Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Mind egyéniségek. Határozottan elkülöníthető stílussal, ez igazán csak most tudatosult bennem, pedig tavaly is kóstoltam mind a négyet (lásd itt és itt). A Libás rendkívül populáris, a két portugieser inkább a skála másik végéhez tartozik, a Bogyólét pedig nevezhetjük középutasnak – ráadásul idén igazán jól sikerült. Continue reading “Vörös újborok”
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jutott már november végén beaujolais nouveau-t és hasonlókat kortyolgatva, hogy ezeket a kirobbanóan friss borokat szívesebben fogyasztanám a jó idő beköszöntével, tavasz derekától, mintsem a testes vörös főszezonban. Újborokat azonban néhány hónapon túl tartogatni nem célszerű, legalábbis ezt igyekszik az ember fejébe sulykolni a boros szakirodalom, és ezt általános szabálynak magam is elfogadom – még ha tudnék is ellenpéldákat felhozni. Continue reading “Nyári vörös – Sebestyén Indigó Zweigelt 2023”
Jó az új Bogyólé? Nem rossz. Mégis… Ezúttal, tudtommal első alkalommal, tisztán zweigelt, kékfrankos nélkül, és ez mintha nem vált volna előnyére (csak nem főbb szerepet kap amaz? éled a villányi kékfrankos? lásd Carte Blanche). Vagy talán az évjárat lesz a ludas? Continue reading “Vylyan Bogyólé 2023”
Luka Enikő butikborászata fénylő kis csecsebecse a magyar bor mentális térképén. Ahhoz pici – és egy ideje drága -, hogy sokan ismerjék, de akik ismerik, hűségesen kitartanak mellette. Én nem vagyok rajongó, de megértem őket. Luka-borban még nem csalódtam. Ez elég erős érv? Continue reading “Luka-átvilágítás”
Bevallom, nálam sem a zweigelt, sem Sebestyénék nem futottak be nagy karriert. Egy-egy villanásra emlékszem, egyre homályosabban. Az Indigóra is csak baráti unszolásra szántam rá magam, mentségére legyen mondva: alacsonyra tett lécet régen ugrott át bor ilyen magasan. Az Indigó a megtáltosodott bisztróbor, a felnőtt gyümölcskoktél, a rágómentes beaujolais nouveau, a kigyúrt rozé. Continue reading “A megtáltosodott bisztróbor – Sebestyén Indigó 2020”
I wasn’t exactly over the moon when I realized that as none of my fellow bloggers showed any interest in tasting a zweigelt made by a no-name winery in a non-wine region the unenviable task of assessing the wine and then in all likelihood crushing the dreams of a young winemaker fell on me. It took me some weeks to pluck up my courage and take the plunge. Continue reading “Reasons to be cheerful – Alte Keller Szendehely Zweigelt 2017”
Az a baj, hogy nem hiszek a csodákban. És a Dunakanyarról is előbb jut eszembe Joni, a régió legjobb gitárosa, mint szőlő és bor. Így talán érthető, hogy csak sokhetes spéttel válaszoltam, amikor egy teljesen ismeretlen pincétől azzal kerestek meg, hogy kóstoljuk meg Szendehelyen készült zweigeltjüket. Szerzőtársaim érdektelensége miatt végül én vállaltam magamra az udvarias üzenet megírásának ódiumát, amelyben tapintatosan tudatom, hogy messze esik a kispálya a nagytól. Continue reading “Részemről a szerencse – Alte Keller Szendehely Zweigelt 2017”
You must be logged in to post a comment.