a nappaliban és az összes szobában, egyszerre fog kint és bent egeret, az AI mindent megmond előre és hátra, de nem mondja meg, hogy miért mondja, a számontartott tapasztalat maga alá temeti és agyonnyomja az elméletet. Lemondok a natúrborokról, de a natúrborok nem mondanak le rólam. Ha háromból kettő nem tetszik, akkor ezt lehet-e egyszerűbb formára hozni? Mennyire volnék nevetséges, ha azzal állnék elő, hogy három vörösborból kettő nem tetszik, akkor most van létjogosultsága a vörösbornak vagy nincs? Continue reading “Nem hagy nyugodni – Bott Frigyes & Kristinus”