Ez kapóra jött. Egyrészt kaptam – adtam magamnak – egy olyan házifeladatot, hogy derítsem ki, mit értek ’elegancia’ alatt, másrészt éppen most szemléztem a kova/tűzkő problematikát. Márpedig Chablis a közmegegyzés szerint nemcsak az elegancia iskolapéldája, hanem a tűzkő mint illatjegy hazája is. Ez a puskaporos, égett gyufás jegy annyira menő volt a 90-es években, hogy az újvilági sárdonisták nagy erőket mozgósítottak a recept visszafejtésének érdekében. (A titok, amennyiben helyes a megfejtés, elég illúzióromboló.)
Egy kedves barátom a helyszínen járva a Domaine Louis Moreau-tól hozott egy horizontális ízelítőt: Petit Chablis, Chablis és Chablis 1er Cru. A kóstoló végére a pince mélyéről egy grand crut is előbányászott, igaz, ez semmilyen más tekintetben nem illett a sorba.
Mi az, amit előzetesen tudtam Chablis-ról? Chardonnay, fagyveszély, hűvös éghajlat, tűzköves, famentes, géppel szüretelt, vékonyabb, savasabb, sósabb, meszesebb, mint a hardcore burgundiak. A szolid elegancia és az ásványos jelleg be is jött, ám nem pattintott tűzkő formájában és a famentességért sem tenném tűzbe a kezem.
A miheztartás végett megkóstoltunk két magyar chardonnay-t is. Az egyik a tisztes magyar szintet lett volna hivatott szemléltetni, ez volt a 2021-es Béla és Bandi. Az összevetésben két dolog tűnt fel: a sauvignon blanc fajélesztő mindenhatósága és az intenzitás potméter felcsavarása, ami mindenféle torzításokhoz vezet, amennyiben audiofil füllel fülelünk. A másik magyar chardonnay a terroir fajtafelülíró képességét lett volna hivatott szemlélteni, ez volt a somlói Fekete Pince 2019-ese. Itt elmaradt az összevetés, mert az illó és az ecet nemcsak fajtát és terroirt, hanem magát a bort is felülírta.
Domaine Louis Moreau Petit Chablis 2020
Eszköztelen és hibátlan. Transzparens. Virágos, köves, citromtortás, sárgadinnyés – minden csak visszafogottan. Közepes test, friss és tiszta korty, citrusokkal, krétával és egy fanyar spárgára emlékeztető ízzel. A korty második felétől felfelé ível, a finoman vibráló, komplex savak az egész szájat betöltik és hosszan kihúzzák a lecsengést. Kifogástalan egyensúly, szolid elegancia.
Domaine Louis Moreau Chablis 2020
Mint oly gyakran, a lepapírozott hierarchiában történő feljebb lépés ezúttal nem járt a minőség emelkedésével. Én egyértelműen hordósnak mondanám, a honlap ezt egyértelműen cáfolja. Nem ez lenne az első alkalom, hogy összekeverem a seprőntartást a fábantartással (vagy a honlap nem bontja ki az igazság minden részletét). Az illatot szinte teljesen uralja a fa – vagy a faszerűség – és aztán a kortyot is: simább, puhább, kevésbé izgalmas. A halvány árnyalatokat elnyomják a halvány mogyorós, vajas jegyek. A citrusok, a spárga itt is kinyomozható, pluszban egy kis füstölt sajtos mellékzöngével, de valahogy nincs benne lendület és kellő súly sem. Bármely hétköznapon boldog lennék egy ilyen borral, ám a nyitány után ez lapos folytatás.
Domaine Louis Moreau Chablis 1er Cru Vau Ligneau 2020
A generikus chablis vonalát viszi tovább, de sokkal nagyobb sikerrel. Itt megvan a test, a sav, az összetettség ahhoz, hogy a fás (seprős?) jelleg ne uralja el az összképet. A mindenféle citrusokhoz pörkölt mogyoró csatlakozik az illatban és ebből nem lesz világverő páros. Kóstolva azonban eloszlanak a félelmek: szépen egyben van, több az izgalom, nagyobb a mélység, mint a sima Chablis-ban. Szemben az előző kettővel ebben egyáltalán nincsen spárga. Ismerve a borvidéki árszínvonalat ez 30 euró körül best buy-nak mondható.
Drouhin Vaudon Chablis Grand Cru „Les Clos” 2009
A legnagyobb grand cru területről származik, az egyik legnagyobb burgundi termelő/kereskedőháztól. Első nekifutásra meglepően kortalan, friss, narancsos jegyekkel. Második nekifutásra tipikus fában eltett kompót, ami mára összeérett és lekerekedett, de a tölgy legyőzte a gyümölcsöt, legyalulta a savakat és az árnyalatokat. A korty vizes és erőtlen. Valószínűleg szőlőként sem volt meg benne az a koncentráció és energia, ami a Louis Moreau-borokban.
Fa vagy seprő ide vagy oda, ezek a borok a kifinomultság olyan szintjét képviselik, amiről a legtöbb borvidék csak álmodhat. A kóstoló környékén kóstolt magyar borok arra emlékeztettek, hogy a jól elkészített, populáris stílus néha már nekünk is összejön, de innen még egy holdutazásnyira van a kifinomultság, a terroirt érvényesülni engedő technológia, kultúra. A plakát már megyeget, a szépművészetért még múzeumba kell járnunk.
A Louis Moreau Petit Chablis-t és a Vau Ligneau-t én is megvenném (15 ill. 30 euró).
[A nyitóképet innen metszettem: https://www.facebook.com/louismoreauchablis]
You must be logged in to post a comment.