Talán az őshonos fajták iránt fel-fellobbanó lelkesedésem késztethette kedves barátomat arra, hogy megajándékozzon ezzel a palackkal. Életem első Tóth és Tóth-ja, életem első nem-Szentesi gohérja. Magamtól le nem venném a polcról, sem a név, sem a címke, sem az ár nem csábít hirtelen felindulásból elkövetett beszerzésre. De hát ezért vannak a jó barátok.
Semmi nem mentheti azt, aki egyetlen adatból rajzol grafikont, a hüllőagyam mégis rendszeresen megteszi: a Tóth és Tóth Gohért precízen dolgozó borász készítette egy tehetséges fajtából a szabvány iparági trükk bevetésével. A trükk a sauvignon blanc segítségül hívása. Mind magyar, mind külföldi borok esetében olyan gyakran találkozom SB-os jegyekkel, hogy egyrészt beletörődtem, másrészt beláttam, hogy meghaladja a képességeimet annak felderítése, hogy csupán fajélesztő vagy esetleg szőlő is részt vett a jellemformálásban.
Ha a szokásos kóstolótempómban – bontás, szaglás, két korty kiköpve, egy korty lenyelve – értékeltem volna, akkor a konklúzió talán kimerül annyiban, hogy egy jó, SB-nal megtámogatott magyar fehér próbálkozás akármilyen fajtából. De volt rá három napom, hogy elnyammogjak rajta, illetve, ami még fontosabb: mellé keveredett a tavalyi világbajnok új kiadása. Az ex-világbajnokról majd holnap.
A gohér fajtajellegét valószínűleg nem ezen a boron fogják tanítani. Viszont tisztességes áron kapható, hibátlanul kivitelezett, finom bor, ami egyaránt elkerüli a zéró dozázs limonádé és a félszárazság határait feszegető egyputtonyos limonádé csapdáját. Az illatban a zellerszár mellett még egy kis zöldpaprikásság is felbukkan a szabvány egres és ananász mellett. Élénk, de nincs túltolva, sem nem geil, sem nem zavaróan pikáns. Inkább izgalmasan pikáns és ez kóstolva is igaz. Kerek, jó inni, a test, a sav, az aromák szép egyensúlyban vannak. Frissít, ám nem hasít, a sav érett, a test jó közepes és végig aktív a fanyar csavar. Sokáig keresgéltem, hogy honnan ismerős ez a világ, aztán rájöttem, hogy a „szelídebb sauvignon blanc” leírást verdejóknál szoktam kötelezően elsütni, és ha már elindultam ezen a lejtőn, akkor nincs megállás: megszületett a hevesi verdejo.
Ahhoz, hogy a Lidlben terített Zelna légterét megsérthesse mennyiségre lenne szükség, és pont ez az akhilleszsarka: mindössze ezer palack készült belőle. 2450 forintért jó vétel, én bármikor szívesen innám újra.
You must be logged in to post a comment.