Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
When I first tried to rationalize my impression of this wine being an empty shell, I thought either terroir or concept must have gone AWOL. Then I thought maybe none of them are missing, it’s just that they are both nondescript. All this belated and awkward rationalization was a consequence of my left hemisphere trying to come to terms with the fact that for the very first time the word ’soulless’ has cropped up in my tasting notes. Continue reading “Soulless – Gere A. Syrah 2017”
Én nagyon tudok örülni, amikor jó borral találkozom baráti áron. Néha azonban előfordul, hogy a bor több, mint jó, az ár pedig alacsonyabb, mint baráti, és ilyenkor az örömbe lassanként szégyen vegyül: sajnálom őket, hogy a munkájukat ilyen kevésre tartja a világ. Mintha én is meglopnám őket. Continue reading “Kótyavetye – Tornai Prémium Juhfark 2017”
I’m as happy as the next guy to find a good wine at a reasonable price. However once in a blue moon the wine is more than good and the price is less than reasonable and this is when my happiness gets laced with remorse: I feel sorry for the winemaker, as if the world has let him/her down by failing to appreciate their achievements. I feel like witnessing a mugging and then helping myself to the spoils left around. Continue reading “Going for a song – Tornai Prémium Juhfark 2017”
Szicíliáról teljesen leszoktam. Hordós, túlérett, zavaros identitású borokra emlékszem 8-10 évvel ezelőttről. Akkor úgy tűnt, hogy a napfényből és az árelőnyből próbálnak megélni. Aztán periférikusan érzékeltem, hogy új nyomvonalon új szerelvény robog: beindult az etnázás, a vulkánozás, sőt, az őrült belga, Frank Cornelissan révén natúrborban is szögelési pont lettek. Ma mindenki, aki valaki, azt állítja, hogy az Etna Olaszország legizgalmasabb borvidéke. Continue reading “Citromízű vulkán”
A Van Volxem Saar Rieslingen felbúzdulva tettem egy apró lépést fölfelé. Az Alte Reben Németországban befér 20 euró alá, nálunk 7100 forint. Birtok riesling, vagyis több terület termése. A névben az „Alte Reben”-t illik komolyan venni: a legidősebb tőkék állítólag 120 év fölöttiek és szemben az európai szőlők túlnyomó többségével a filoxéra vész idején sem lettek átoltva amerikai alanyra. Nagytestvére, a 2016-os Scharzhofberger Pergentsknopp „Az év rieslingje” volt 2017-ben a Vinum kalauzban. Continue reading “Elkezdődött – Van Volxem Riesling Alte Reben 2016”
Mindenkinek megvan a maga csontváza. A legjobb hírű fajtáknak és borvidékeknek is. A burgundi chardonnay-nak a premox, a Rhone-völgynek a brett, a német rieslingnek pedig a Sponti-Noten. Nagydobra egyiket sem verték. Continue reading “A német riesling sötét titka”
Radován komoly bizalmi tőkét épített fel nálam az új spanyol vöröseivel. Amit aztán megfelezett ezzel a bohócborral, meg ezzel a halvérű riojával. Viszont az Atlantis fehérekkel megint gazdag telért talált. Continue reading “Legyél naprakész – Atlantis Albariño 2018”
Szeretek bort kóstolni, jókat enni, barátokkal beszélgetni. Arra viszont másfél évtized alatt sem jöttem rá, hogy a hármat hogyan lehet egyszerre csinálni. A beszélgetés teljes embert kíván, vagyis nem kompatibilis a borkóstolással, hacsaknem a borról beszélgetünk. Az evés ellenben nagyon is jól megfér az ivással, sőt, kívánják egymást. És ez abban az esetben is igaz, amikor a bor a főszereplő: négy-öt kortyot meg lehet inni éhgyomorra, de egy hosszabb sornál a savaktól éhesek, az éhségtől feszültek leszünk, és ez a lappangó gyomorideg sokkal zavaróbb az értékelés szempontjából, mint néhány helyesen megválasztott falat. Continue reading “Minden is – Drop Shop 2019”
Lehetnek ennél jobb, nagyobb, fontosabb furmintok, nekem azonban ez a kedvencem az elmúlt néhány év kínálatából. Annyira megfogott, hogy előhívtam a gondolatkísérleti mérleget, és örömmel állapítottam meg, hogy a furmint akár fel is zárkózhat a most életük formáját futó második ligás fajták mellé (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante és társaik). Continue reading “Uralt erő – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
For all I know there may be better, bigger, more important furmints around but this is certainly the one I enjoyed the most in recent years. In fact I’m starting to believe that dry furmint has got the potential to stand up to the in-form second-tier whites of today (albarino, godello, vermentino, falanghina, carricante and the likes). Continue reading “Controlled power – Laposa Furmint „Kőkövön” 2017”
You must be logged in to post a comment.