“Már csak három palack maradt a pincében. Szép volt annak idején, de mi sem kóstoltuk évek óta. Majd te megmondod, hogy iható-e még” – ezzel a kezembe nyomott egy 2012-es kadarkát Érsek Tamás (horeca menedzser, Bock Pince).
A történet a múltkori kadarkaszemlével indul: az írásra reakcióként az új évjárat kóstolására kaptam felajánlást, és éltem vele. Arról persze szó sem volt még akkor, hogy efféle muzeális műkinccsel is megtisztelnek.
A kadarka éppenséggel nem az érlelhetőségéről híres. Az elmúlt évek tapasztalataira alapozva (lásd például Szentesi 2017, Heimann Céhkereszt 2017) a hasznos élettartamot – avagy a kezdődő hanyatlásig eltelő időt – élvonalbeli borok esetén is csupán 7-8 évre saccolom (ami nem jelentéktelen érdem, de mégiscsak szerény a nagyvilág elismert vörösboros műfajai tükrében). Ez a Bock most felülírja ezt az elméleti határt.
Nem csupán a korára tekintettel jó, hanem tényleg jó. Palackérett, de nem öreg. Ezzel az illattal akár érlelt chianti is lehetne: avaros, aszalt vörös áfonyás, baconös, a hordó inkább csak sejthető. A korty kisimult, de élő, igazán arányos, kellemes a sav, elegendő a tannin és tartalmas a zamat. Nincs részlet, amibe bele tudnék kötni, szép, élvezetes, érett vörös, ami komplexitásnak sincs híján. Valószínűleg lassan, nagyon lassan lefelé tart, azért már nem tartogatnám. 6 pont (88/100).
You must be logged in to post a comment.