Feltámasztott múlt: a csókaszőlő. Szentesi interjú és mini vertikális.

Csókaszőlő Nadapon, Szentesi József ültetvényében. Fotó: Kovács András (Borrajongó)

Vertikálisokat taglaló sorozatunk következő szereplője egy olyan bor, ami még csupán bontogatja szárnyait, de történelmet készül írni. A borfogyasztó világ figyelmét helyi fajtákkal nyerhetjük el, és valljuk be, vörösben nem erősek a lapjaink (a kékfrankos és talán a hisztis kadarka rejt potenciált). Mára gyakorlatilag letűnt régi fajták feltámasztásával aduászokat kaphatunk kezünkbe Szentesi Józseftől – többek között a csókaszőlőt.

Continue reading “Feltámasztott múlt: a csókaszőlő. Szentesi interjú és mini vertikális.”

Keserédes – Királyudvar Sec 2005-2011

A Királyudvar meghatározó és elbizonytalanító szereplője Tokaj modernkori történetének. Szepsy István és Demeter Zoltán is innen állította magát röppályára, a 2000-es Úrágya Furmint a száraz tokaji feltámasztásának origója és távolról sem biztos, hogy azóta sikerült bárkinek túlszárnyalnia. A tulajdonos, Anthony Hwang a másik birtokánál, a loire-i Domaine Huet-nél hagyományos rendszerből emelte át a ’Sec’ és a ’Demi Sec’ kategóriát; ennek azóta sincs követője Tokajban. Nevével ellentétben a Sec gyakorlatilag félszáraz, a Demi Sec pedig félédes. Continue reading “Keserédes – Királyudvar Sec 2005-2011”

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015”

Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011

13 évesen pimaszul fiatal.

Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011”

Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy fehérbort nem érdemes érlelni. Legalábbis nem a klasszikus évtizedes léptékben. Én úgy könyveltem el, hogy a komolyabb fehérek 3-5 évesen mutatják legszebb arcukat, 10 év után pedig meglepetés, ha a koron kívül marad még bennük valami tiszteletreméltó. Continue reading “Tiszteljük a kort? – Villa Tolnay Rajnai Rizling 2005-2009”