Régebben a francia terroirsuttogók csodafegyverének, akarom mondani, szemérmetlen hasbaakasztásnak tartottam a két perccel éjfél előtt megjavult évjáratokat. Aztán egyre gyakrabban hallottam borászoktól, hogy az évjárat minősége mégis csak az utolsó két héten áll vagy bukik, és hátrébb vontam az agarakat. 2022-ben Németországban is megtörtént a nehezen magyarázható csoda: a nyár emberemlékezet óta nem tapasztalt hőséget és aszályt hozott, a borok mégis üdék, illatosak, kiegyensúlyozottak.
A Mosel Fine Wines mélyreható elemzése szerint 2022 nyara még a hírhedten aszályos 2018-at is alulmúlta 30 százalékkal, az életükért küzdő tőkék standby-ba kapcsoltak, aztán jött a szokatlanul csapadékos és hűvös szeptember és valahogy helyre billent az egyensúly. De hogyan? Normál körülmények között az ilyen kánikulai kényszerleállásoknak súlyos következménye van: a cukorgyűjtés és a fenolos érettség szinkronja felborul és ezzel elúszik a kiemelkedő évjárat esélye. Ha ráadásként a szikkadt, apró bogyókba az őszi eső vizet pumpál, akkor a tűrhető évjárat esélye is elúszik: hígul a lé, reped a héj, esz a penész. Hogy a buktatók miért nem adódtak össze 2022-ben, senki sem tudja. Borászok nyilatkozataiban egyre gyakrabban találkozom azzal az állítással, hogy a szőlő megtanult alkalmazkodni a melegebb és szárazabb időjáráshoz (és valószínűleg a borászok/szőlészek is rájöttek, hogyan tehetik magukat hasznossá).
A Mosel Fine Wines összegzése szerint a 2022-es borokat két ponton érheti kritika: helyenként szellős a szerkezet és nemegyszer kicsorbult a savak éle. Én eddig egyértelműen pozitív tapasztalatokat szereztem, persze az én merítésem nagyon szűk, hozzám csak a legnevesebb borászatok megfizethető borai jutnak el. Amit most kóstoltam, nem mind német és nem mind 2022-es, de legalább riesling mind.
Dr. Bürklin-Wolff Riesling 2022
A pincétől megszokott „sponti-noten” csak visszafogottan jelentkezik az egyébként kirobbanóan élénk illatban (zöld őszibarack, mandarin, szőlő). Kristálytiszta, nagyon tipikus német riesling, delejező savakkal, tele energiával és a fanyarság minden lehetséges árnyalatával – a gyümölcshéjtól a gyümölcsmagokon át – a hosszú lecsengésben.
Erős 7 pont és 7200 forintért jó vétel.
Clemens Busch Riesling Vom Grauen Schiefer 2022
Clemens Busch borait inkább tisztelem, mint szeretem. A koncentráció soha nem hibádzik, de a csengő-bongó savak és a gyümölcskosár, amit én a fiatal birtokborokhoz társítok és ellenállhatatlannak találok nem része a pince stílusának. Más megközelítésben: monolitikusnak és monokrómnak hatnak. Első szippantásra itt is érezhető volt egy kis fás/seprős mattulás és a sav sem a Bürklin-Wolff ultrarövidhullámán sistereg, de a második kortytól önállósította magát és többé nem méricskéltük másokhoz, hanem belefeledkeztünk és elmerültünk benne.
Az illat nem tipikus riesling, viszont annál szebb és izgalmasabb: ananász és sóban eltett citrom találkozik valamilyen minerálisnak mondható, hűvösebb jeggyel. Kóstolva koncentrált, sós, ízgazdag, krémes, a citrusok zöld őszibarackkal egészülnek ki. Végtelen lecsengés. Csodálatraméltó bor.
8 pont és így még 10 ezer forintért is remek vétel.
Maximin Grünhaus Maximin Riesling 2022
Feinherb – magyarán: félszáraz, félédes áthallásokkal. Én kissé kiszerettem ebből a legnémetebb műfajból, az élvezet ugyan mindig garantált, de a maradékcukor mázol és elfed, mint a wall of sound, ritkán találkozom olyannal, ami meghálálja az elmélyült figyelmet (pl. Van Volxem VV-k). Ez is egy szabvány cukifalat, csupa gyümölcs és itatja magát, de azért ennyi pénzért minimum egy elemiszintű találós kérdést elvárnék. Feleennyiért nyelném, mint kacsa a nokedlit. 5-6 pont és 7000 Ft.
Pannonhalmi Főapátság Prior Rajnai Rizling 2022
Finom, telt, kerek, kedvesen édes, szaftos korty. A megfelelő feszültség eléréséhez a kortyvégi fanyarság is besegít a savaknak. Az illat komplex, szerecsendióval, szecsuáni borssal és sárgaalma héjjal, ízben inkább a körte és a citrusok érvényesülnek. Van súlya, eleje, közepe, vége, tetszetős, de nem hivalkodó vagy behízelgő.
Régi rajongó vagyok és ez a bor semmit nem tett azért, hogy a rajongásom lanyhuljon. A nagybetűs rész, tehát, továbbra is az, hogy magyar fehérborként a Prior az egyik legjobb, ezt a teltebb, krémesebb rajnai stílust könnyű szeretni, amatőrök számára is befogadható, azaz kiváló ünnepi-és ajándékbor. A német rieslingek elitjéhez tartozó Bürklin-Wolff és Clemens Busch mellett azonban olyan érzésem támadt, hogy a Prior egy szépen összeokoskodott bor, hogy a terroir érdekességét a borász esze pótolja. És így felmerül a kérdés, hogy van-e továbblépési lehetőség, lehet-e egyszer a Prior nagyon jó borból nagy bor.
6 pont és 6300 forint.
Villa Tolnay Rajnai Rizling Kápolna-domb 2020
Az ilyen boroknál, az ilyen csalódásoknál azzal szoktam kihúzni magamat a piszkos munka elvégzése alól, hogy ne nekem higgyenek, hanem a nálam sokkalta rátermettebb és ezerszer tapasztaltabb kritikusnak, ez esetben Stuart Pigottnak. Márpedig szerinte ez egy 95 pontos bor. Én zavaróan hordósnak, vastagnak, kesernyésnek találtam és nem tudtam fedésbe hozni a saját riesling elvárásaimmal. Ebben a mezőnyben értelmezhetetlennek tűnt, ugyanakkor önállóan kóstolva nem egy rossz bor, csak a riesling-szűrőt kell kikapcsolni a fejünkben.
5-6 pont és 7000 forint.
You must be logged in to post a comment.