Spanyolkák

A címet a roppant idióta brit sorozattól loptam – Little Britain -, amit valaki valahol Angolkáknak fordított, utólag is elismerésem. Amikor elkezdtem összemazsolázni a mezőnyt, meg sem fordult a fejemben, hogy a fáklyás menetet majd vesszőfutás sprintek fogják megszakítani. Megfizethető spanyolokkal igazából csak egyszer égettem meg magam, annak is van vagy tíz éve: a kezdeti sikerektől elbizakodottan belenyúltam a Decantalo gettónegyedébe – 4-6 eurós borok alig hihető pontszámokkal -, és akkor azért megjegyeztem magamnak, hogy nem mind krémes, ami spanyol (azt már tudtam korábban, hogy a pontos labdával zsonglőrködő tibibácsikkal ajánlatos lenne csínján bánni, mégis felnyergeltem a szopórollert).

Szóval, összegyűlt egy kis kollekció az itthon kapható olcsó(bb) spanyolokból. Hát, vagy nálam került feljebb a mérce, vagy náluk lejjebb, de két nap alatt lett egy liter főzőborunk.

Telmo Rodriguez Corriente 2018

Te is fiam, Brutus? Majdnem ment a levesbe, de aztán a harmadik nap tájékán kiderült, hogy bár közelebb esik az ihatatlanhoz, mint az élvezeteshez, azért mégiscsak iható és el is fogyott. Jobb sorsra érdemes vagy inkább szánt bor, csak hát az alapanyag nem teljesen érett be. Aztán utána már hiába kapta meg a szabvány riojai érlelést, a tölgyfa nem váltja ki a napsütést (vagy a hozamkorlátozást). 4-5 pont és 4650 Ft (de már nem kapható).

El Pacto Rioja 2018

Általam nagybecsben tartott borgyár sokadik brandje. Nem mondom, hogy Lopez de Haróval még soha nem futottam lyukra, de azért messze szufficites a mérleg. Itt valamit nagyon benéztek. És én is. Nem jutottam el odáig, hogy komolyabban elemezzem. Az első kóstolási jegyzet torzóban maradt, és aztán nem is egészült ki: „furcsán citrusos, savpótlás?”. Az emlékeimben fülsiketítő, velőtrázó kakofóniaként maradt meg. 2-3 pont és 6000 Ft (de már nem kapható).

Telmo Rodriguez Dehesa Gago 2020

Először nagyon rossz. És itt véget is érhetne a kóstolási jegyzet, mert tényleg minek megvenni egy olyan nem éppen olcsó bort, ami bontás után büdös. Aztán a harmadik napon kezd kiegyenesedni. Szóval, jó szőlőből készült ez, csak még nem készült el. Akkor meg miért árulják? Inni nem rossz, szagolni fölösleges. Mint ahogy megvenni is. 4 pont és 4850 Ft.

Casa Rojo CL98 2020

Elég sok Casa Rojót kóstoltam már – akadt köztük meglepően jó és meglepően rossz. Az eredeti (és eredetieskedő) címkék sokat segítenek, de köztudottan léteznek olyan startup borászati befektetési csoportok, akik dizájnban és üzleti tervben sokkal előrébb járnak, mint borászati knowhowban. Ez a bor messze a pozitív oldalon van. Sőt, tempranillóból nem nagyon lehet ennél nagyobb gyümölcsbombát készíteni. Érdekesnek nem mondanám, de mindene a helyén és minden porcikájában szép. Erős 6 pont és 6000 Ft. (Sem a név, sem a kép kódját nem sikerült feltörnöm.)

Palacios La Vendimia 2020

Végre egy bor a végére, amiben még soha nem csalódtam. Spanyolországban ez egy 8 eurós tapas-bor, nálunk igényesebb parti-kellék. Tényleg nehéz elképzelni azt a fogyasztót, akinek ez ne ízlene. Még azt sem mondhatom, hogy photoshoppal okoskodták össze. Szerintem szénsavmacerált valamilyen arányban, kapott egy rövidke hordós érlelést, és az 50 százalék grenache szépen kikerekíti, kisimítja a tempranillót, fordítva pedig az 50 százalék tempranillo szépen visszabillenti az édességből, a túlsúlyosságból, krémességből a grenache-t. 5-6 pont és 4250 Ft.