Mielőtt megválaszolnám a kérdést, egy gyors fejtágító azoknak, akik átaludták az elmúlt 5 évet vagy tokaji furmintot bottal sem piszkálnának meg. A Gizella név mögött Szilágyi László, a Balassa mögött Balassa István rejlik. Emberileg jó barátok, szakmailag rokonszellemű újítók. Mindkét bor az ihatóbb tokaji száraz (értsd: könnyebben csúszik) törekvés jegyében született és ebben a kategóriában etalonnak számítanak.
A Gizella Gizella nemcsak mindent elkövet, hogy faragjon a furmint súrlódási együtthatóján, hanem magából a furmintból is farag, lévén nagyobbrészt hárslevelű. A Balassa Balassa kevésbé radikális, egyrészt vegytiszta furmint, másrészt kisebb hányada hordóban érik.
Ahogy én látom, az áramvonalasabb tokaji száraz fejlesztési iránynak két buktatója lehet. Az egyik, hogy túl jól sikerül, azaz a bor csúszik, de elvész belőle a furmint és Tokaj. A másik, hogy kiderül, hiába minden hi-tech szobrászkodás, ahol furmint van és Tokaj, ott komoly közegellenállással is számolni kell. Ez a két birtokbor elkerüli a buktatókat, a GG az elsőt, a BB a másodikat. A nagy különbség, hogy kátyúkerülgetés közben a Gizella megtanult repülni, a Balassa egyelőre csak szlalomozni.
Gizella Gizella 2023
A rajongásmunka javát már elvégezték előttem, de azért én is nekifutok. Ha a 2021-esről azt írtam, hogy “mer a szőlőre támaszkodni és az nem hagyja cserben”, akkor ez a 2023-asra hatványozottan igaz. Forradalmi bor, meghökkentően finom, de egyáltalán nem kommersz. A legjobb moseli birtokborok világát idézi, bár úgy sejtem, hogy vakon inkább egy müller-thurgauval vagy weissburgunderrel téveszteném össze, mint rieslinggel. Olyan közvetlen, fedetlen, áttetsző, tiszta, amilyen csak egy reduktív bor lehet, de közben mentes azok Cybertruck-hangulatától. Az illatot receptre kellene felírni kedélybetegeknek – alma, körte, őszibarack, melegebben ananász és mangó. Loud and clear. Kóstolva tele energiával és zamattal, a maradékcukor mesterien adagolt, ott van, de nem tűnik fel, kiemeli a gyümölcsöt, kerekíti a testet, csitítja a savat. Minél többször kóstoltam, annál több árnyalata tárult fel, nem is igazán értem, hogy a texturális játék miből fakad (pusztán a szőlő vagy besegített a seprő?). Én még a palackozás előtt előfinanszíroztam egy hatos kartont és így 3000 forintot fizettem egy palackért. Most úgy látom, hogy a Bortársaságnál és a Radovinnél is 4000 körül van. Márpedig 10 euró nagyon jutányos ár egy 7-8 pontos borért.
Balassa Balassa 2023
Szerencsétlen sorsolás, mert amúgy ez nem egy rossz bor. Aki nagyon szereti a tokaji furmintot, az talán még jobban is fogja szeretni a Balassát, mint a Gizellát. Ezt szolidaritásból mondtam.
Az illatban érett, édes vilmoskörte és egres, no meg egy kevés hordó. Kóstolva jóízű, a maradékcukor segít a gyümölcsnek érvényesülni, ehhez társul egy kis vegetális mocorgás. Felismerhetően furmint, de volt gyerekszobája. Semmi varacskoskodás, semmi izmozás, kulturált, kellemes, könnyen szerethető bor, amit ebben az árkategóriában elvárhatunk, azt megkapjuk. Viszont nem egy bonyolult egyéniség. A praktikus nehézségekkel nem vagyok tisztában, de a hedonista és a teoretikus énem azt mondja, hogy aki idáig elment a furmint újrafazonírozásában, annak érdemes lenne a Gizella-féle szabásmintát is kipróbálnia. 6 pont és 4000 Ft.
Két bort kóstoltam még, hogy tágabb legyen a kontextus. A nyomokban még fellelhető 2021-es Gizella most is kerek és komplex, de ledöbbentem, hogy a papíron minimális hordó ellenére is mennyire markánsan fásnak hat a 2023-as mellett. A 2020-as Dóka Éva Furminttal az egzotikus kispincékkel szembeni adósságomon próbáltam enyhíteni. Ahhoz képest, hogy zalai és alig ismert, nem rossz, sőt, megkockáztatom, hogy eléri egy másodvonalbéli tokaji furmint színvonalát. Arról már nem ő tehet, hogy ezúttal dupla hendikeppel indult: nem szeretem a hangsúlyos hordót, és ezek a tokajiak nem a második ligában játszanak.
You must be logged in to post a comment.