A német riesling sötét titka

Mindenkinek megvan a maga csontváza. A legjobb hírű fajtáknak és borvidékeknek is. A burgundi chardonnay-nak a premox, a Rhone-völgynek a brett, a német rieslingnek pedig a Sponti-Noten. Nagydobra egyiket sem verték.

A Sponti-Noten mint kifejezés a spontán erjedésből adódó szagra vonatkozik. A lehetséges okok és a szerteágazó tünetek legtömörebb összefoglalását Lars Carlberg adja, aki egyszerre fújja a vészkürtöt, oltja a tüzet és oszlatja a füstöt. A szag első megközelítésben kénes vegyületekre tereli a gyanút – kemény tojás, záptojás, gyufaszag, sajt -, sokadik megközelítésben aztán már mindenki gyanús. A Sponti-Noten az eufémizmus eklatáns példája, a jóval riasztóbban hangzó bakszag (németül: Böckser) PR-mosdatáson átesett változata. A kecskedinasztiáról – van Hefeböckser, Aromaböckser, Lagerböckser – született magyar monográfia is, érdemes ránézni.

A bakszag által sújtott borászatok között az első név a J.J. Prüm, amely sokak számára egyben az elsőszámú német borászat. Ahogy jobban beleástam magamat a fórumok hozzászólásaiba, kiderült, hogy a probléma elég sok pincét érint (Markus Molitor, Schloss Lieser, Schäfer-Fröhlich usw.). Ugyanakkor fontos adalék, hogy pl. a J.J. Prüm borok esetében ez csupán átmeneti jelenség, a közmegegyezés szerint idővel kinövik a bakszagot. Egy másik fontos adalék, hogy Németországban állítólag akadnak olyanok, akik ezt nem tekintik hibának, sőt, szeretik (talán „a brett kis mértékben fűszer, nagy mértékben lószer” mintájára).

Én a Bürklin-Wolf és a Fritz Haag birtokborokban találkoztam először a jelenséggel, és igencsak orrba vágott. Ahogyan az ilyen nagynevű pincéknél elvárható a borok kóstolva jó minőségűek, de hogyan tegye túl magát az ember azon, hogy a rieslingek sziporkázó illatszivárványa helyett egy rozsdabarna foltot kap?

A napokban szűkebb baráti körben megkóstoltunk néhány random rieslinget a legújabb évszázad évjáratának apropóján, és ízlelgettük a sponti szó használatát. 2018 tényleg ígéretes, a rieslingek stiláris sokszínűsége pedig messze felülmúlja a képzeletemet.

Dr. Bürklin-Wolf Riesling 2018

A kritikusok évek óta mindig a legjobb birtokborok közé sorolják, én meg csak csóválom a fejem. Most együtt csóváltuk a fejünket, mert a sponti súlyozása igencsak megnehezíti az értékelést. Az illat egy jelentős hányadát a termálvizes fülledtség teszi ki, de azért mindent nem fed el. Az aromatika a citrus-alma tengelyen mozog, ám nem ez a meghatározó élmény, hanem a csodálatos savak, a tömör mag, az energia, a hosszúság. Szerintem képtelenség megjósolni, hogy ki az, akit az illat defektért kárpótol a bonanza a szájban. Engem igen. De a kérdés akkor is felmerül: milyen lenne sponti nélkül?

6 pont és 4750 Ft.

Bassermann-Jordan Riesling trocken 2018

Ez lehetne a birtokborok mértani középpontja. Bájos, üde, friss, igazi riesling. Semmivel sem nyújt többet, mint ami egy alapszintű rieslingtől elvárható (csakhogy egy alapszintű riesling többet nyújt, mint bármely más fajta alapszintje). A rieslingeknél becsúszó buktatók egyike sem terheli: nem édes, nem büdös, nem savhangsúlyos. „Fruity”, ahogy a művelt német mondja. Ugyanakkor a Bürklin-Wolf mellett pehelysúlyú és populáris.

6 pont és 4600 Ft.

Peter Jakob Kühn Oestrich Riesling Trocken Quarzit 2017

Más évjárat, más súlycsoport. Kis borászat, nagy név. Biodinamikus gazdálkodás, burgundiai ihlet. Megosztó bor, és ezért a félig háziasított savak a felelősek: soha nem lehetsz benne biztos, hogy belekap-e a simogatásra nyújtott kézbe. Színre meglepően sötét, az illat egyedi és komplex: petrolos, sült almás, gyógypemetefüves, narancshéjas, dohányos. A sav mennyisége a tűréshatár felső szélén. A sav minősége nem éri el a Bürklin-Wolfét, annak polifóniájához képest ez maximum kétszólamú. Eredeti figura, összetett aromatika, tömör szerkezet. Kiscsoportos közmegegyezésünk szerint: Mélyvíz, csak úszóknak!

6 pont és 9000 Ft.

Van Volxem Saar Riesling 2015

Évekkel ezelőtt egy VieVinumon jegyeztem meg magamnak a nevet, és azóta csodálkoztam, hogy senki nem hoz belőle Magyarországra. Végre megérkezett. Az illatára fölösleges sok időt pazarolni (sok szót pedig egyenesen képtelenség lenne) – maradjunk annyiban, hogy már nem szag és még nem illat (valószínűleg kifakult sponti). De kóstolva nagyot üt. Volt a sorban bájos, sziporkázó, kantiánusan mélyenszántó riesling, ez azonban valahogy más rugóra jár, ledobja magáról a szokásos jelzőket, kibújik a szabvány kategóriák alól. Kóstolva a szép esztétikai élményét adja anélkül, hogy szép lenne. Sok benne az anyag és az akció, a történetnek van sodrása, nem hagy pihenni, de nem akar agyon nyomni sem. Ezzel a borászattal szeretnék alaposabban is megismerkedni.

Csillagos 7 pont és 5200 Ft.

Wilker Riesling Kabinett 2018

Mintha a sauvignon blanc és a riesling összes gyümölcsért felelős vegyületét egyetlen borba sűrítették volna. Populáris és bitang jó. Miközben egyáltalán nem műanyag, a savak pl. egy igényesebb dűlőcsodában sem lógnának ki. Frissít, feldob, gyönyörködtet, olcsó. Mit kívánhatnánk még 10 euróért?

6 pont és 3500 forintért ordító best buy.

Ott Riesling Feuersbrunn 2018

A 2017-es Riesling Feuersbrunn iskolapéldája volt annak, amikor az elegancia és egyensúly bűvkörében élő borász berezel a forró nyártól, és idő előtt szüretelni kezd. Ez viszont telitalálat. Egy üveggolyó. Löszön termett osztrák rieslingtől nem várhatjuk el, hogy a savak olyan ércesen pengjenek, mint egy echte németnél, és az illatban is több a réti virág, meg a széna, mint az őszibarack vagy az ananász, a kortyba viszont nem lehet belekötni: finom, harmonikus, hívogató. Kikapcsol és bekapcsol.

7 pont és 6250 Ft.

Válasz