Valamikor nagy tisztelője voltam az évjáratoknak. Erről főleg Villány, a Wine Spectator és a Brunello Consorzio tehetett. Régen volt. Aztán valahogy meghasonlottam, bepöccentem, elfásultam. Mivel öt tő paradicsomnál többet életemben nem próbáltam a termésig elkísérni, nincs bennem elég beleérző képesség, pláne, nem együttérzés, hogy a szőlészek, borászok sirámait komolyan vegyem; amikor egy-egy évjárat aljas húzásait taglalják, én ezt ugyanúgy elengedem a fülem mellett, mint amikor a rádióban az őstermelők a túl sok esőre vagy a túl kevésre panaszkodnak. Kész szerencse, hogy jó bor nemcsak jó évjáratban készülhet.
Nyári Ödön az Nyári Ödön, ha esik, ha fúj. Vagy Nyári Ödön és Emese, ha esik, ha fúj. Nem tudom, sajnos, megmondani, hogy hányadán áll a nemzedékváltás és arra sincs rálátásom, hogy az utóbbi években tapasztalható egyenletesen magas minőség változást jelent-e. Mindenesetre mostanában ahányszor Nyári-bort iszom, mindig az fogalmazódik meg bennem, hogy „lehet, hogy nem ez a világ legjobb bora, de ez egy igazi bor, és én csak ilyet szeretnék inni”.
Károgtam már emiatt sokszor, de nekem nem fér a fejembe, hogy miért a legjobbnak gondolt dűlők szőlőjét adjusztálják a legtöbbet. Ha annyira istenadta az a terroir, akkor miért kell a termést szuvidálni, flambírozni vagy liofilizálni. Amikor dadog az alapanyag, akkor érthető az igyekezet, hogy ilyen-olyan trükkökkel a segítségére siessenek. Amikor viszont nincs hiba, sőt, angyali üdvözlet van, akkor minek tovább pimpelni?
No, ez a kétliteres koronazáras a kendőzetlen valóság maga. Én legalábbis készséggel elhiszem, hogy nincs benne más csak 2019, olaszrizling és a Szent György-hegy. A 2018-as is jó volt, abba viszont egy kis botritisz is csurrant. Ez savban bátrabb, ami talán fröccsben vagy a mostani kánikulában erény. Tanítani lehetne rajta az olaszrizlinget. Az illat birsalmás, vegetális, vadvirágos, vasas. Kóstolva közepes test, kerek korty citromtortás, birses, gyömbéres és mandulás jegyekkel. A sav nem tökéletesen érett, de ez az egyetlen kritikai észrevételem. Ha jobban beleássuk magunkat, akkor az Etna-borok minerális, sevillai narancs dzsemes karaktere is felsejlik. Életerős bor pályája elején.
5-6 pont és 2100 Ft. Best buy a köbön.
A szabvány palackban árusított 2019-es Szent György-hegyi Olaszrizling pedig igazi mestermunka. Valamennyit tölthetett hordóban, esetleg seprőn, ami finoman kerekít rajta, de nem radírozza ki az aromákat és nem szegi lendületét. Az illat meglepően intenzív, kandírozott naranccsal, mézzel és mezei virágokkal. A korty telt, az egyensúly kifogástalan, a sav komplex, a lecsengés enyhén cseres. Magabiztos, elegáns, egészséges bor.
6-7 pont és 2450 Ft. Best buy.
You must be logged in to post a comment.