Ha valami olyan, mint egy olaszrizling, de olasz, ahhoz semmi közöm. Ha olaszrizling és magyar, akkor bezzeg azonnal tapsikolok, mint a csattogós lepke. Mostanában és általában gyakran eszembe jut, hogy a borértéshez szerelem is kell, vagyis vágy. Ameddig az nem támad, addig a kóstolás csak katalóguslapozgatás, kirakatnézés, piszmogás, nem pedig alámerülés, odaadás, koncentráció. Az a bor, amelyik pusztán a palack tartalmával át tud bennünket rántani az első körből a másodikba, tényleg tud valamit.
Nem vagyok Gavi-szűz, de amikor Drop Shop kiruccanásunk végén megálltam a polc előtt, hogy a kóstolósor megfizethető felfedezettjeiből vásároljak, akkor Hebenstreit Ádám unszolása nélkül biztosan másfelé veszem az irányt. Azt terjesztem ugyan magamról, hogy szeretem az olasz fehéreket, de az állításnak nincs igazi fedezete, a Gavi-képem is csupán két szóból állt eddig: nem rossz. Azt is csak most jegyeztem meg, hogy a Gavi nem egy fajta, az a cortese, és nem Marche környékén kell keresni, hanem Piemontban.
Ha önmagában kóstolom, talán nem tűnik fel, hogy ez milyen hatalmas kis bor. A Nicola Bergaglio név nekem semmit nem mond, de helyben ők egy intézmény, dinasztia, szakértelem etc. És nem használnak hordót!
Szóval, az volt az eredeti tervem, hogy miután a Tokaj Nobilis általam elparentált Barakonyi Hárslevelűje egyetlen magyar borként bekerült a Decanter év borai összeállításába, veszek belőle egy palackkal és még egyszer nekifutok a becsület és a tisztánlátás jegyében. Hogy ne vákuumban kóstoljam, egy jó olaszrizlinget – Figula Száka 2018 – és egy jó tokaji szárazat – Demeter Zoltán Dry 2019 – teszek mellé. De a Barakonyi a szegedi BT üzletben nem volt raktáron, így a kísérete a Bergaglio Gavi mellett kötött ki. És a Figula Száka nagyon szép bor, és a DZ Dry is kiváló a maga nemében, de mindkettő könnyed lektűrnek tűnt a Gavi mellett. Ez a bor újra ráébresztett, hogy a koncentráció mekkora érték és nem tévesztendő össze a súllyal. Tömör, rétegzett, érett anyag, az egész szájat betölti, de nem nehéz, nem telít el.
Az illat leginkább olaszrizlingre emlékeztet, virágporos, akácvirágos, puskaporos, némi sárga ringló és egres beütéssel. Kóstolva lenyűgöző a beltartalom, igazi háromdimenzós korty, finoman vibráló savakkal, finom mineralitással és finom cserességgel. A lecsengés elegánsan fanyar és szolidan tüzes. Gyémánt kontent. Az öreg tőkéken (50 év) túl, feltételezem, hogy az alacsony hozam és valamennyi héjon- és seprőntartás lehet a mélység titka.
Közhasználatra (önmagában kóstolva, átlagos elmélyültséggel, vágy nélkül) legyen erős 6 pont, de az én memóriám ezt az élményt 8 pontosként tárolja. 5690 Ft.
Az ilyen borok arra tanítanak, hogy nem tudok semmit. Hatalmas kontinensek léteznek még, ahová be sem tettem a lábam.
You must be logged in to post a comment.