Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Egy vörös este felvezető vakszakaszának egyértelmű győztese. Többek között az Alföldi Merlot-nál nemrég jól szerepelt Bott kadarkát utasította maga mögé – nem volt nehéz dolga, a muzslai ezúttal siralmasan szerepelt Continue reading “Burgenlandi kékfrankos-mérce: Wenzel Blaufränkisch Aus dem Kalk 2017”
Ha létezik palack, amit nehéz nem észrevenni, ez az. Szerintem gyönyőrű – igencsak az eddigi legjobban sikerült változat. Élénk, vidám, akár a bor maga. Olyan, mint az eddigi évjáratok: bódítő, primőr gyümölcsös illat és könnyed, kellemesen lágy, bisztrósan rövidke, ám vonzó és teljesen száraz íz. Üdítő és üdítően hibamentes, önfeledten élvezhető. Egyszerűen jó inni, és ezzel be is tölti a szerepét. 4/5 pont, cca. 2000 Ft (Veritas, Radovin, Borfalu Bortéka), korrekt vétel.
Semmit nem tudok a torrontesről. Mármint információmorzsákat leszámítva – Argentínában terem, spanyol eredetű. Talán még sohasem kóstoltam bele, de hogy a jég megtört, már úgy gondolom, lemaradtam valamiről. Continue reading “Irsai helyett – Tesco Finest Torrontes 2017”
Öt és fél euró. Egy átlagos villányi portugieser áráért ez a spanyol Villányból és Szekszárdból nem hogy a hasonló árfekvéssel, de majd a teljes középosztállyal feltörli a padlót. A Jamie Goode-i fejtegetés szerint a spanyolok a borkészítési szakértelem mellett dúskálnak a kiváló alapanyagban (megfelelő talajok, napos klíma és öreg tőkék szolgáltatta szőlő), ami ha megússza a drágaboros sminkelést (tölgykoktél) a pincében, akkor a világ legjobb árértékű vörösboraként landol a piacon. Itt az élő példa: acélban erjesztett és érlelt mourvedre (a fajtára hamarosan bővebben is kitérek) Jumillából, olcsó és határtalanul élvezetes, ráadásul a palackdizájn is fenomenális. Ezúttal még a parkeri pontszámmal sem tudnék vitatkozni (89).
Modern, de újvilági kliséket kerülő spanyol vörös, árához képest szenzációs beltartalommal. Karakteres illatában szegfűbors, boróka, étcsokoládé, feketére aszalódott cseresznye és cukorkás szeder, sötét, édes és fűszeres, a fajtára jellemzően kevésbé hivalkodó gyümölcsösséggel. Egy kis datolya is bevillan, délies, érett, de nem túlérett. Kóstolva lehengerlően zamatos és intenzív; húsos, tömör, közepes test, korrekt savak, sejtelmesen, mégis gazdagon gyümölcsös íz sötét bogyósokkal. Élvezetes, jellegzetesen “poros” érzetű mourvedre-tanninja markáns és tapad a finisben, mégis teljesen már érzetet ad, mint sok villányi durva cseressége. Utolsó porcikájáig szimpatikus, igazi örömbor. 12-13 pont.
Eső, eső, eső. Szilágyi László a beígért csapadékért imádkozik, a Szil-völgy frissen ültetett tőkéinek szüksége van a vízre. Ha nem esik másnap sem, akkor mehetnek kézzel öntözni, tartályból, tovább tetézve az ültetés költségeit (éppen elég, hogy átmenetileg őriztetni is kell a területet, nehogy lába keljen a dugványoknak – igen, nálunk ilyen dolgok történnek, a borásznak erre is gondolnia kell). Nyugaton már esett (a Pannon Bormustra díjátadójának napját írjuk), talán itt is szándékozik végre. (Másnap aztán rákezdett, nem is igen hagyta abba azóta).
László lelkesen meséli a hegyközségi választmányi fejleményeket: fiatalítás történt a választáson, “a minőségi oldal került túlsúlyba”. Végre elindulhat valami szervezkedés, ami a borvidéket a kívánt mederbe terelheti, talán a mustsűrítménnyel édesített boroknak is búcsút inthetünk a közeljövőben. Ami a Gizella borokat illeti, a valódi izgalmakat továbbra is a Szil-völgy termése tartogatja, mind a furmint, mind a hárslevelű kiemelkedő bor; 2011-ből én utóbbit, 2012-ből előbbit érzem meggyőzőbbnek. Aszú terén 2010 igazi meglepetéssel szolgál (és nem ez lesz az utolsó utunkon), a különböző, markánsan eltérő évjáratokat kóstolva azonban 2006 látszik kiemelkedni az utóbbi évek közül.
Szil-völgy Hárslevelű 2012
6 hónap használt hordó, 13,8%, 1 g/l maradékcukor, 6,2 g/l sav. Hűvös, ropogós illat, finom grüner jelleg; nagyon tiszta, kicsit még tutti-fruttis (ezt kinövik a Gizellák). Száraz íz, jó savak, de a korty végén mégis szélesebb, krémesebb. Puritán, nem áradó, nagyon fiatal még. ígéretes. 13 pont
Szil-völgy Furmint 2012
Visszafogott, primőr, kicsit még tutti-fruttis, de illatában fehér húsú őszibarackot, mandarint és citrusokat is érezni. Kerek, testes, de elég jó a sava és száraz. Furmintos, izmos, nem igazán érezni fásnak. 14 pont
Barát Hárslevelű 2012 minta tartályból, palackozás előtt
Intenzív és behízelgő. Kissé direkt, némi fa is gazdagítja, kóstolva is direktebb, kicsit szeszes, édeskés, húsos. 10 pont
Battonage Furmint 2011
Intenzív, friss, szőlős-citrusos, őszibarackos illat, jobban összeállt már. Texturája krémes, de eléggé száraz és élénk savú, egyszerre krémes és szikár. Inkább tartalmas, mint csiszolt, lehetne elegánsabb. 11 pont
Szil-völgy Hárslevelű 2011 (két napja nyitva)
Gyönyörű, fiatalos illat őszibarackkal, szőlővel és citrusokkal, finom zöldes árnyalattal. Moderált hárslevelűs illatos jelleg. Tökéletesen egyben van, elegánsabb, egyensúlyos, finoman sós-fanyar, nagyon tiszta. Fókuszált és feszes. A Kikelet Lónyaijának kifinomultságához azért nem ér fel, de abba az irányba mutat. 14 pont
Medve Furmint 2011
Kis hordós édesítés, direktebb, jellegzetes hordós furmintos világ (acélba vele (is)!). Szájban is intenzív, széles és krémes, tipikus szélesebb furmint. Ízes, de kissé szeszes és rusztikus. 9 pont
Szent Tamás Hárslevelű 2011
Szőlő és őszibarack, hárslevelűs virágos jegyek; aromatikus és üde. Száraz, széles, lágyabb, kicsit szeszes, tipikus, terjengősebb hárs. Erőteljes, testes, de száraz. 11 pont
Látomás cuvée 2011
1300 palack, botritisz nélküli late harvest. Fiatalos illatában édes gyümölcsök, furmintos alma, szőlő és grépfrútos fanyarság. Tetszetős, lendületes sav, kerekítő, gyümölcsöt hangsúlyozó édesség, ízre inkább őszibarackos. Finom. 11 pont
2012 botritiszes édes, hordóminta
Nagyon friss stílus, sok citrussal és nyers tölggyel, botritisszel. Tömény édesség és brutál jó sav, remek lendület. Még fás és kialakulatlan, de nagyon érdekes és ígéretes.
6 Puttonyos Aszú 2010
Nagyon friss, citrusos, abszolút modern aszú stílus, sok gyümölcs (felezett őszibarack) és sok botritisz, kis tea és méhviasz. Kóstolva őszibarack konzerv leve besűrítve, savval megtoldva. Sok botritisz, roppant intenzív és savas, de elbírja a savakat. Hosszú és tömény, nem a legcsiszoltabb, de roppant zamatos és erőteljes. 14 pont
5 Puttonyos Aszú 2006
Virágpor, gyömbér, aszalt ananász, kandírozott sárgák, rengeteg gyümölcs az illatban; abszolút modern aszú, illatos, fiatalos, tiszta, kevésbé botritiszes. Szájban csodás balansz, sűrű, de lazább szövésű textúra ragacsosság nélkül. Élénk, de integrált savak, elsőre nem is tűnik olyan savasnak, pedig bőven az. Kezd kerekedni. Nagyon hosszú, nagyon intenzív, az utóíz is hosszú, finom savakkal, órákig lehetne elemezni. Nem túlzó, nem túl sok, és ez előnyére válik. A 2008-as Kikelet szamorodnival még ez sem versenyezhet kifinomultságban, de igazán remek bor. 16 pont
6 Puttonyos Aszú 2008
Erősen botritiszes év. 170 g cukor. Tiszta fűszer és gyógynövény, a 2006-os után gyümölcstelen, bár valami aszalt sárgát mutat. Fenyő? Szájban robban, intenzív, élénk savakkal. Hosszú-hosszú. Savakra épül, bombasztikus ízű, pici kesernyével. 14 pont
6 Puttonyos Aszú 2007
Fiatalos illat rengeteg gyümölcssel, mindenféle sárgákkal, tömény, abszolút modern stíl, behízelgő, kicsit trópusis.Valami érdekes fűszer ausztrálboros izgalmat csempész bele. Szájban lágyabb és krémes, noha a végén érezni, élénk savú. Hedonista, brutál sűrű, intenzív, mindenből nagyon sok, majdnem túl sok. Lezúz. 15 pont
Az Erzsébet Pince alapvetően két dűlőre koncentrál, a Királyra és a Zafírra. Utóbbi a tarcali Henye-domb (a környéket uraló Szent Teréz-kápolnával a tetején) felső részén terül el, nagyjából a Mézes-Mály felett; egyfajta átmenet a mádi vulkanikus és a tokaji löszös talajok között. A területek megcsodálása után (a Király különösen megkapó, engem folyton az egri Nagy-Egedre emlékeztet) a róluk származó két bor vertikális kóstolása következik. A horizontális hasonlóság egészen elképesztő, az azonos évjáratok borpárjai látványosan egybecsengenek, amellett persze, hogy minden esetben a Király a nehezebb, mélyebb bor.
2011 magabiztosan emelkedik ki a sorból, ami nem meglepetés, inkább csak további megerősítés – ez minden idők egyik legjobb száraz tokaji évjárata és kész. Minden idők talán legrosszabb tokaji évjáratából, 2010-ből borvidék-szerte készült néhány szokatlanabb stílusú, az időjárás jegyeit magán viselő, ám remek aszú, az itt elénk kerülő hat puttonyos alapanyagában viszont mintha a cudar időjárás sem lett volna képes kárt tenni. Számomra ez a bor 2010 legnagyobb és legpozitívabb meglepetése.
Zafír vertikális (hárslevelű-furmint házasítás)
2012
Furmintos, érett almás, intenzív és tiszta illat pici hordóval. Jó sav, kerek, közepes test, száraz íz, furmintos karakter. 11 pont. Én speciel el tudnék képzelni még kevesebb fát a borban.
2011
Kissé pörkölt magvas, burgundis beütésű illat (hordó? enyhe redukció? a kettő együtt?), fiatalos. Kóstolva remekül egyben van, szuper és integrált a sav. Fineszes, elegáns. 2011 nagyságát hirdeti. 13 pont
2010
Fejlett, korosodó illat, ám nem oxidált, hanem klasszikus érési jegyeket mutat (ami nem feltétlenül általános magyar borokban). Lágy textúra (2010-ben almasavat kellett bontani), egységes, egyben van, kerek. Jól iható, az évjárathoz képest tisztességes munka, de azt tükrözi: ha nem is a rothadt szőlőt (mint rengeteg 2010-es), de érezhetően egyszerűbb, gyorsan fejlődő, már most pályája végén tart. 8 pont
2009
Kis palackbuké, pici grillázs, szépen, klasszikusan fejlődik. Kerek, finoman lágy, lassan már fogy a teste, lekerekedett. Drink now. 11 pont
Király vertikális
2012
Illatos, intenzív, szinte primőr, virágos és szőlős. Testes, picit lágyabb karakter, enyhén édeskés és szeszes is. 11-12 pont
2011
Pici viasz/agyag illatban, hasonlóság a 2011-es Zafírral, kis fa. Szájban ez is a remek integráltsággal kényeztet, savai szépek, élénkek, szintén beépülve. 14 pont
2010
Lassan már korosodik, az évjáratazonos Zafírral rokon aromavilág, viszont nagyon jók a savai és még jobban egyben van. 10 pont
2009
Már kezd mézesedni, mégis szinte fiatalos. Virágos, sárga gyümölcsös, kis fával és viasszal. Finoman lágy, sima, sav nem hangsúlyos, de emellett sem édes érzetű. Gazdag, krémes, kicsit több savval még jobb lenne. 12 pont
Kövérszőlő Late Harvest 2011
Banán, szőlő, behízelgő gyümölcs, semlegesebb karakter, mégis intenzív. Szimplán finom, korrekt a sava is, édes és zamatos. Egy laikusnak maga lehet az álom. 11 pont
6 Puttonyos Aszú 2010
2010-esnek nagyon tiszta, a botritisz (meglepően) nem hangsúlyos. Kandírozott citrusok, sárgadinnye, kis méhviasz, gyönyörű és igazán karakteres. Gyümölcsbomba, krémes, élénk, de nem metsző savakkal. Elképesztő gyümölcsözön, nem a botritisz vezeti. Szép egyensúly, nem tudom, hogyan hozták ki ebből az évjáratból. 15-16 pont
Eszencia 2003
Csipetnyi dugósság, de kár érte. Egyébiránt mézes, aszal barackos, gyömbéres, modern stílusú; olajosan sűrű, élénk, de nem éles, elég jól integrált savval. Kezd avaros jegyeket mutatni, intenzív és gazdag, de nem esetlen-hömpölygő.
Aszú pálinka
Törkölyös, szilvás illatában és ízében is, tetszik.
2012 Lunel
Friss muskotály zárásként. Visszafogott szőlős illat kis bodzavirággal, kerek test, száraz íz. Korrekt. 8 pont
Niklas Jörgensen borblogger társaságában négy, élményekben gazdag és pincelátogatásokkal degeszre tömött napot töltöttem Tokajban. Svéd kollégámmal tavaly is lezavartunk egy hasonló kört, de a kényszerűségből két naposra szabott mustrát szűknek találtuk. Idén kilenc termelőt céloztunk meg, és ehhez a helyszínen még hozzácsaptuk, ami szembejött.
Niklas valaha a borkereskedelemben dolgozott, majd főállását IT-ra cserélte, de a borokról természetesen nem mondott le. Két angol nyelvű blogot vezet: a winevirtuosity.com-on a kevésbé közszájon forgó, nagyobb figyelmet érdemlő borvidékekkel foglalkozik (Portugália, Görögország és Szicília gyakori szereplők, a listához immár hazánk is csatlakozott), a madaboutmadeira.org-on pedig a szintén mainstreamen kívül eső madeirával (innen már kitalálható, hogy ki is dugta az orrom alá azt a kuriózumnak számító terrantezt). Bár Szepsyt vagy a Királyudvart nem kell bemutatni neki, de tavaly járt először Magyarországon, természetesen Tokaj miatt (noha, hála Herczeg Ágnesnek, a Nagy-Egedet és Buttler birtokot is megnézhette, megnézhettük). Kíváncsian jött, fellelkesülve távozott, és most visszatért – a történet viszont itt ketté is válik, az ő benyomásairól amott olvashatnak a következő hetekben, az enyémekről pedig itt és most.
A terv az volt, hogy főleg a Tokaj városában elérhető borászatokra koncentrálunk, így aztán itt vertük fel főhadiszállásunkat. Elsőre meghökkentő, hogy a termelők krémjét célozva milyen kínálatból válogathatunk anélkül, hogy kimozdulnánk a városból. Könnyűszerrel megtölthetünk három napot is a rövid sétával megközelíthető célpontokkal, ez alól kivételt talán csak a Gizella pincészet képez, de még az sem vészes távolság. Az igényes borturizmus szempontjából ez komoly marketing-ütőkártyának tűnik, a kritikán aluli éttermi kínálatra azonban nem voltunk felkészülve.
Bennfentes tippként a Toldi nevét kaptuk meg, mint leginkább vállalható étterem, ahol a halászlé és pörköltek által lehatárolt kínálat már jelzi, mire számíthatunk. A nyolcvan fogást tartalmazó étlap láttán az az érzése támad az embernek, hogy itt az utóbbi harminc év szinte nyomtalanul röppent el: a szezonális ételeket hírből sem ismerik, a fagyasztóban viszont bizonyára minden rendelkezésre áll. De ez még mind semmi a kétszáz méterrel arrébb található másik vendéglátóipari egységhez képest, ahol érintetlen Kádár-korszaki miliő várja a betévedő turistákat.
Váratlan fordulat numero uno. Péntek késő délutáni érkezésünket követően a főtér környékén sétálgatunk, gyönyörködünk a még mindig kint lógó karácsonyi díszekben, és reménykedünk, hogy esetleg nyitva tartó igényes borbárra vagy pincére bukkanunk. Hasztalanul. A főtéren aztán az Erzsébet pincés Prácser Hajniba botlottunk, aki a Toldival szemközti utcában található Paulay borházat ajánlja, mondván, hogy késő estig nyitva állnak.
Az útbaigazítás után már könnyűszerrel odatalálunk, a gyülekező szúnyogoktól megrettenve végül a vonzó kerthelyiség helyett bent foglalunk helyet. A borlapon kb 5-6 bor, elsőként a kabart tartalmazó late harvesten akad meg a szemem, majd a lisztes fehérre alapozott másik édesen. Szentesi Jóskára kezdek el gyanakodni, de ezúttal nem az ő keze van a dologban.
Bodnár Linda és Hudák Péter (aki a Béres főborásza volt korábban) Tokaj régen termesztett fajtáival kísérleteznek; az apró, mindössze másfél hektáros birtokon legalább tucatnyit találunk ezekből. A belőlük készített Arborétum házasítás egyedi, érdekes karakterével könnyedén kiemelkedik a forgalmi tételek közül, nem kérdés, hogy ezt szeretem a legjobban. Ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, újabb és újabb borok kerülnek elő; a frissen palackozott kövérszőlő a legszebbek között van, amit a fajtából valaha kóstoltam, a lisztes fehér ki nem hozott első évjárata már fárad, a szintén frissen töltött 2012-esből pedig az Arborétum cuvée sajátos karaktere köszön vissza. Ezzel még szeretnék találkozni, kár, hogy nincs forgalmazójuk; boraikat csak helyben értékesítik.
Muskotály 2012
Vízszínű, primőr, kellemes bor jó savakkal.
Furmint 2011
0,0 g cukor, 13,5% alkohol. Részben újabb, részben régi hordókban érlelődött. Szimpatikus a szárazabb, nem szeszes irány, a fa viszont még így is kicsit erős – bár nem durva, de… itt van ez a ‘de’. Acélba vele!
Arborétum cuvée 2011
30% lisztes fehér, összesen 12 fajta van benne. Nem egy igazán komplex bor, de nagyon izgalmas és egyedi, teljesen más karakter, mint egy furmint vagy hárs; visszafogottabb illat, ízében is kimért, érdekes és nagyon csúszik. 12 pont
Verebes Cuvée 2011
Erő és intenzitás: a kabar hivalkodik illatában és ízében egyaránt. Elég direkt, harsog a többi édes mellett. Messze a legcombosabb, leggazdagabb bor itt, sava is remek, a törékenyebb Arborétum mégis vonzóbb. 11 pont
Kövérszőlő 2012 (még nincs forgalomban)
Frissen palackozva, készítői szerint nyúzott állapotban van. Akkor milyen lehet, ha formában van? A legszebb kövérszőlő, amit az utazás alatt kóstoltunk: vonzó, illatos, rendkívül friss, törékeny, traubisodás ízzel. Csúszik és karakteres. 12 pont
Tokajból ki kell mozdulnunk ezért a megállóért, de ez, azon túl, hogy megéri, még vonattal is könnyen megoldható. Tarcalra óránként közlekednek járatok, az út mindössze pár perc, és a vonatállomástól újabb 15 perces sétával már meg is érkeztünk a Kikelet birtokra. Stephanie-ék jelenleg 4,5 hektárnyi ültetvénnyel rendelkeznek, ezt 6-7-re szeretnék bővíteni, hogy biztos megélhetést biztosítson a családnak. Ugyan aszút is készítenek – nem is akármilyet –, a hangsúly mégis a száraz borokon és a szamorodnin van, utóbbi iránt az érdeklődés is egyre nagyobb manapság.
A kínálat egészét tekintve talán nem a Kikelet a legkonzisztensebb a nagy nevek közül, a legizgalmasabb édes, és részben száraz borral azonban itt találkoztam a négy nap alatt. Történetesen mindkettő hárslevelű, és mindkettő a Lónyai dűlőből származik: a 2011-es száraz és a 2008-as szamorodni. Közös még bennül az elegancia, a báj; a koncentráltság hajhászásán túllendülve kifinomultságukkal nyűgöznek le.
Farkas Furmint 2011
Ideális alkoholtartalom: 12,5%. Karakteres illat, nem újfás és nem is acéltartályos stílus; fanyar alma, citrusok. Hordóban erjedt. Gyönyörű sav, remek tartás, feszes, jó inni. 12 pont
Birtok Furmint 2011
Napok óta nyitva álló palackból. Kis hordófűszer, finom zöldes fanyarság. Fanyar, kissé fás, pici édességgel, nem olyan rendezett, mint a Farkas, és egyszerűbb is. 10 pont
Lónyai Hárslevelű 2011
Intenzív, fiatal, hársos, virágos, tiszta és izgalmas; halvány rózsás-traminis vonal is felbukkan illatában. Finesz és elegancia, mesés sav, szuper lendület, törékeny íz és visszafogott alkohol. Az egyik legjobb és legizgalmasabb száraz hárslevelű, stílus és kifinomultság terén messze túlmutat talán minden eddigi próbálkozáson. Fogyasztásra kész. 15 pont
Birtok Hárslevelű 2011
Citrusok, virágok az illatban. Karcsúbb, savhangsúlyosabb kivitel, száraz, picit cseres véggel. Közel nem olyan kifinomult, mint a Lónyai, kissé rendezetlen ráadásul. Jelenleg szigorúnak hat, időre van szüksége, egy évig nem néznék rá. Viszont tetszetősen puritán. 11 pont
Birtok Furmint 2011
Stephanie elégedetlen volt a fentebb említett palackkal, kinyitott egy újat: fűszeres-almás fás furmint-illat, a hárs után erőteljesnek hat. Jó sav, kis édesség, hordós, direktebb ízek, fanyar vég. Inkább áradó, mint csiszolt, és a fa még mindig lehetne kevesebb (lásd Paulay furmint). 11 pont
Kassai Hárs 2012, minta derítés előtt
Primőr, bodzás, tutti-fruttis illat. Szájban gyönyörű egység és arányok, hibátlan egyensúly, intenzív zamat és remek sav. Klasszis ígérete (14).
Váti Hárs 2012, hordóból
A lenti, igen hideg pinceágban kóstolva. Intenzív, illatos, gazdag és komoly, trópusi gyümölcsökkel, almával és citrusokkal. Egyszerre feszes és testes, keményebb, nem hedonista alkat. Ígéretes, de nehezebb bornak tűnik, talán nem lesz olyan kecses, mint a 2011-es Lónyai.
Váti Furmint 2012, hordóból
Szintén a hideg pincében. Furmintnak illatos, finom veltelinis zölddel. Gazdag, arányos, méretes testű, de jó savú, komoly ígéret.
Késői szüret 2009
Kevés botritisz volt ebben az évben. Illatos, virágos, egyenesen szőlővirágos! Csipetnyi méhviasz, valamiféle izgalmas, ausztrálos beütés (mentolos lenne? vagy a savanykás sárga gyümölcsök keltik ezt a benyomást?). Szájban könnyedebb, gördülékeny, már elég édes, még nem tömény/nehéz. Ízében kandírozott citrusok, trópusik. 12 pont
Szamorodni 2005
Wow. Intenzív, gazdag, izgalmas illat, kialakulóban levő palackbuké. Kapor, méz és némi avar, csodás. Szuper sav, bár tömény a bor, de nem ragacsos, élénk, de nem durva savakkal. Az ízek és a sav beletapadnak az ember szájába, és lenyelés után is csak jönnek és jönnek. Szuperhosszú. Áttetszőbb, egészen jól iható, mégis komoly. Nem annyira behízelgő, szinte nem is édes, haladóknak. 16 pont
Szamorodni 2008
Lónyai, 100% hárs. Fine wine. Valahol hárslevelűs, de nem igazán illatos. Fiatalos, nehezen szálazható/megfejthető, elegáns, komoly, friss és aszalt gyümölcsökkel az illatban. Komoly beltartalma mellett sem olajos vagy nehézkes, elegáns, egyensúlyos és izgalmas. Finesz és kifinomultság. 17 pont
6 puttonyos Aszú 2007
Szupergazdag, monumentális aszú, úthengerként megy keresztül az emberen. Nem böhöm, de nem egy fineszes bor (jó kérdés, hogy ilyen méretek mellett lehet-e egyáltalán az bármi is, ez örökös kételyem az ötputtonyos fölötti kategóriával kapcsolatban), a 2008-es szamorodni szerényebb paraméterei mellett is izgalmasabb, és nem kizárt, hogy értékesebb bor. Erre adnám a nagyobb pontszámot, de valahol azt tartom jobbnak – és hogy még tipródjak kicsit a dilemmán: vannak ritka pillanatok, mikor amikor végtelenül gazdag aszúra vágyom, mint ez. Illata fiatalos, nagyon tiszta és koncentrált, kaporral, naranccsal, aszalt fügével és fehér csokival. Kóstolva elképesztően krémes és intenzív, ízre őszibarack-eszencia. Jók a savai, de meleg aszúévjáratos arányokat mutat (krémes, nagyon gyümölcsös, nem savhangsúlyos), kifejezetten hedonisztikus. Nem tudom, hogy egy csúcsaszú-kóstolón meg tudná-e bármi is szorítani, az Oremust is beleértve. 16-20 pont
Stephanie-val a dűlőket járva a közeli Mestervölgy, majd annak kapcsán a Basilicus is szóba került. Velük először idén, a furmint februáron találkoztam, a csúcsbort jelentő Mestervölgy furmintot azóta szerettem volna újrakóstolni. Egy telefon, és máris be lettünk protezsálva a kőhajításnyira található birtokra, ahol éppen a Borkultúra Központelső bevetése, a tesztlátogatás zajlott. Közel 10 hektáron gazdálkodik a projekt, a technológia egyelőre minimális, tíz éves Hétszőlő hordókban készül minden – nem óhajtanak komolyabb beruházásba fogni ezen a téren, amíg ki nem kristályosodik, milyen irányba is szeretnének elmenni a borokkal. Az egész paletta egységes, friss stílust képvisel, melyek közül ismét a Mestervölgyet éreztem kimagaslónak.
Egyszervolt 2011
Modern stílusú, friss bor gyümölcsös, savanyúcukorkás illattal, kellemesen fanyar ízzel. Korrekt egyensúly és lendület. 9 pont
Lapis 2011
Úgy tűnik, létezik házi stílus: ez is modern, tiszta és savanyúcukorkás. Izgalmas, élénk savakról szól, ezekre épül íze, száraz, szinte már szigorú. 12 pont
Mestervölgy 2011
Intenzívebb, gazdagabb illat, édesnek hat; trópusi gyümölcsös, citrusos és újfent finoman cukorkás. Kóstolva remek arányok, sav szépen illeszkedik a testbe, a textúra kiemelkedően sima. 14 pont
Mindenjó 2011
Őszibarackos-citrusos, tiszta, édes és könnyen érthető. 9 pont
Édes semmittevés 2011
Kövérszőlő. Illata mintha nem lenne makulátlanul tiszta, enyhe pocsolyás jegy tűnik fel benne, viszont kóstolva zamatos, jó savú és intenzív. Édes, de lendületes. 9-10 pont
Életem legkomolyabb madeiráját Tokajban ittam. Persze könnyű ezzel dobálózni, ha alig kóstolt még madeirát az ember, de ez garantáltan nem egy közönséges palack volt. A Blendy’s 200 éves fennállásának alkalmából egy különböző szőlőfajtákat reprezentáló, 40+ éves tételekből álló limitált kollekciót bocsátott ki, a sercial, verdelho, bual, malmsey és terrantez alkotta ötösből nekem a terrantezhez volt szerencsém (ez a legritkább szőlő a szigeten). Valójában 60-70 éves borokból készült a blend, 70-80 g/l maradékcukorral bír. És hogy miért is Tokajban került elém? Hamarosan kiderül.
Elképesztően komplex bor. Illatában idős konyak, meggy, viasz, kávé, étcsokoládé, levendula és különleges fűszerek. Szikkadt kátrányos fakerítés a forró napon. Ha hasonlítani szeretném valamihez a bukét, valószínűleg egy 30 éves Terjék eszenciával próbálkoznék. Szájban robban, íze rendkívül intenzív és erőteljes, lehengerlőbb, mint orrban, sós, édességét szinte nem is érezni. Jó savakkal bír, a magas alkoholt persze érezni, fűt rendesen. Hosszú, avaros, pörkölt magvas utóíz. 16-18 pont
Az első részben tárgyalt Bakonyi és Wassmann pince után térjünk át a látogatást motiváló Hummel-birtokra. A sztori itt a dunai sváb-gyökerekkel kezdődik: Horst Hummel dédnagyapja még a vajdasági Ferenchalmán (Kacarevo) dolgozott vincellérként, egészen 1945-ig. Öt évvel későbbi halálát követően a család Németországba költözött, Horst már itt született. 1997-ben felkerekedett, hogy meglátogassa Ferenchalmát, és mivel boros szenvedélye okán ekkor már saját bor készítésén is töprengett – egyelőre tanácstalanul, hogy hol is és milyet –, hazafelé útba ejtette déli vidékeinket, hogy megismerje kicsit a magyar borokat és borkészítést (azzal nagyon is tisztában volt, hogy hazánk egykoron Európa legjelentősebb borkultúrái közé tartozott).
Valamilyen úton-módon Pakson kötött ki, ahol kiváló zweigeltre bukkant egy helyi termelő kínálatában. A borokat kóstolva egy eladó zweigelt-ültetvény is szóba került, amit végül a gazda meg is mutatott. Horst csak később tudta meg, hogy szekszárdi szőlősben jártak, és ettől a pillanattól kezdve komolyan nekiállt a magyar vörösboros termőhelyek tanulmányozásának, természetesen a legjobbat keresve. A név, ami folyton visszaköszönt neki, Villány volt; ’97 őszén fel is kereste a borvidéket. Elbűvölték Gere Attila, Szende Gábor, Jekl Béla, Tiffán Ede és Bock József borai, nemkülönben a mögöttük húzódó törekvés. Olyannyira, hogy ’98 tavaszán visszatért, és belevágott saját borászatának megalapításába.
A birtok ma 7,5 hektáros, teljesen organikus (a 2008-as áttérésben Bakonyi Péter segédkezett, innen a kapcsolat; a növényvédelemért manapság is ő felel), fajták terén a hangsúly a portugieseren és kékfrankoson van – melyekből alap és prémium szint is készül –, illetve ezekhez a jövőben a cabernet franc is csatlakozik (az első, 2011-es évjárat hamarosan palackozásra kerül). A cabernet sauvignon pedig a házasításokban (J.M. és Loess) kap fontosabb szerepet az évjárat függvényében. A cél elegáns, hosszan érlelhető borok készítése, ehhez pH-ra szüretelik a szőlőt.
A Jammerthalban található kis pincében kezdjük a szemlét néhány 2012-es hordómintával. A többség elképesztően tanninos ebben a fázisban, a cabernet sauvignon például szinte értelmezhetetlen, de nem is ez tűnt ki a sorból, hanem a porutgieser: a Jammerthal fiatal, bakművelésű tőkéinek termése. Az 1 x 1 méteres térállású ültetvény létrehozása anno felbőszítette a helyieket (micsoda szakmaiatlanság! a traktor nyilván nem fér be a sorok közé), de kíváncsi lennék, mit szólnának az eredményhez. A három kis hordó olyan oportót rejt, amihez foghatóval valószínűleg még nem sokan találkoztak: koncentrált, töményen gyümölcsös, ugyanakkor kifejezetten strukturált és csontszáraz. Hogy kész mivoltában is ilyen lenyűgöző lesz-e, még évek kérdése, mindenesetre a borász fontolgatja, hogy 50 euróért mérje palackját, amolyan Ráspis indoklással: “ha nem viszik el ennyiért, inkább megiszom magam” (én speciel megpróbálnám lebeszélni erről; elég drágák a villányi borok így is, inkább jusson el a tétel több értőhöz, mint csupán néhány krőzushoz).
Egy nagyobbacska kitérő után a jelenlegi kínálat néhány borával, illetve két 2011-es mintával folytattuk, aztán az oportó következett – ezúttal a régi évjáratok kerültek elő a sufni mélyéről. A két fehérbor, különösen a hárslevelű, szokatlan műfajt képvisel; az a benyomásom támadt, hogy egy vörösborok készítésére berendezkedett pince produktumai, ami talán nem is áll messze az igazságtól. A vörösök kétségtelenül több izgalmat tartogatnak, különösen a hamarosan piacra kerülő 2011-es Spatz kékfrankos, és a szintén X-faktor-gyanús cabernet franc.
(Ahogy helyszíni szemlénél általában, a pontszámok csak jelzésértékűek.)
Hummel Tramini
Az évjárat lemaradt a jegyzetemből, talán 2008? Mélyebb, ám zöldes árnyalatú sárga szín. Édes, virágos, fűszeres traminiillat, finom zöldes árnyalattal, szinte édes bort vár az ember – de kóstolva száraz. Széles, hárslevelűs felépítés, viszont íze muskotályos szőlőt idéz. 11 pont
Hummel Bernstein 2008 (hárslevelű)
Mézes, méhviaszos illata elég gazdag, fejlődő jellegű, még nem koros. Szájban érezni a hordót, széles, testes, ízében egy kis viasz. Szokatlan, amolyan ászkolt stílus, nem igazán emlékeztet semmire. 10 pont
Hummel Portugieser “Village” Nagytótfalu 2011
Elképesztő lila szín. Brutál tömény illata szintén lila tónusú, ibolyás, áfonyakoncentrátumos, fekete cseresznyés, szinte syrah-s fűszerekkel. Szájban szép, élénk sav, jó koncentráció, közepes tannin és primőr ízek. A végét erőteljes, zavaró kesernye árnyékolja be jelenleg, mely nélkül akár kimagasló is lehetne (pannon klasszis potenciál), így azonban kvalitása kérdéses. Talán az idő segíthet rajta.
Hummel Spatz 2011 (hordóminta)
Illatában a tinta gyerekkorom állatnyomdájából! Déli jelleg, azonban friss az aromatika, meggyel, áfonyával, köményes-szegfűszeges fűszerességgel és étcsokoládéval. Jó koncentráció. Teste közepes, íze csontszáraz, élénk savakkal. Nagyon fiatal és szigorú még, időre van szüksége. A 2009-es méltó folytatásává válhat, pannon klasszis kilátással.
Hummel Cabernet Franc 2011 (hordóminta)
Primőr, szinte cukorkás illat friss gyümölcsökkel és komoly mélységgel. Szájban kis édesség, enyhén krémes textúra, a Hummel borok feszesebb, csontszáraz stílusához képest valamelyest hedonistább jelleg. A tannin most még elég nyers. Komoly anyag, nem a tipikus fás, elhordózott villányi franc, de még időt kér – nagy ígéret.
Hummel Jammerthal Kékoportó 1998
A birtok első vörösbora, vásárolt szőlőből, 120 hektós hozamból. Barnás árnyalatú, világos gránát. Nagyon koros, avar uralta buké, teljesen lekerekedett test, jó sav. Harmonikussá érett. Másnap is áll, mint a cövek – már lefelé tart, de nem oxidál, nem esett szét. Talán tiszteletlenség pontozni, de objektíve kb. 9 pont lehet, noha ilyen érettségű bor már erősen ízlésfüggő. Nyitottak számára élvezhető, az élmény pedig messze nem kilencpontos.
Hummel Kékfrankos 1998
Teljesen kifejlett palackbuké, izgalmasabb és tartalmasabb illat, mint oportó évfolyamtársa esetében: avar, gomba, fűszerek és földesség. Akár egy aggastyánkorú burgundi villázs. Izében a sav kissé kitüremkedik, elég tanninos is, miközben a test már lekerekedett – fényes példázata annak, hogy a durvaságok ritkán simulnak. Még 15 év alatt sem, sajnos rengeteg villányinak ez a sorsa. Viszont egyben van és érdekes, ha arányosabb lenne, még ilyen korosan is megcsípne egy tízest. 8-9 pont
Hummel JM Cuvée 1998
Teljesen kifejlett palackbuké, megérett kaberné jelleg, korosodó sötét bogyósokkal és fakéreggel. Sava élénk és túlzó, levon az értékéből, egyébiránt közepes testű, száraz, füstös ízű, kerekedő tanninokkal. Még egyben van, de a savak miatt csak 9 pont.
Hummel Kékoportó 1999
Vásárolt szőlőből. Világos borostyán szín, megérett, de 1998-as társánál érdekesebb illat: intenzív, avaros, dohányos és hecsedlis, érett kadarkát vagy pannon pinót idéz. Szájban még élő, könnyed, arányos, szép savú, van intenzitása, ízében dohány és hecsedli. Minimális tannin. Gyakorlatilag egy élvezetes, jól fogyasztható, szépen érett bor. 10 pont
Hummel Kékoportó Reserve 1999
Világos borostyán szín, intenzív, fűszeres illat sós karamellával, a gyümölcs már a múlté – viszont összetettséggel is bír, túlmutat az alap változaton. Laza szövésű, de határozottan tartalmas, közepes test, jó savak és jó arányok. Megérett, de még nem üresedett ki, finom! 12 pont
Hummel Kékoportó 2003
Felvásárolt szőlő – úgy sejtem, nem ugyanabból a forrásból származik, mint néhány nagy név híg oportója. Élénk gránátvörös szín. Illata szinte merlót idéz, szilvás, szedres, egy kevés dohánnyal és eukaliptuszos csavarral. Kóstolva szellős struktúra, ám teste nem indult fogyásnak, élő és remek savú. Tízévesen cseppet sem koros, mindössze érett. Élvezetes, az a fajta, amit a pillanat hevében (és a kiugró tetszés jeleként) hajlanék túlpontozni – de még behúzott kézifékkel is magabiztos 12 pont. Öt év gond nélkül benne van még, ha nem tíz.
Barrik, biznisz, butikhotel és látványpince – Villányra gondolva nekem csupa hasonló dolog ugrik be elsőre. Mind azt harsogja, hogy nem én vagyok a megcélzott borturista, amivel persze semmi baj nincsen; az viszont elszomorít, hogy nehezen találok termelőt, akinek szemléletéért, boraiért igazán lelkesedni tudnék (és akár útra is kelnék). Hol van Magyarország legfelkapottabb borvidékén az izgalom, az a nehezen megragadható extra, hol vannak a szüntelenül a minőséget kutató Demeter Zoltánok, Losonci Bálintok?
Az ő cipzáruk körül nem matatnak Bódi Sylvik, de léteznek. Ezt tavaly, egy kartonnyi Berlinből rendelt Hummel kékfrankosból és portugieserből – álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen ezek fordítanak majd a kockán – szűrtem le, mely élmény hatására tüstént nekiálltam a helyszíni szemle megtervezésének. A megvalósításig azonban csak idén márciusban jutottam el, viszont ha már ott jártam, két másik, történetesen a Hummel pincéhez szegről-végről kapcsolódó birtokot is beiktattam a programba. Az időrendi sorrendtől elszakadva, velük kezdem a két epizódos beszámolót.
Bakonyi Péterre a cabernet franc-jai miatt voltam elsősorban kíváncsi: már a két éve tesztelt, felvásárolt szőlőből készített 2006-os bora is ígéretes volt, a közelmúltban kinyílt, burgundi stílusú 2010-ese pedig izgalmasan formabontó (még ha nem is túl bonyolult). A hordómintaként kóstolt 2011-es már csak az évjáratból kifolyólag is előrelépés, a 2012-es viszont egészen lehengerlő – ezzel a borral új magasságot hódíthat meg a pince. A parányi (egyhektáros) birtokon ezen kívül rozé és a mindennapokra szánt fehérborok készülnek.
Bakonyi Péter Csavargó 2012
Tartályminta (időközben már megjelent). Királyleányka, veltelini és olaszrizling. Tiszta, ropogós, zöldveltelinisen fanyar, nem tűnik déli bornak. Csontszáraz és könnyed, fanyar ízű, hangsúlyos savakkal. Mindennapi, jóivású bor, kissé kemény ebben az állapotban. 8-9 pont
Bakonyi Péter Csavargó 2011
Akár egy egyszerűbb osztrák grüner veltliner: metszően tiszta, kissé visszafogott illat, finom szárzelleres fanyarsággal. A 2012-essel szemben kerek és kedves, hibátlan arányokkal. Nem bonyolult, viszont felettébb üdítő 9-10 pont
Bakonyi Péter Tiglio 2011
A név olaszul hársot jelent – ebből már összerakható, melyik két fajta alkotja. Enyhén aromatikus, ropogós, osztrákos illat fehér húsú őszibarackkal, majd közepes test, kerekebb, behízelegőbb és krémesebb. Mint egy olaszrizling a kesernye nélkül. 10 pont
Bakonyi Péter Hárslevelű hordóminta 2012
Sorsa még nem dőlt el. Szőlős és primőr, hársnak nem igazán illatos. Kissé testesebb, szeszesebb, kerek, a fajtát főként felépítésében hozza. 9 pont
Bakonyi Péter “Pír”
Egy könnyed bor a cél, bizonyos 2011-es és 2012-es cabernet franc tételekből házasítva, ez még csak egy próbverzió. Vidám, vonzó illat, primőr, gyümölcshangsúlyos, szinte cukorkás, némi francos vegetáliával. Arányai alapvetően jók, remek örömbor lehetne, a cserek azonban jelenleg túlságosan uralják ízét, nehéz értékelni. (Időközben már meg is jelent a végleges verzió.)
Bakonyi Péter Cabernet Franc 2011, palackozás előtt
Remek fajtajelleg, friss, izgalmas, illatában cassis és fűszerek, chinon-rokonságot is mutat. Kóstolva elég testes, lendületes, integrált, jó savakkal, némi édességtől mentes hordóval, ami illatban fel sem tűnt. Távol a villánnyi mainstream nehézkes stílusától, de nem is a 2010-es burgundis vonala. 12 pont
Bakonyi Péter Cabernet Franc 2012, hordóminta
Gyönyörű primőr CF illat, vibráló, töményen gyümölcsös, főképp fekete ribizlivel, Loire franc-os fűszerességgel. Élő, vibráló, ugyanakkor krémes érzetű korty, integrált savak, érett, nem hangsúlyos tannin – nem csak tartalmas, inni is jó. Elcsíp valamit a nagyságból. 14 pont
Villány első bioborászatát Ralf Waßmannak és Susann Hanauernek köszönhetjük. 1998-ban települtek át Németországból, 2003-ban indultak az öko-tanusítványért, majd a hároméves átállási időszak után 2006-ból már ellenőrzött bioborokkal léptek a piacra. 2009 óta szőlészeti tanácsadással is foglalkoznak (meglepő a borvidéken az organikus művelésre áttért/áttérő pincék aránya, talán a legmagasabb az országban), a 2012-es szürettől kezdve pedig a biodinamikus álmot, a Demeter-védjegyet is feltüntethetik címkéiken.
A biodinamika hallatán nekem egyrészt néhány borgéniusz ugrik be (Beaucastel, Romanée Conti, stb.), másrészt viszont nagy halom bizarr, erősen oxidatív kreálmány, amiket egyre nehezebben vesz be a gyomrom. Wassmannéknál tökéletesen tiszta borok fogadtak: talán a rozé esetében felmerült egy kis bizonytalanság, de mind a fehérek, mind a vörösök rendkívül precízek voltak (a villányiakat átokként sújtó brettnek gyanúja sem merült fel). És ami még ennél is meggyőzőbb: magyar kézműves berkekben szinte példátlanul elegánsak és egyensúlyosak, itt már valóban beszélhetünk terroárborokról és izgalomról.
Kínálatukból talán a Mundia cuvée a kedvencem: még soha nem ittam ilyen pallérozott, helyi fajtákra (portugieser + kékfrankos) alapozott villányi középbort. Az aduász viszont a kékfrankos: az ekkor még hordóban lapuló 2011-es (időközben lepalackozva, hamarosan debütál) és 2012-es alapján úgy tűnik, hogy a Hummel Spatz után újabb nagy villányi blaufrankisch közeleg a láthatáron.
[update: a márciusban még rúgkapáló 2011-es CS&CF-hez (lásd lentebb) a napokban ismét szerencsém volt, és elállt a lélegzetem. Úgy tűnik, jelentősen alulbecsültem.]
Wassmann Pezsgő 2010
Szentesi kooperáció (természetesen). Olaszrizling, hozza is a fajtajelleget, még a kis kesernye is jön. Csontszáraz, a buborékok nem túl finomak. 9 pont
Wassmann Olaszrizling 2011
Hibátlanul tiszta, friss illat, ám nem a fajélesztős-techno vonal, fajtajellege mellett üdébb, citrusosabb. Közepestől kisebb test, korrekt sav, kerek test, sima textúra. Nem bonyolult, jóivású, arányos bor. 10 pont
Wassmann Karlotta 2011
Olaszrizling és chardonnay. Utóbbi uralja, elegánsabb irány, tiszta és friss. Szájban jóval intenzívebb, noha elegáns marad; kerek és jósavú. 11-12 pont
Wassmann Rozé 2012
Kékfrankos plusz a két cabernet. Na ez nem tutti-fruttis. Illatában eper, ribizli és kabernés-paprikás fűszer, szájban ficánkoló sav, intenzív íz ribizlivel és cseresznyével. Szeszt nem érezni. Egy borszerű rozé. 8-9 pont
Wassmann Portugieser 2011
Portugieser élmezőny, nem egy átlagos példány. Orrban délies melegség, fekete cseresznye enyhe cukorkás tónussal; fűszeres és földes. Száraz, sava élénk, akár egy kékfrankosé, némi súlya is van. Közepestől kevesebb, nem markáns cser. 11 pont
Wassmann Mundia Cuvée 2009
Oportó és kékfrankos. Illatában viaszos fekete meggy és izgalmas fűszeresség, némileg már koncentráltabb, villányiasan meleg karakterű. Kóstolva csodás egyensúly, elegáns és csiszolt, túlzásoktól mentes. Közepes test és közepestől kevesebb tannin. Élmény (12 pont).
Wassmann Merlot 2011
Szép, délies, merlós illatában sötét szilva és fűszerek; abszolút tiszta. Szájban közepes test és jó savak, kis faíz. Nem extrahált és nem szeszes, remek egyensúlyú, lendületes, érett, erőteljes tanninnal. 12 pont
Wassmann CS&CF (50-50%) 2011
Malatinszky és burgundi hordóban érett. Kabernés illat, meleg karakterű, de elegáns, nem túlérett. Teste közepestől nagyobb, krémes, széles, egészen enyhén édeskés és alkoholos, kabernés tanninnal. Illatra most többet mutat, de nagyon fiatal még. 12 pont
Wassmann Merlot 2009
Nagyon merlós, buja, édes gyümölcsös illat meggymagos fanyarsággal. Kerek test, nem nehézkes, jó a sava és jól iható. Tiszta és elegáns, a cser markáns, de nem durva. 12 pont
Folytatás következik
A merlot a világ legunalmasabb bora. Talán nem Bordeaux-ban, a jobb parton, ahol legalábbis a klasszikus szabásminta kimértebb, a kabernékhez hasonló borokat eredményez – bár hozzátehetnénk, hogy errefelé alapvetően házasítások készülnek –, viszont annál inkább melegebb éghajlatokon, és/vagy az Újvilágban, ahol behízelgő, kerek és megközelíthető karakterét gyakran túlságosan is kidomborítja a termőhely és az iskolázás, ahelyett, hogy áldásos szigort gyakorolna rajta.
Ezt a gondolatmenetet követve, ami napfényben úszó, legdélibb borvidékünket, Villányt illeti, a merlónak akár kapóra is jöhetne az itt elterjedt, egyébiránt kritizálható, erőteljes extrakción alapuló borkészítési gyakorlat – de ahogy az az alább található borokból kiviláglik, ezzel inkább sikerül átesni a ló túloldalára, mint a nyeregben landolni. Továbbá a csapongó stílusokat szemlélve, nem tudom, kinek támad olyan érzése, hogy a tisztán merlóból szűrt bor ösztönösen adja magát a borvidékhez, és ha már, akkor én még egyszer megmártanám benne a tőrt: a teszten a lenti társaságot követő – itt és most nem tárgyalt –, hasonló villányi cabernet franc-sor első tétele akkora ugrást jelentett az érdekesség-skálán, hogy a felvezetésről menten megfeledkeztem.
Ízig-vérig Kiss-bor: újvilágias aromatika találkozása pusztító cserekkel. Illata fiatalos, modern stílusú és hibátlanul tiszta, viszont kissé alkoholos, érett sötét bogyósokkal (erdei mix és fekete cseresznye) és nem tolakodó, ám közönségesebb, rumos diós hatású hordóval. Kóstolva közepestől testesebb, széles, sava nem feltűnő, enyhén kesernyés és alkoholos. Tanninja nagyon durva, lenyelés után támad, rombol, aránytalan, soha nem fog besimulni. Rusztikus, nyers bor csak étel mellé. 10 pont (OK). Igyuk: 2013-2016 (cca. 2800 Ft).
Természetes, kedves bor, a pincéhez hűen kissé túlérett alapanyagból és nem az általános barrikolt-túlextrahált villányi stílusban. Színe világos, narancsos beütésű rubin, illatában édes sötét és piros bogyósok, a merlot gyakori málnacukros árnyalatával, kevés medvecukorral és mazsolával, már itt érezhető alkohollal. Örömtelien barrikmentes. Szájban szellős, puha textúra, öblös test, korrekt savak. Tanninja közepes, durvaságtól mentes, íze kicsit édes, gazdagon gyümölcsös, piros bogyósokkal, alkoholja kissé emelkedett, bár nem kilógó (15%). 12 pont (tehetség/szép). Igyuk: 2013-2015 (cca. 4500 Ft).
A tipikus villányi túlkapások iskolapéldája: faragatlan, túlextrahált, kozmás és jó hordós. Intenzív, koncentráltabb, érőfélben lévő illata délies, mégis kissé paprikás, rusztikus, kávézaccos, pici bőrrel, medvecukorral és földességgel. Kóstolva testes, sűrű, bár már nem tömör, szövete lazulóban, extraháltnak csak a tannin miatt tűnik, ami durva és kicsit keserű is. Erőssége viszont a gazdag és stabil íz, a korty végén kiemelkedő aromaintenzitást mutat, és utóíze is hosszú, ráadásul sava és lendülete is rendben van. Másnapra cserei szelídülnek, de összességében még így is egy komor és barátságtalan bor marad. Ilyen alapanyag igényesebb pincemunkát érdemelt volna. Csak étel mellé. 11 pont (tehetség), igyuk: 2013-2015 (cca. 3400 Ft).
Behízelgő, kellően gazdag, fajtajelleges merlot, annak árnyoldalával együtt, azaz meglehetősen izgalommentes. A tagadhatatlan brettesség – ezúttal a csatornás változat – tovább ront rajta, bár szerencsére nem uralja a bort. Intenzív, kortalan illatában bőr, édes, cukorkás tónusú sötét bogyósok, délies melegség. Kóstolva kerek, puha, nem extrahált, van lendülete és korrekt a sava. Egészen jól iható és barátságos, élmentes, nem bicsaklik meg egy ponton sem, íze gazdag, főként fekete ribizlis. Fogyasztásra érett, igyuk most, bár egy-két évig még húzhatja, mielőtt leszállóágba kerülne. Kár a brettért. Gyenge 13 pont (módjával, de szép). (cca. 3500 Ft)
Szerethető, lekerekedett, nyugalmat árasztó bor a plató végén. Mintha pannon pinónak készült volna, kadarkásan világos, gránát színű. Kissé már koros, teljesen palackérett illatot áraszt, cabernet franc módjára babéros-paprikás, érezhetően nem késői szüretből származik, de a meleg klíma így is egyértelmű – elég villányias. Füst és medvecukor, pici bőr, érintésnyi eukaliptusz alkotja a bukét, a gyümölcs főképpen fekete ribizli-kompót, már a háttérbe tart. Kóstolva lekerekedett, alig közepes testű, bársonyosan sima, könnyed, sőt, törékeny – épp olyan laza szövésű, mint egy magyar pinot. Tanninja ugyanakkor kabernésebb, közepes mennyiségű, a légies test mellett kissé markánsnak hat. Izében egyetlen jeggyé összeolvadt fekete ribizli-fűszer-bőr elegy, elegáns és jó savú. Vonzó, egyensúlyos, nem különösebben összetett bor. 12 pont (tehetség), ne tartogassuk (cca. 4500 Ft).
You must be logged in to post a comment.