Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A nyáron Peter Pharos publikált egy szatirikus írást arról, hogy a jó borújságírónak milyen elvárásoknak kellene megfelelnie. Mivel a korrupt borsajtó kérdése elég nagy hullámokat kavart, talán érdemes a másik oldalról érkező önirónikus panaszt is meghallgatni. Kedvcsinálóként két bekezdést durván átmagyarítottam, de akinek megy az angol, legalább középiskolás fokon, az menjen egyenesen az eredetihez. Continue reading “Az aranyszájú erkölcsi fárosz”
Jason Wilson a múlt héten közölt egy írást arról, hogy a befolyásos boros kiadványok milyen módszerekkel veszik rá, zsarolják meg a borászatokat, borvidékeket, PR ügynökségeket, hogy hirdetést vásároljanak vagy különleges „csomagokra” fizessenek elő. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy meg tudjam ítélni, a borsajtó alulfinanszírozottsága vagy vezető figuráinak mohósága vezetett-e ide, de az biztos, hogy a leírt esetek riasztóak és sajnos hihetőek. Continue reading “A korrupt borsajtóról”
A borként árult, de a névre méltatlan ipari terméktől való megkülönböztetés vágya elég sok jelzőt – és zavart – termelt ki az elmúlt két évtizedben. Kezdetben voltak a kézművesek, aztán a természetesek (aka naturisták) és most legutóbb, igaz, csak gyertyalángként a „tiszta bor” (Cameron Diaz & co.). Continue reading “Az igazi bor – a Pharos-hipotézis”
A világjárvány talán egyetlen más ország borágazatában sem végzett olyan tarvágást, mint Dél-Afrikáéban. Húsz hétig teljes alkoholstop volt, öt héten át exporttilalom, sőt, rövid időre a szüretet és a pincemunkát is betiltották. Az ágazat kiesett jövedelmét 500 millió dollárra becsülik, tízezrek veszítették el az állásukat, hozzávetőleg 80 borászat és 350 szőlőtermelő került a csőd szélére. A felhalmozódott készletek miatt a 2021-es évjárat befogadására egyszerűen nem volt kapacitás, így az jórészt a csatornákban végezte. Continue reading “Napszámost emberszámba”
Andrew Jefford különös figura. Egy lelkész elsőszülött fia és könyörtelen fűzfapoéta. Ugyanakkor a Decanter World Wine Awards versenyigazgatója, a címhez méltó tapasztalattal, továbbá lankadatlan rovatgazda, akin nem fog a fásulás. Continue reading “Messziről jött szájak”
Mit szólna a nyájas olvasó, ha azt állítanám, hogy aki somlói juhfarkot iszik, annak garantáltan lánygyereke fog születni? És mit szólna, ha azt állítanám, hogy minél több a kén borban, annál kisebb az esély, hogy megfájduljon tőle a feje? Az egyik állítás persze csak vicc és az ellenkezőjét sem vesszük komolyan. A másik viszont nem vicc, mégis az ellenkezőjét vesszük komolyan. Continue reading “Tudom, mitől fáj a fejed”
Először azt hittem, hírlapi kacsa, de nem, csupán annyi történt, hogy a tudomány most érte utol a népi vajákosságot. Ahogyan elődeink fűben, fában az orvosságot, úgy találja meg a modern városlakó a szájvízben, szigszalagban vagy éppen folpackban a megoldást. Ez utóbbinak, a polietilén háztartási frissentartó fóliának most már papírja is van róla, hogy alkalmas a TCA-fertőzés, közismertebb nevén a dugósság tüneteinek enyhítésére.
Valószínűleg nemcsak nekem szúrt szemet, hogy Szepsy István 180000 forintos aszúval jelent meg a piacon. Tekintettel arra, hogy a borászlegenda súlyos eladási gondokkal küzd – a 2018-as évjárat beragadása miatt pl. az 2019-es évjárat száraznak szánt borait lepároltatta -, a parcellaválogatott aszúk árazása nemcsak szemet szúr, hanem szöget is üt a fejbe. És ha ehhez hozzávesszük Tálos Attila közelmúltban adott interjújának azt a kitételét, hogy a Bortársaság évente kb. 300 palackot ad el a 30000 forintnál drágább borokból, akkor be kell ismernem, hogy teljesen elveszítettem a fonalat. Ez valami agyafúrt üzleti mesterfogás? Ha nem fogy, adjuk drágábban? Készletsöprés szenzációs árakkal? Continue reading “Lehet egy bor erkölcstelenül drága?”
Nagyjából két hete szabadult kilenc évnyi börtönbüntetés letöltése után minden idők legzseniálisabb borhamisítója, Rudy Kurniawan. A szabadulás nem szó szerint értendő, csupán átszállították az El Paso-i Bevándorlási és Vámügyi Hivatal szintén minibármentes lakosztályába, ahonnan valószínűleg visszatoloncolják Indonéziába. Egy a New York Postban megjelent cikk már felvetette, hogy Rudy lehetne a társadalom hasznos tagja, folytathatná legálisan is a borhamisítást, hiszen biztosan van kereslet egy olyan tehetségre, aki bizonyítottan képes kommersz borokból a bortörténelem legendás tételeihez megszólalásig hasonló borokat kikeverni. Rudy elképesztő történetéből könyv (In Vino Duplicitas) és dokumentumfilm (Sour Grapes) is készült, és annak idején mi is próbáltuk kibogozni a szálakat. Continue reading “Szabadul a burgkurvák stricije”
Margherita vagy Hawaii? Szentségtörés vagy ihletett újítás az ananász a pizzán? Szerinted bugris parasztok reakciós trollkodása, amikor a hegyközségi bizottságok kiváló termelők borait zárják ki, mondván túl messzire mentek a borvidék határainak feszegetésében? Érték a tipikusság vagy béklyó? Continue reading “A krumplileves legyen krumplileves!”
You must be logged in to post a comment.