Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy fehérbort nem érdemes érlelni. Legalábbis nem a klasszikus évtizedes léptékben. Én úgy könyveltem el, hogy a komolyabb fehérek 3-5 évesen mutatják legszebb arcukat, 10 év után pedig meglepetés, ha a koron kívül marad még bennük valami tiszteletreméltó.
Ebben a meggyőződésemben három magyar fehér is megingatott az elmúlt egy évben: Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2009, Kreinbacher Kőkonyha Cuvée 2008 és 2009. Mindhárom esetben el tudtam hinni, hogy a borok szebbek most, mint piacra kerüléskor, és ha illatban nem is, de kóstolva talán a 3-5 éves énjüknél is többet nyújtanak. Ez adta a lökést, hogy egy mini-sorozathoz mini-vertikálisokat kérjek olyan borászoktól, akikről sejtettem/tudtam, hogy tartós fehéreket készítenek. A kérésem opcionális része az volt, hogy nagyjából 2008 környékéig nyúljanak vissza.
Tokajon kívül nehéz lenne olyan fehérboros pincét találni, amelynek elismertsége vetekszik a Villa Tolnayéval. Én a feltétlen rajongásig soha nem tudtam eljutni. Az évek során rengeteg borukat kóstoltam, és ahogy visszaemlékezem, mintha hullámvasúton ülnék: amint valami igazán nagyszerűvel találkoztam tőlük, szinte azonnal jött a gyomorszorító zuhanás.
Ennek a Rajnai Rizling-sornak is úgy futottam neki, hogy néhány nappal korábban a kóstolási jegyzeteimet a 2016-os Chardonnay-ról így zártam: „Első benyomás: nagyon fás, második benyomás: nagyon fás, harmadik benyomás: lehet itt egy jó chardonnay, aminek idő kell”. Ez sajnos illő és egyben bosszantó kerete a személyes történetünknek, mivel életem első Villa Tolnay-borai is a hordóról szóltak: „Illatban hamisítatlan multiplexfíling: színtiszta vajas pattogatott kukorica. Amikor a vérengző popcorn megpihen, a háttérben földereng valami virágos, őszibarackos motívum” (Bandérium Cuvée 2005).
A felkérésre 5 évjáratot, 10 palackot kaptam. A 2005-ös és a 2006-os rajnai palackba került, a másik három burgundiba. Lehet, hogy csak beleképzeltem, de mintha ezzel szinkronban koncepcióváltás is történt volna. Az első kettő elhelyezhető lenne a riesling koordinátarendszerben, a folytatás viszont csak erőnek erejével préselhető bele. Az illat, a 2008-as kivételével, minden esetben azonnal elárulta, hogy a borok korosak; volt, ahol idővel aztán túl lehetett látni ezen a lanolinos ködön, és akadt olyan, ahol egyáltalán nem.
2005
Minimális élvezet, nehéz elhinni róla, hogy valaha jó lehetett. Túl sok sav, túl sok fa, túl kevés minden más. Savanyító savhangsúly, és ami ezen túl látszik, az erősen óboros és erősen fás. Mindkét palackot megkóstoltam, lényegi különbséget nem mutattak. Pedig valamikor nagy ígéret volt:
„Következő tételünk egyöntetű örömöt váltott ki a társaságból: na végre egy rendes bor! Ráadásul magyar: Villa Tolnay 2005 Rajnai Rizling. Illatban még mindig érezhető az újhordó, édeskés, vaníliás jegyek, némi gesztenyés beütéssel. Behízelgő illat, ami a pohárban eltöltött néhány perc után koncentrált ásványosságba vált át. Komplex és elegáns egyben, a már majdnem érett borok finom tercier aromáival. Savak-cserzőanyag, alkohol kifogástalan egyensúlyban. Egyöntetűen nagy bort kiáltunk, szerintem is joggal. Még mindig felfelé tart ez a tétel. Hogy Lesti Zolié-e a dicsőség, vagy a jó szemű gazdáé, nem firtatjuk. A bor tényleg mindent tud, amit egy komoly vulkáni bornak tudnia kell. 8 pont” – Mészáros Gabriella.
2006
Az első palackot kemikáliákra emlékeztető szag és íz hatotta át, a második fenomenális volt. Nem csak hogy a leginkább riesling a sorban, de egyúttal az egyik legjobb magyar fehér, amit valaha kóstoltam. Aztán sikerült vásárolnom egy harmadik palackot is – néhány napja még szerepelt a Bortársaság kínálatában 3900 Ft körüli áron -, az szintén jó formát mutatott, mégha a második szintjét nem is érte el.
A visszafogott illatban itt is a lanolinos, levendulás vonal a meghatározó, de azért érzékelhető némi petrol és zöld őszibarack. Kóstolva aztán szárnyra kap: igazi riesling, dinamikus, vibráló korty mézzel, zöldfűszerekkel, mandarinnal és őszibarackkal. Koncentrált, olajos, a végén enyhén cseres. Emlékezetes, nagy bor, az illat mattságán kívül más kritika nem érheti.
2007
180 fokos fordulat stílusban. Nagy test, nagy élvezet. Vastag, szamorodnis jellegű bor fával erősen megtámogatva. Az illatban lanolin, széna, méz, törökméz. Kóstolva széles, áradó, testes, riesling karaktert nem nagyon mutat, bár a zöld barack és a viszonylag élénk savak talán segítenének elárulni a fajtát. Selymes felszínű, sűrű, nagyon érett anyag. Ízben trópusi gyümölcsök és egy fűszeres, talán gyömbéres, pikáns jegy. Az alkohol igencsak magas, és a fát sem tudta integrálni. Valószínűleg nem sok tartalék maradt benne, mert másnapra összezuhant.
2008
A sor legfiatalosabb tagja. Az egyetlen, ahol az illatnak nem meghatározó eleme a levendula és a lanolin. Vibráló, fűszeres, kiegyensúlyozott. Az illat komplex, petrolos, szarvasgombás, citromfüves és zöld barackos jegyekkel. Kóstolva kiváló az egyensúly, az ízmélység és a struktúra. Nagyon hosszú. A fát nagyrészt integrálta. A második hármas stílusán belül ez a legsikerültebb darab, egyfajta turbó riesling, de riesling. Remek bor.
2009
Micsoda év lehetett! A sajátos Villa Tolnay Rajnai Rizling stílus legteljesebb megvalósulása. A fajtát inkább kizárásos alapon lehetne megmondani, de mint bor különleges, egyedi és hedonisztikus. Van mindene, és semmije sem kevés.
A levendulán túl az illat petrolt, méhviaszt, citrusokat és krétát mutat. Kóstolva dús, öblös, nagyvonalú, nem rieslinges karakterű, de a savak a vártnál élénkebbek, a korty szaftos és élő, mintha lenne benne egy késhegynyi maradékcukor, ami hozzájárul a gyümölcsök kiemeléséhez (alma, őszibarack, kandírozott narancs). Olajos textúra, a korty végén egy kis cserességgel. A 2007-esre hasonlít, de annál arányosabb, élőbb és összetettebb. Nagy, mély bor.
Konklúzió
Kiváló borok, a 2005-ös kivételével, mindegyiket büszkén tenném akár külföldi vendégek elé is. A 2006-os pedig az általam kóstolt legnagyobb érett rieslingek közé tartozik. Személy szerint nem bánnám, ha a hagyományos riesling-képhez közelebb esnének, de tagadhatatlanul izgalmas, egyedi, tartalmas borok. Bár a 2006-os és a 2008-as még most is friss, én úgy saccolom, hogy a Villa Tolnay Rajnai Rizlingek ideális, érett kora 5-7 év közé eshet.
[A borászatnak ezúton is köszönöm, hogy a borokat rendelkezésemre bocsátotta, és köszönöm az élményt!]
You must be logged in to post a comment.