Három héttel ezelőtt vendégeket fogadtunk és mikor máskor fordult volna elő velem először, hogy egy garantáltan TCA-mentes, technikai parafadugóval zárt palack dugós lesz. A bor egy vaktesztben lett volna fontos szereplő, és a dolog sportértékét tovább növelte, hogy korábban, gyors egymásutánban kétszer is kóstoltam minden probléma nélkül. Le voltam törve, mint a bili füle. A defektes palack aztán valahogy elkerülte a figyelmemet és csak két héttel később vettem észre, hogy még mindig ott van a spájzban egy béna kis alkalmatossággal lezárva. Hirtelen ötlettől vezérelve behűtöttem, és újra megkóstoltam. A két hét ridegtartás meg sem kottyant neki. Sajnos, a TCA-nak sem.
Pont aznap került elém Kathleen Van den Berghe MW értekezése a TCA terebélyes rokonságáról és ebben említést tesz a folpackos ellencsapásról. A lényeg, hogy a háztartási műanyag fólia, azaz a folpack képes megkötni a TCA-t. Fogsz egy darab fóliát, összegyűröd, beleszuszakolod a palackba, visszazárod a dugóval, aztán összerázod, hogy a fólia minél nagyobb felületen érintkezzen a borral. Nem minden folpack egyformán hatásos és a legalkalmasabb sem jelent tökéletes megoldást, de egyértelműen csökkenti a dohos mellékízt.
Szóval volt nekem egy kéthetes, súlyosan beteg Julien Schaal Schoenenburg Rieslingem, aminek egyetlen küldetése maradt az életben: kísérleti nyúlként lenyelni a fóliát. Persze nem volt itthon folpack, a boltok mind bezárva, végül a szomszéd néni riadóztatta a szomszéd néni-csatárláncot az utcánkban, és lett egy darabka folpackunk. Az áttételek miatt sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen márkájú volt az a folpack, ami ezúttal hatástalan maradt. És mint utólag kiderült, az sem biztos, hogy a folpackban volt a hiba, mert én 24 óra helyett csak 5 percig áztattam a borban a fóliát.
Jancis Robinson egy korábbi cikkében a folpack-trükkről azt írta, hogy a dugós bor megmentésén túl, külön öröm nézni a vendégek reakcióját, akik azt hiszik, hogy varázslók vagyunk. Ezt azért ne vegyük készpénznek: a jelenséget tudományos alapossággal vizsgáló tanulmány szerint a hatékonyság az érintkezés időtartamának függvénye és a TCA majdnem teljes eltüntetéshez minimum 24 óra szükséges. Sajnos, mire ezt megtudtam, a bortól és a fóliától is megszabadultam. Én, tehát, nem tudom megerősíteni, hogy a folpack-trükk működik, de talán az olvasóink között akad valaki, akinek sikerült már a műveltségét kamatoztatni.
Kathleen Van den Berghe cikkében egyébként érdekes statisztikák kerülnek elő. Pl. az, hogy a CIVB (a Bordeaux-i Boriroda) 9143 palack 2008 és 2011 között beszerzett bordeaux-it bevizsgálva 1,93 százalékban talált halogénezett anizol-szennyeződést. A beteg borok 23 százalékánál a probléma teljes egészében vagy részben környezeti szennyeződés miatt alakult ki, azaz nem a portugálok lelkén szárad. A tanulmány azt is megállapította, hogy a technikai parafadugóval lezárt borok 1 százaléka fertőzött TCA-val. Én, saját tapasztalat alapján, az arányt még ennél is alacsonyabbnak tippeltem volna.
A kevesebb, mint 2 százalék összdohosságra viszont azt mondanám, hogy túlságosan kedvező fényben tünteti fel a portugálokat. Kathleen Van den Berghe egy másik tanulmányról is említést tesz, ahol 966 felsőkategóriás spanyol vöröst vizsgáltak és ott 16,1 százalékban találtak halogénezett anizolokat és/vagy halogénezett fenolokat. Jó, jó, most már tudom, hogy a dugósság nem feltétlenül dugóhiba, de azt kell mondanom, hogy vagy a bordeaux-iak indulnak sokkal jobb tárgyalási pozicíóból, mint a spanyolok, vagy pincehigiéniában vernek rájuk köröket.
Válasz