Papíron minden fasza, ráadásul, jó helyről kapott ajánlólevelet. Az eredmény mégis – vagy éppen ezért – inkább lelombozó, mint felvillanyozó. A promóban röpködnek a varázsigék: a borász és családja elhivatott, hisznek a helyben, tenyésztik a mangalicát, sütik a kenyeret, organikusan futtatják a szőlőt, finomseprőn érlelik a bort. A pohárba azonban csak egy átlagos reduktív olaszrizling került.
Szóval, az úgy volt, hogy Ripka Gergelytől, a Tokaj Guide és a Táncoló Medve nagyrabecsült szerzőjétől kaptam egy tippet: a 2019-es Martinus olaszrizling belémvaló bor, alkalomadtán kóstoljam meg. Fejben beírtam az előjegyzési naptárba, aztán valahogy mindig elfelejtődött, és amikor végre mégsem, már 2020-ra váltottak. Szóval, őt nem terheli semmi felelősség, ez nem az, amit ő nekem szánt.
Félreértés ne essék, nem rossz bor ez, csak éppen ajánlásra méltatlan. Szabvány ipari termék, a tűzvédelmi és környezetvédelmi előírásoknak megfelel, a címkén feltüntették, hogy szulfitokat tartalmaz, az ára versenyképes. A főzőműsorokból megtanultam, hogy az ételek sikeréhez a legfontosabb alapanyag: a szeretet és a szenvedély – a Martinus Olaszrizlingből valószínűleg ezeket felejthették ki. Tutti-fruttis, harapós savú, sebesen hadaró reduktívka. Aromáiban egres, ananász, alma, előbb jutna eszembe róla sauvignon blanc, mint olaszrizling. Az összkép hideg, rideg, bár el tudom képzelni, hogy fröccsként működik.
4 pont és 2150 Ft.
You must be logged in to post a comment.