Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Amilyen könnyen érthető a szándék, olyan nehezen értelmezhető az eredmény. A col fondót mondhatnánk a proseccót nem szeretők proseccójának, de kétlem, hogy létezik olyan célcsoport, amit ezzel a szlogennel lehetne aktiválni. Ha a szlogenkovácsolás nem elvárás, akkor szerintem jobb megközelítés, hogy olyan, mint egy természetes bor, vagy még inkább pezsgő narancsbor. Continue reading “Jóleső hálózat túlterhelés – Case Paolin Asolo Prosecco Col Fondo”
Szegedtől 35 kilométerre, éppen csak a határ túloldalán, Hajdújáráson él és dolgozik Maurer Oszkár, az egyik legeredetibb magyar borász. Szőlői részben a Dél-Csongrádi borvidékhez tartoznak, részben a magyar borászat bölcsőjének tekinthető Szerémségben. “A szőlő mindenhez közelebb vitt engem, ami számomra fontos volt. A bor engem hazavezetett.”
The intent is easy to understand, however the result is guaranteed to raise a few eyebrows. Col fondo might be labelled as the prosecco for those who dislike prosecco but I’m sure this kind of marketing would land it in the middle of nowhere. It is much more like a natural wine or even more so an orange sparkling wine. Continue reading “Joyous sensory overload – Case Paolin Asolo Prosecco Col Fondo”
A Györgykovács pince átalakulásáról és a jeges rémületről, ami a szívembe markolt már írtam az Olaszrizling kapcsán. Dióhéjban: a Györgykovács házaspár megkezdte a rendezett visszavonulást. Én pedig félek, hogy újabb borász hősömet fogom elveszíteni. Continue reading “Emblematikus – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016”
For a short and rather general progress report on the Györgykovács estate please check my previous post. In a nutshell: Imre Györgykovács has taken the first steps towards retirement. Which makes his wines more precious in every possible sense. Continue reading “Iconic – Györgykovács Sárgamuskotály-Tramini 2016”
A bort a sztori adja el. Hangzatos szlogen, de én ahányszor hallom, muszáj azonnal hozzátennem: az első palackot. A második az már egészen más tészta, összehasonlíthatatlanul komolyabb döntés eredménye, valóban hosszútávú következményekkel. Lehet akármilyen sziporkázó a sztori, amennyiben a bor nem játszik alá, a pincelátogatás szép emléke, meg a borászat megkapó története gyorsan köddé válik. Nagy ritkán azonban találkoznak a szálak, a hely, a borász, a filozófia, a történet és a borok varázsszőnyeggé szövődnek össze, és a szerencsés fogyasztót a hetedik mennyországba röpítik. Körülbelül egy tucatnyi Chateau de Pibarnon bort megkóstolva korai lenne kijelentenem, hogy a varázsszőnyeg felszállásra kész, de szerintem ennek csak bürokratikus akadályai vannak. Continue reading “Instant szerelem – Chateau de Pibarnon”
Stories sell wines, so they say. On hearing that I always hasten to add: stories sell the first bottle. The second one is a completely different matter and I consider buying that second bottle a much more significant decision with profound consequences. So no matter how good the story is if what’s in the bottle doesn’t back up the happy memories of your visit or the resonant history of the estate then it’s destined to fade into oblivion. But on a few occasions the place, the winemaker, the philosophy, the story and the wines all add up to a trajectory that catapults you to wine heaven. After tasting about a dozen different wines of Chateau de Pibarnon it is probably too early to say that this is a flame that’s going to burn for years but at this very moment it’s hard to imagine any other way. Continue reading “Love at first sip – Chateau de Pibarnon”
Az évjárattal és a Furmint-Hárslevelűvel kapcsolatos pozitív élmények után hajtott a kíváncsiság, hogy a megfizethetetlen dűlős furmintok majdnem megfizethető változata milyen lehet. Mindig veszélyes dolog egyetlen borból, egyetlen palackból nagyívű következtetéseket levonni – mentségemre szóljon, a profik egy (kiköpött) kortyból is bátran extrapolálnak -, de ezúttal minden egyes mintavételnél úgy éreztem, hogy ez az igazi tokaji furmint. És ezen az sem változtat, hogy nem is 100% furmint. Continue reading “Megkerülhetetlen – Homonna Birtok Válogatás 2017”
Favourable experiences with the vintage in Tokaj and more specifically with the 2017 Homonna Furmint-Hárslevelű piqued my curiosity and I was eager to find out what the more affordable little brother of the single vineyard bottlings was like. It’s never a good idea to make sweeping generalizations based on just one wine, or even worse, on just one bottle but whenever I fall into this trap I take heart from the fact that wine professionals base their judgements on a tablespoon of wine not even swallowed. Anyway, each time I returned to this wine my belief got firmer that this is the real Tokaj furmint. And I’m not going to take that back just because it is not even pure furmint. Continue reading “For real – Homonna Birtok Válogatás 2017”
A St. Andrea korai chardonnay próbálkozásai hírhedten fásak voltak. Nem tudom, hogy ezek a borok kijutottak-e valaha a tölgyrengetegből. Feltételezem, hogy nem, mert a chardonnay-t hosszú évekre törölték a menüről. Ha jól dekódolom, akkor 2016-ban bukkant fel újra, mint kis szériás különlegesség. Így utólag nehezen tudom összerakni, hogy mi járhatott a fejemben, amikor a „Sommelier Collection”-t kiválasztottam: nosztalgia vagy a kiváló Etyeki Kúria után feltámadt hurráoptimizmus vagy csak az átkozott kíváncsiság? Continue reading “Karambol – St. Andrea Chardonnay „Sommelier Collection” 2018”
You must be logged in to post a comment.